Az infláció és az adósság melléktermékei

Kulcspontok:

  • Hogyan fokozza az infláció a vagyoni egyenlőtlenségeket?
  • Miért nehezebb most házat vásárolni, mint 40 évvel ezelőtt?
  • Hogyan adózom a jövedelemadón és a forgalmi adón túl?
  • Hogyan fokozza az adósság és az infláció a környezetpusztítást?
  • Miért vezet az adósság és az infláció az innováció elfojtásához?

Most, hogy megértettük az adósságot és az inflációt, térjünk rá a melléktermékeikre! Mint az élet sok más területén, itt is mérlegelnünk kell a kockázat és a nyereség arányát, legyen szó akár egy kockázatos mountain bike ugratással kapcsolatos döntésről, vagy hogy felmondjunk-e új karrier keresése céljából, vagy egy törött csontunk megműttetésével kapcsolatos döntésről. Nem meglepő módon az infláció és az adósságvállalás sem különbözik ettől. 

A közgazdászok és a politikusok rendszeresen hangoztatják az infláció és az adósság pozitívumait: fellendítik a gazdasági növekedést, segítik a reálbérek növekedését, és lehetővé teszik, hogy olyan termékekhez, szolgáltatásokhoz és eszközökhöz jussunk, amelyeket egyébként nem engedhetnénk meg magunknak. Ezen közgazdászok és politikusok hajlamosak figyelmen kívül hagyni az infláció és az eladósodás nem túl nagyszerű mellékhatásait. Ugorjunk hát fejest az infláció és az adósság négy legfőbb, nem túl nagyszerű mellékhatásába!

Vagyoni egyenlőtlenségek

Ha követed a közösségi médiát, és hallgatsz híreket, megfigyelhetted, hogy világszerte gyakori téma a fokozott társadalmi nyugtalanság és a vagyoni egyenlőtlenség. A társadalmi nyugtalanság növekedésének egyik oka az, hogy ma lényegesen nehezebb házat vásárolni, mint negyven évvel ezelőtt. Ez könnyen belátható, hiszen az 1980-as években a házárak és a éves bérek aránya alig haladta meg a négyet1 . Ma már hét fölött van. Ez azt jelenti, hogy egy átlagos ház ára az amerikai átlagember éves bérének hétszeresébe kerül. 

Miért sokkal nehezebb házat vásárolni?

Két okból is jelentősen nehezebbé vált az ingatlanvásárlás. Először is az infláció csökkenti valutánk vásárlóerejét. Értéktelenedő valuta mellett az emberek nem éreznek késztetést a megtakarításra. Ez az okos pénzt a befektetési eszközök felé, az átlagembert pedig a fogyasztás felé kényszeríti. Mivel a fogyasztás a gazdagok által birtokolt nagyvállalatok felé irányítja a pénzt, az okos pénz pedig a befektetések felé áramlik, a megnövekedett kereslet miatt a befektetési eszközök felértékelődésének tovagyűrűző hatását látjuk. Mindezt úgy, hogy közben az infláció megtépázza a valuta vásárlóerejét.

Másodsorban a mérhetetlen adósságteher következtében a kormányok a kamatok lenyomásában érdekeltek. A kamatok lenyomásával azonban csábítóvá válik az adósságfogyasztás, különösen a vagyonnal rendelkezők számára. Mivel a tőkeköltség nagyon alacsony, az emberek a lehetőségeiket meghaladó mértékű kölcsönt vesznek fel, több tőkét áramoltatva a befektetési eszközökbe, felhajtva az árakat. Ez az oka annak, hogy a kamatok csökkenésével a házárak egyre elérhetetlenebbé válnak.

Hogyan fokozza az infláció a vagyoni egyenlőtlenségeket?

Tekintettel arra, hogy a felsőbb osztályok befektetési eszközöket, az alsóbb osztályok pedig inkább valutát tartanak, egyre nagyobb vagyoni egyenlőtlenségek alakulnak ki, mivel a valuta vásárlóereje csökken, a befektetési eszközök értéke pedig folyamatosan emelkedik, és egyre inkább elérhetetlenné válnak. Ezt mutatja be az 1. táblázat. Remekül szemlélteti a befektetési eszközök és a bérek felértékelődése közötti jelentős különbséget. 

Teljes növekedés
2010. január –2021. január
Éves szintre vetített növekedés
2010. január –2021. január 
tőzsde (részvények)236.84%11.67%
ingatlanok66.38%4.74%
arany73.10%5.11%
átlagos órabér33.37%2.65%
1. táblázat: A befektetési eszközárak és az órabérek növekedésének összehasonlítása2345

A béreknek a befektetési eszközárakhoz viszonyított lemaradásával a közelmúlt történelmének egyik legnagyobb vagyonátcsoportosítását láthattuk az alsó osztálytól a felsőbb osztályok felé (amint azt az 1. ábra mutatja).

Az infláció és az adósság melléktermékei
1. ábra: A teljes nettó vagyon aránya67

Rejtett adóztatás

Amikor adóról beszélünk, többnyire a jövedelemadóra és a forgalmi adóra szoktunk gondolni, mivel ez a két fő adótípus a mindennapi életünkben. Sokan közülünk nem tudják, hogy létezik néhány rejtett adóforma is, melyek kevésbé ismertek, de legalább annyira fontosak. Milyen adót fizetek a jövedelemadón és a forgalmi adón kívül?

Infláció

Az inflációról már hosszasan beszéltünk a tanfolyam során, ezért nem fogjuk újra átvenni az egész témát, de azt  érinteni fogjuk, hogy az infláció egy rejtett adó. De előbb menjünk csak vissza az időben! A történelem során  amikor egy ország több pénzt akart nyomtatni, több aranytartalékot kellett szereznie. Ez biztosította a vásárlóerő megőrzését, mivel a valuta értéke mögött arany fedezet volt. Amikor azonban az USA 1971-ben kilépett az aranystandard rendszerből, a dollárt már nem az arany, hanem az adósság fedezte. Az arany fizikai fedezete nélkül a pénzkínálat tetszés szerint bővíthető volt, anélkül, hogy az aranytartalék növelésére támaszkodtak volna. Ez azt jelenti, hogy ma a pénz összmennyiségének növelése nem hozza magával a pénz összértékének növekedését. 

Amikor bővítjük a pénzkínálatot, új érték nem jelenik meg csak úgy a semmiből. Az új forgalomba kerülő pénz értéke a korábban kibocsátott pénz hígításával jön létre. Ez egy kicsit zavarosnak hangozhat, ezért íme egy példa: Ha egy négy szeletes pizza jelképezi a pénzkínálatot, a pénzkínálat megduplázása nem egyenlő a pizza mennyiségének megduplázásával, hanem inkább azzal egyenértékű, mintha mind a négy szeletet kettévágnánk, hogy nyolc szeletet kapjunk. Nem nyerünk plusz pizzát, csak több szeletünk van.

Ez azt jelenti, hogy ha a pizza egy szeletét felvágás előtt (a pénzkínálat bővítése előtt) birtokolnánk, ami a pizza ?-ének felel meg, a felvágás után még mindig egy szeletet birtokolunk, de már csak a pizza ? része van a tulajdonunkban. Amikor a kormány bővíti a pénzkínálatot, az értéknek valahonnan származnia kell, és ez az érték a kollektív valuta tulajdonosoktól származik, beleértve téged is. Összefoglalva az infláció a vásárlóerőnk rejtett adóztatása, mivel ugyanazért az 1 dollárért idővel kevesebbet kapunk. 

Pénzügyi elnyomás

Az 1973-ban Edward S. Shaw és Ronald I. McKinnon stanfordi közgazdászok által bevezetett fogalom, a pénzügyi elnyomás8 a kamatoknak az infláció szintje alá szorítása, ami lehetővé teszi a kormány számára, hogy rendkívül alacsony kamatokon vegyen fel hitelt a műveletek finanszírozására. Ez nagymértékben előnyös az adósoknak (hitelfelvevőknek) és hátrányos a hitelezőknek (kölcsönadóknak), ami összhangban van azzal a ténnyel, hogy az USA a legnagyobb adósággal rendelkező  nemzet a maga 28,1 billió dolláros teljes államadósságával9

A kamatoknak ez a lenyomása nem természetes, és lehetővé teszi a kormány számára, hogy a működés finanszírozásához szükséges tőkét az inflációnál alacsonyabb kamatokon kibocsátott kincstárjegyek révén szerezze meg. Ez közvetve áthárítja a hitelfelvétel költségét a hitelezőre, amely ebben az esetben végül maga a gazdaság lesz.

Normális kamatkörnyezetben a megtakarítók jutalmat kapnának ésszerű kamatok formájában (azaz lényegesen több hozamot kapnának a tőkéjükre). Ehelyett a megtakarítókat nyomott kamatokkal büntetik, és ezt a teljesítménykülönbséget az államra hárítják, hogy finanszírozza adósságát. Lényegében, amikor a Fed mesterségesen lenyomja a kamatokat, az a valutabirtokosok rejtett megadóztatása, mivel negatívan érinti a megtakarítókat.

Hogyan hat ez ránk? Már nem igazán jövedelmező, ha megtakarítási számlán, nyugdíjalapban vagy fix jövedelmű termékekben tároljuk a pénzünket – ezek mind a kamatokra támaszkodnak a jövedelemtermeléshez. Ez azt jelenti, hogy hacsak nem vállalunk kockázatot, a vásárlóerőnk az infláció miatt idővel garantáltan csökkenni fog.

Erre a gondolatra építve a nyugdíjalapoknak megtérülési kötelezettségeik vannak, amelyeket teljesíteniük kell annak érdekében, hogy biztosítani tudják nyugdíjasaik támogatását. E kötelezettségek teljesítéséhez be kell fektetniük a nehezen megkeresett megtakarításainkat. Ha a kamatok mondjuk 4%-osak, egy nyugdíjalap képes lehet teljesíteni minden fizetési kötelezettségét, ha egyszerűen „biztonságos” államkötvényekbe fektet – ezek alacsony kockázatú, rendszeres kamatfizetést biztosítanak. Amikor azonban a kamatok nulla közelébe süllyednek, ugyanez a nyugdíjalap már nem tudja teljesíteni kötelezettségeit, és máshol kell hozamot keresnie. Ez kétféleképpen hat ránk: 

  • A kamatok lenyomása a befektetési eszközárak emelkedését okozza, mivel a nyugdíjasok megtakarításaiból több billió dollárnyi pénznek kell kockázatosabb eszközökbe áramlania a hozam keresése érdekében, ami növeli a vagyoni egyenlőtlenségeket. 
  • Azáltal, hogy a hozamkeresés érdekében a kockázati görbén kifelé kell mozogniuk, a nyugdíjalapoknak nagyobb kockázatot kell vállalniuk, hogy eleget tegyenek kötelezettségeiknek. Nem kell zseninek lenni ahhoz, hogy rájöjjünk, hogy a nagyobb kockázat a fizetésképtelenség nagyobb lehetőségét jelenti, és ebben az esetben a fizetésképtelenség az emberek megtakarításainak és nyugdíjuknak az elvesztését jelentené. 

Figyelmen kívül hagyva az adósság és az infláció összes többi negatív melléktermékét, amikor a kormányok az adósságteher csökkentése érdekében lenyomják a kamatokat, akkor nemcsak a megtakarítókra hárítják a felelősséget, hanem az emberek megélhetésével játszanak.

Környezetpusztítás

Nehéz lehet belátni, hogy az infláció és a kamatok fontos szerepet játszanak abban, hogy milyen ütemben fogynak a világ erőforrásai és pusztulnak természetes élőhelyeink. Ezért arra a kérdésre fogunk válaszolni, hogyan ösztönöz környezetpusztításra az adósság és az infláció?

Hogy jobban megértsük, miért játszanak fontos szerepet a környezetpusztításban az infláció és a kamatok, először is meg kell értenünk, hogyan hatnak a fogyasztói költekezésre. Kössünk hát össze két fontos pontot:

  • Amikor mesterségesen csökkentjük a kamatokat, csökkentjük a tőkeköltséget, olcsóbbá és könnyebbé téve a hitelfelvételt.
  • Mivel az infláció a valutánk vásárlóerejének pusztulását okozza, ez megfoszt minket a megtakarításunktól, mivel valutánk egyik napról a másikra kevesebbet ér. 

A tőkéhez való könnyebb hozzáférés és a vásárlóerő romlása együttesen olyan lakosságot eredményez, amely nem a megtakarításban érdekelt, hanem a fogyasztásban. Hogy kielégítsük ezt a mesterséges fogyasztói igényt, elpusztítjuk a természeti erőforrásokat azzal, hogy megpróbálunk minden energiát kitermelni, amit csak tudunk. Ez nem fenntartható. Jelenlegi inflációs rendszerünk nem működik egy véges erőforrásokkal rendelkező bolygón. 

Mi a válasz? Mindenkinek van egy elképzelése arról, hogyan lehetne változtatni. Mi úgy gondoljuk, hogy egy olyan világra kellene törekednünk, melyben kevesebbet fogyasztunk, és ezt sokkal könnyebb elérni, ha elfogadjuk a deflációs világunkat. Ez olyan valutát eredményezne, melynek vásárlóereje idővel növekszik. Mit értünk ez alatt? Amint azt az „Infláció” című fejezetben kifejtettük, egy olyan világban élünk, amely telis-tele van technológiai fejlődéssel. Ennek idővel csökkentenie kellene megélhetési költségeket, mivel olyan termékeket, szolgáltatásokat és technológiákat fejlesztünk ki, amelyek lehetővé teszik, hogy kevesebb pénzért többet kapjunk. Ahhoz, hogy ezt elfogadjuk, meg kell változtatnunk azt, ahogy pénzügyi rendszerünket kezeljük, meg kell haladnunk a növekedésre törekvést és a hibás inflációs kilátásokat. Ezáltal nem fog növekedni a pénzkínálat – ami a valuta leértékelődését okozza -, és megragadhatjuk minden technológiai vívmányunkat, növelve a vásárlóerőnket. 

A legfontosabb, hogy ha olyan valutánk van, amelynek vásárlóereje növekszik, akkor az megtakarításra ösztönöz bennünket, mivel egyik napról a másikra többet ér. Ez visszaveti a fogyasztást! Ez az a világ és az a pénzügyi rendszer, amelyre törekednünk kellene. 

Az innováció elfojtása

Amikor az infláció és az adósság kellemetlen mellékhatásaiba mélyedünk, az egyik kevésbé emlegetett melléktermék az innováció elfojtása. Miért vezet az adósság és az infláció az innováció elfojtásához

A legtöbben még nem hallottuk a „zombi vállalat” kifejezést. E kifejezés megértése kritikus fontosságú, mivel óriási szerepet játszik az innováció elfojtásában. Egy zombi vállalat lényegében egy olyan vállalat, amely nem képes magát anyagilag fenntartani10 . Ez azt jelenti, hogy vagy nincs elég kereslet a vállalkozás által kínált termékre vagy szolgáltatásra, vagy a vállalkozás pénzügyileg felelőtlen volt, és nem képes adósságát törleszteni. Ennek a vállalkozásnak ezért szerkezetátalakítást kell végrehajtania vagy be kell zárnia a boltot. 

Amikor a kormány lenyomja a kamatokat annak érdekében, hogy a vállalatok számára olcsóbbá és könnyebbé tegye a tőkéhez jutást, növeli a zombi vállalatok számát a gazdaságban. Ahelyett, hogy a fenntarthatatlan vállalatokat támogatnánk, hagynunk kellene, hogy a vállalkozások természetes életciklusa végbemenjen. Ha egy új vállalkozásnak egyre több zombi vállalkozással kell versenyeznie, egyre nagyobb kihívást jelent az új vállalkozás számára a siker és a boldogulás. Ahelyett, hogy az innovációra összpontosítana, a vállalkozásnak erőforrásai egy részét a versenyzésre kell fordítania. 2020 júliusában az Egyesült Államokban a tőzsdén jegyzett vállalatok 19%-a11 zombi vállalat volt, és ez a szám egyre nő. Ez egyre nehezebbé teszi az újonnan belépő vállalkozások számára bármilyen téren a növekedést és a prosperálást, mivel olyan vállalatokkal kell versenyezniük, amelyeknek pénzügyi szempontból már nem kellene létezniük.

Következtetés

Remélhetőleg az infláció és az adósság néhány kulcsfontosságú melléktermékének feltárását követően jobban mérlegelni tudjuk a kockázat és a jutalom arányát, hogy vajon folytassuk-e az infláció és az adósságfogyasztás útját. Mielőtt azonban belevágnánk az utolsó modulba, ahol a vagyon védelmére és építésére vonatkozó lehetőségeinket fontolgatjuk, a következő részben összefűzzük mindazt, amit eddig tanultunk.

További információkért ajánljuk:

„The Illusion of Reality”Seb Bunney

Források:

  • Beaufoy, Will. „Lakásárak és jövedelmek aránya (USA és Egyesült Királyság) – 73 éves grafikon.” Longtermtrends, 2020, https://www.longtermtrends.net/home-price-median-annual-income-ratio/. Hozzáférés: 2022. január 29.
  • Yahoo Finance. „S&P 500 (^GSPC).” Yahoo Finance, 2021, https://finance.yahoo.com/quote/%5EGSPC/history/. Hozzáférés 28 4 21.
  • K, P. „Történelmi lakásárak: Havi mediánérték az Egyesült Államokban 1953-2020 között”. DQYDK, 2020, https://dqydj.com/historical-home-prices/. Hozzáférés: 2021. 4. 28.
  • GoldPrice. „Történelmi aranyárak.” Gold Price, 2021, https://goldprice.org/. Hozzáférés: 2021. 04. 28.
  • Közgazdaságtan, kereskedelem. „Egyesült Államok átlagos órabérek.” Tradingeconomics, 2021, https://tradingeconomics.com/united-states/wages. Hozzáférés: 2021. 4. 28.
  • FRED. „A felső 1% birtokában lévő teljes nettó vagyon aránya (99-100. vagyonpercentilis)”. FRED, 2021, https://fred.stlouisfed.org/series/WFRBST01134. Hozzáférés: 2021. 4. 28.
  • FRED. „A teljes nettó vagyon 50-90. vagyoni percentilisek által birtokolt hányada”. FRED, 2021, https://fred.stlouisfed.org/series/WFRBSN40188#0. Hozzáférés: 2021. 4. 28.
  • Hayes, Adam. „Pénzügyi elnyomás.” Investopedia, 2021, https://www.investopedia.com/terms/f/financial-repression.asp#:~:text=Financial%20repression%20is%20a%20a%20term,cost%20funding%20for%20government%20expenditures. Hozzáférés 16 7 21. 16.
  • FRED. „Szövetségi adósság: Teljes államadósság.” FRED, 2021, https://fred.stlouisfed.org/series/GFDEBTN. Hozzáférés 16 7 21
  • Bunney, Sebastian. „Miért nem jobb a több”. Bitcoin Magazine, 2021, https://bitcoinmagazine.com/culture/when-more-isnt-better-money-inflation. Hozzáférés: 2021. 5. 24.
  • Sharma, Ruchir. „A kapitalizmust tönkretevő mentőakciók”. The Wall Street Journal, 2020, https://www.wsj.com/articles/the-rescues-ruining-capitalism-11595603720. Hozzáférés: 2021. 4. 28.

Egy hozzászólás “Az infláció és az adósság melléktermékei” bejegyzéshez

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük