Az adósságteher

Megválaszolt kulcskérdések:

• Rászoktunk az adósságra?
• Ki tudunk-e szabadulni az adósságból? 
• Valóban aggódnunk kell az adósság miatt?

Most, hogy már jól ismerjük az inflációt és annak vásárlóerőre gyakorolt hatását, belemerülhetünk az infláció fő társába, az adósságba. Azért így hivatkozunk rá, mert általában kéz a kézben járnak. Adósság nélkül nehéz lehet tartós inflációs környezetet teremteni. Ezen kívül azért mutattuk be a főkönyv feltalálását a „Kulcsfontosságú események” című részben, mert a főkönyv nélkül nem létezne számunkra ez a keserédes fogalom, amit adósságnak hívunk.

Mielőtt szétválasztanánk az adósságot és azt, hogy rászoktunk-e, fontos kiemelni, hogy az adósság nem eleve rossz. Összefoglalva azt, amit korábban a „Kulcsfontosságú események” alatt tárgyaltunk, az adósságot az teszi olyan hatalmassá, hogy lehetővé teszi számunkra, hogy a jövőbeli vásárlóerőnket időben előrehozzuk, hogy azt ma elköltsük. Ha helyesen használjuk, lehetővé teszi számunkra, hogy többlet termelőképességet és vagyont teremtsünk a még meg nem szerzett tőkéből. Ezért felelősségteljes felhasználás esetén és tiszteletben tartása esetén nagy értéket képviselhet, de ez csak a fiskális felelősségvállalás révén valósulhat meg. A másik oldal az, hogy az adósság gyorsan teherré válhat, ha nem produktívan használják, amikor a kamatfizetések gyorsan összeadódnak, és felemésztik a tőkét, amelyet produktív felhasználásra lehetne fordítani. Tehát, csak hogy megismételjem, a tisztelet a legfontosabb, amikor az adósságról van szó.

Rászoktunk az adósságra?

Bár számos gazdasági elmélet és modell létezik, központi bankáraink és közgazdászaink elsősorban a keynesi közgazdaságtan alapján működnek. E szerint meggyőződésük, hogy a kormányok fontos szerepet játszanak a piacokon, és hogy az állami beavatkozás, az árképzés és a politikai ellenőrzés alapvető eszközök a piaci viszonyok ellenőrzéséhez, megértéséhez és előrejelzéséhez.  

A keynesi közgazdaságtannal az a probléma, hogy az állami beavatkozás támogatása érdekében gyakran figyelmen kívül hagyjuk a szabadpiacot. Ezzel eljutottunk a kérdéshez: vajon egy maroknyi közgazdász tudja-e, mi a legjobb a gazdaságunk számára? Jelenlegi gazdasági célkitűzéseink – a teljes foglalkoztatás és a gazdasági növekedés – állandósítják az adósságot és az inflációt. Ráadásul a növekedési célok kitűzésével figyelmen kívül hagyjuk azt a tényt, hogy egy véges világban élünk korlátozott erőforrásokkal. A technológia fejlődésével és korlátozott erőforrásainkkal nem tudunk a végtelenségig növekedni és továbbra is teljes foglalkoztatottságot elérni. 

Történelmileg a kormányok csak korlátozottan tudták ösztönözni a növekedést, mivel a gazdaság élénkítéséhez szükséges tőke megszerzéséhez több aranyat kellett felhalmozniuk. Ez akadályozta a növekedési képességüket. Nem is beszélve a korlátlan növekedésről – a fizika törvényei szerint kellett játszaniuk. 

Ugyanakkor a Nixon-sokkot követően – amikor az USA lemondott valutája arany fedezetéről – a kormányok és a központi bankok számára világszerte könnyűvé vált a pénzkínálat tetszés szerinti bővítése, mivel valutáik mögött már nem állt fizikai eszköz. Az USA-ban ez kezdetben lehetővé tette a központi bank számára, hogy könnyebben ösztönözze a gazdaságot. Azonban ami a gazdaság nehéz időkben való ösztönzési módszerének indult, hamarosan normává vált, és már inkább a mesterséges növekedés ösztönzésére használták. Idővel az USA és a világ kormányai általánosságban véve teljesen rákattantak az adósságra, ami ehhez vezetett, ahol ma tartunk. Az USA az utóbbi 21 évből 20 évben többet költekezett, mint amennyit adóztatással és más bevételi módokon visszanyert¹. Személyes pénzügyeinkből tudjuk jól, hogy megy ez amikor krónikusan többet költünk, mint amennyit keresünk.

De ami ennél is fontosabb, az Egyesült Államok az amerikai álomtól – melyben bárkinek komoly esélye van családot és vállalkozást alapítani valamint házat vásárolni – napjainkra eljutott oda, hogy sokan irreálisnak tartják az amerikai álmot. Az USA ma egy olyan ország, ahol a lakásárak szinte elérhetetlenek, a vagyoni egyenlőtlenségek egyre nőnek, a megélhetési költségek pedig az egekbe szöknek.

Ha virágzó, fenntartható gazdaságot akarunk építeni, akkor a hangsúlyt a fenntartható és produktív növekedési kezdeményezésekre kell helyeznünk, amelyek a valóság talaján állnak. Hitelfelvétellel rövid távon megkerülhetjük a természetes növekedést, mivel így előrehozzuk a jövőbeli vásárlóerőt. De egy bizonyos ponton szembe kell néznünk ezen adósság következményeivel.

Mostanra a központi bankok meglehetősen szorult helyzetbe kerültek. Az országok annyira eladósodtak, hogy a túlélés érdekében a központi bankoknak le kell nyomniuk a kamatokat. Ha a kamatok emelkednének, valószínűleg a kamatfizetés nyomása alatt összeomlana a gazdaság. Ráadásul a kamatok leszorításának az a mellékhatása, hogy a tőke szabadabban hozzáférhetővé válik, mely következtében az emberek, a vállalatok és a kormányok még több adósságot vesznek fel, ami tovább növeli az általános adósságterheket. 

Jelenlegi gazdasági környezetünkben a történelmi túlkapások és a rövidlátó beavatkozások miatt törékeny állapotban vagyunk, és óriási nyomás alatt állunk. A következő részben tovább vizsgáljuk a súlyos gazdasági recesszió kockázatát és annak a globális életminőségre gyakorolt hatásait.

Ki tudunk-e szabadulni az adósságból?

Jelenleg az úgynevezett adósságspirált tapasztaljuk, és nem csak az USÁ-ban. Egyszerűen fogalmazva matematikailag kimutatható, hogy szinte lehetetlen, hogy az USA visszafizesse az adósságát. Ez világszerte sok más országra is igaz. Hogyan számítható ki az adósságspirál?

A szövetségi, vállalati és háztartási adósságok együttesen 55,26 billió dollárt tesznek ki, szemben a 21,49 billió dolláros bruttó hazai termékkel (GDP) (amint azt a fenti táblázat mutatja). Ez az USA teljes adósságának 257%-át jelenti a GDP-hez viszonyítva. Egyszerűen fogalmazva, a GDP minden 1 dollárjára 2,57 dollár adósság jut. 

55,26 / 21,49 = 257%

Tételezzük fel óvatosan, hogy az adósság átlagos kamata 3%.

3% * 257% = 7.71%

Ez azt jelentené, hogy ahhoz, hogy az Egyesült Államok egyáltalán az adósságának a kamatát tudja törleszteni, 7,71%-kal kellene növekednie évről évre, mielőtt a GDP reálnövekedése bekövetkezne. Az USA átlagos GDP-növekedése az elmúlt több mint 70 év során³ 3,13% volt.

7.71% – 3.13% = 4.58%

A legjobb esetben is, ha az Egyesült Államoknak nem lenne többé deficitje, és sikerülne egyensúlyba hoznia a könyvelését, az adósság még mindig 4,58%-kal nőne évente. Ez az a többletkamat, amelyet a GDP növekedése nem fedez.

Ráadásul az USA helyzete nem egyedülálló, és más országokban ennél sokkal szörnyűbb a helyzet – beleértve az USA kereskedelmi partnereit és szövetségeseit is. Íme néhány további kiemelkedő ország GDP-hez viszonyított adóssága:⁴

• Japán: 505%
• Kanada: 422%
• Olaszország: 336%
• Spanyolország: 332%
• Egyesült Királyság: 308%
• globális:⁵ 356%

*A szerzők megjegyzése: a következő bekezdést azért tettük hozzá, mert úgy éreztük, hogy ez egy fontos mozzanat, melyet a pénzügyileg kíváncsibbaknak érdemes megemlíteni. Szóval ne aggódj, ha nem érted!

Szeretnénk kiemelni, hogy ez a „konzervatív” 3,13%-os GDP-növekedési érték az infláció utáni érték. Más szóval, ez figyelembe veszi azt a CPI értéket is, amely elfojtásában a kormányérdekelt (amint azt az „Infláció” című fejezetben említettük). Ezt figyelembe véve, ha a valóságban az infláció az idézett 2%-5%-os fogyasztói árindex helyett közelebb van a 10%-hoz vagy akár 15%-hoz, akkor a GDP már nem 3,13%-kal nőne, hanem inkább -2% és -7% közötti mértékben zsugorodna. Ez pedig messze van attól, hogy a 7,71%-os kamatainkat visszafizessük.

Valóban aggódnunk kell az adósság miatt?

Ha magánszemélyként pénzt veszünk fel, és nem fizetjük vissza, akkor „hitelképességünk” csökken, ami növeli a hitelfelvételi költségeinket (megnövekedett kamatok). Ez figyelembe veszi a megnövekedett nemteljesítési kockázatunkat. A kamatok a hitelkockázat mérőszámai. Ha azonban a globális adósságot nézzük, úgy tűnik, hogy a kormányok a saját szabályaik szerint játszanak. 

Az 1980-as évek eleje óta a kamatlábak a tizenjónéhányas szintről nullához közelítő szintre csökkentek, miközben az adósságállomány robbanásszerűen megnőtt. Ha a globális adósságot úgy kezelték volna, ahogy kellene, akkor az adósságot a kamatok emelkedésével kellett volna kordában tartani. Ehelyett mesterséges kamat lenyomásnak lehettünk tanúi. Ez az elfojtás csak annyit tett, hogy elfedte gazdaságunk valódi törékenységét, és a növekedési célok elérése érdekében lehetővé tette a folyamatos pénzügyi bővítést. A kockázatot nem szüntették meg vagy távolították el.

Úgy néz ki, néhány közgazdász ma azon az állásponton van, hogy nem kell aggódni az adósság miatt. De ha vetünk egy pillantást a történelemre, egészen más képet kapunk. Amikor nem veszünk tudomást a fenyegető adósságteherről, az mindig nemkívánatos következményekkel jár. Ráadásul azzal, hogy megpróbáljuk megelőzni vagy tompítani a gazdaságban jelentkező rövid távú fájdalmat azáltal, hogy nagyobb mennyiségű adósságot halmozunk fel a kamattörlesztésre, vagy a kamatok leszorításával a kamatfizetések csökkentése érdekében, csak késleltetjük a fájdalmat, és felerősítjük annak jövőbeli hatásait. Ehelyett el kellene fogadnunk a gazdaság természetes tendenciáját, hogy bővül és zsugorodik, mivel ez segít szabályozni a rossz befektetéseket és az adósságfogyasztást.

Reflexiós kérdések:

Most, hogy mélyebben megértettük adósságunkat, gondolkodjunk el:

• Hogyan viszonyul a te országod adóssága az USÁ-éhoz?
• Tényleg aggódnunk kell az adósság miatt?
• Hogyan növelheti az adósság az innováció elfojtását, a vagyoni egyenlőtlenségeket és a környezetpusztítást?

További információkért ajánljuk:

“Big Debt Crisis” – Ray Dalio

“When More Isn’t Better” – Seb Bunney

Források:

1. usaspending. “Federal Deficit Trends Over Time.” usaspending, 2020, https://datalab.usaspending.gov/americas-finance-guide/deficit/trends/. Accessed 16 7 21.
2. Frank, Silvan. “US Debt to GDP.” Longtermtrends, 2020, https://www.longtermtrends.net/us-debt-to-gdp/. Accessed 28 4 2021.
3. TradingEconomics. “United States GDP Annual Growth Rate | 2022 Data | 2023 Forecast.” Trading Economics, 2021, https://tradingeconomics.com/united-states/gdp-growth-annual. Accessed 29 January 2022.
4. TradingEconomics. “United Kingdom Indicators.” Trading Economics, 2021, https://tradingeconomics.com/united-kingdom/indicators. Accessed 29 January 2022.
5. Rabouin, Dion. “Global debt soars to 356% of GDP.” Axios, 18 February 2021, https://www.axios.com/global-debt-gdp-898959ed-f96a-4c4d-85a3-5d3cc419631f.html. Accessed 29 January 2022.