Infláció

Megválaszolt kulcskérdések:

  • Mi az infláció?
  • Hogyan hat ránk az infláció?
  • Hogyan mérik az inflációt?
  • Mi okozza az inflációt?
  • Hogyan profitálnak a kormányok az inflációból?

Az első modullal a hátunk mögött készen állunk arra, hogy megvizsgáljuk az infláció hatásait, és azt, hogy a pénzkínálat olyan módon történő manipulálásának lehetősége, amely csökkenti a valuta szűkösségét, hogyan vezet inflációhoz.

Egy rövid megjegyzés, mielőtt belevágnánk: a tanfolyam során sokszor fogunk hivatkozni az Egyesült Államokra, mivel a legtöbb ember ismeri az amerikai dollárt. Ráadásul az USA dollár a világ tartalékvalutája, és pénzügyi rendszere az egész világ gerincét képezi. Az Egyesült Államokat érintő bármilyen monetáris vagy pénzügyi zavar általában visszahat az egész nemzetközi közösségre és a világgazdaságra, mivel az USA dollár a globális tartalékvaluta.

Amint azt ebben a részben látni fogjuk, és ahogy a kurzus során többször visszacseng majd, az infláció a folyamatos növekedésre való törekvés eredménye. Az inflációt gyakran nevezik „rejtett adónak” – mert csökkenti a vásárlóerőnket (idővel a pénzünk kevesebbet ér, lényegében fosztogatva a megtakarításainkat), miközben csökkenti az államadósság terheit. Ez a monetáris politikánk egyik legfontosabb mellékterméke, és oktatási rendszerünknek feladata lenne ezt tanítani. Elsősorban azok érzik a leginkább az infláció hatásait, akik a vagyonteremtésben  a leginkább akadályozottak.

Az infláció jelentése

Az infláció jelentése definíció szerint „a fogyasztói árszínvonal tartós emelkedése, vagyis a pénz vásárlóerejének tartós csökkenése”. Könnyebben felfogható úgy, hogy „túl sok dollár jut túl kevés árura, az árak emelkedését okozva”.

Hogyan hat ránk az infláció? 

*Egy gyors megjegyzés, mielőtt belemerülnénk:  amikor az inflációról százalékban beszélünk, olyankor az éves inflációs rátára utalunk, azaz a 3%-os infláció évi 3%-ot jelent.

Íme egy kitalált történet példaként arra, pontosan miként okozza idővel az infláció a vásárlóerő csökkenését. 

Józsi bá régi szokása szerint az ágy alatt egy bőröndben őrizgeti egész életének megtakarításait. Ebben a nagy bőröndben 500 000 dollár készpénz van. Odaadja a bőröndöt az unokájának, Gyurinak, és azt mondja: „Ígérd meg, hogy 30 évig nem nyúlsz ehhez a pénzhez”. Gyuri teljesíti nagyapja kérését, de Józsi bá nem tudta, hogy Gyuri tartós inflációs időket fog megélni.  

Tegyük fel, hogy az inflációs ráta ebben az időszakban 3% volt. Az alábbi táblázatban láthatjuk, hogy ennek az inflációnak milyen hatása volt Gyuri örökölt vagyonának vásárlóerejére a 30 során.

3%-os infláció táblázat
1. táblázat: A 3%-os infláció hatása 500 000 dollár vásárlóerejére 30 év alatt

Láthatjuk, hogy az első év után, amikor Gyuri megtartotta a bőröndben lévő pénzt, a vásárlóereje 485 436,89 dollárra csökkent. Első pillantásra ez nem tűnik túl drámainak. 

Ha azonban távolabbra tekintünk, a 3%-os infláció lassan elemészti a vásárlóerejét, és a kamatos kamat következtében minden egyes év elteltével egyre rosszabb a helyzet. Mire Gyuri végre elköltheti örökséget, már csak annyit kap érte, amennyit 205 994,38 dollárért kapott volna aznap, amikor az örökséghez jutott.  

A 3%-os infláció lassan leépítette Gyuri vásárlóerejét, és megtakarításainak közel 60%-át megsemmisítette.

Mi lenne, ha az infláció sokkal magasabb lenne? Összehasonlításképpen nézzük meg 10%-kal . Ugyanez az 500 000 dollár 30 évvel később 28 654,28 dollár vásárlóerővel lenne egyenértékű. Ez értékének közel 95%-ának elvesztését jelenti. A házvásárlástól odáig jutottunk, hogy már egy autót is alig tudunk megvenni. 

10%-os infláció táblázat
2. táblázat: A 10%-os infláció hatása 500 000 dollár vásárlóerejére 30 év alatt

Elgondolkodtató, hogy vajon milyen lehet a jelenlegi inflációs szint, nem igaz? Az Egyesült Államokban 2021 októberére közzétett konzervatív számok 6,2%-ot mutattak. Más szóval, ha ez a tendencia folytatódik, akkor a ma félretett pénzünk körülbelül 75%-kal kevesebbet fog érni, amikor 30 év múlva, nyugdíjasként szükségünk lesz rá. Ez arra kényszerít bennünket, hogy befektetéseken keresztül takarékoskodjunk, ami különböző kockázatokat hordoz, mint például piaci visszaesés, vállalati fizetésképtelenség, politikai kockázat stb.

Miért használtunk ilyen nagy számokat ebben a példában? Elvégre az 500 000 dollár legtöbbünk számára egy elérhetetlen álomnak tűnik. Azért választottuk ezt a számot, hogy szemléltessük, mit tehet az infláció egy egész élet megtakarításával, illetve a különbséget az otthonvásárlás és a között, hogy alig tudunk megengedni magunknak egy új autót. Ugyanakkor fontos kihangsúlyozni, hogy az infláció a kiindulási összegtől függetlenül ugyanúgy fejti ki a hatását. Például 500 dollárról mindössze 28 dollárra romlik (egy tévétől egy hamburgerig és egy sörig). 

Hogyan mérik az inflációt?

Legtöbbünk számára valószínűleg ismerősen cseng az alábbi kifejezések legalább egyike: 

  • fogyasztói árindex (CPI) 
  • maginfláció 

Ezeket a kifejezéseket felváltva használjuk, mivel lényegében ugyanazt jelentik. Az egyértelműség kedvéért azonban a továbbiakban a „CPI”-t fogjuk használni bármelyikük és mindegyikük jelölésére. 

A fogyasztói árindex a legfontosabb mérőszám, amellyel a legtöbb központi tervező (központi bank/jegybank/kormány) a gazdaságban az inflációt méri. A monetáris politikára (“pénznyomtatás”) és a fiskális politikára (kormányzati kiadások) vonatkozó döntéshozatali folyamatok egyik legfontosabb alapjául szolgál. 

A CPI lényegében egy árukosár, amelyet a központi tervezők arra használnak, hogy nyomon kövessék az árak alakulását (ha valaminek az árát hosszú távon nyomon lehet követni, akkor az infláció hatásait is meg lehet figyelni). Az a probléma, hogy ez az árukosár nem állandó, hanem folyamatosan változtatják, hogy milyen áruk vannak a kosárban.

Olyan, mintha egy olyan vonalzóval próbálnánk házat építeni, amelynek a hossza minden alkalommal megváltozik, amikor ránézünk. 

Továbbá az infláció különböző dolgokat jelent a különböző emberek számára. Egy kisgyermekét egyedül nevelő anya személyes fogyasztói kosara egészen másképp néz ki, mint a korábbi példánkban szereplő Józsi bá fogyasztói kosara. 

Egy egyedülálló anya fogyasztói kosarában olyan dolgok szerepelhetnek, mint 

  • élelmiszer,  
  • elektromos áram,  
  • tankönyvek,  
  • tandíj,  
  • ruházat,
  • bérleti díj, 
  • utazási költségek és 
  • üzemanyag 

… csak hogy néhányat említsünk. 

Józsi bának lehetnek egészségügyi és orvosi kiadásai, míg oktatási kiadások nem szerepelnek a fogyasztói kosarában.

A lényeg az, hogy az infláció minden egyes ember számára egyedi, mivel mindenkinek különbözőek a költési szokásai, a preferenciái, az életmódja és a személyes helyzete.

Vegyük figyelembe, hogy néhány fent említett kiadás univerzális, mint például az élelmiszer és az energia. Ezért feltételezhetjük, hogy a kormányzat ezeket a kiadásokat szorosan nyomon akarja követni, hogy jobban nyomon követhesse az inflációt. Lassan a testtel! Ahogy mi, úgy te is megdöbbenhetsz, ha megtudod, hogy a kormány monetáris politikájának meghatározásához használt CPI nem tartalmaz élelmiszert és energiát. 

Megbocsátható, ha ezt újra kellett olvasnod, de biztosíthatunk róla, hogy ez igaz, legalábbis az Egyesült Államokban. A legtöbb kormány világszerte hasonlóan jár el, mivel a CPI saját verziójának nyomon követéséhez használt fogyasztói kosár nem tükrözi azokat a kiadásokat, amelyek gyakran a legtöbbet jelentik a polgárok számára.

Akkor miért tűnik ez olyan pontatlannak?

Először is, a CPI befolyásolja a monetáris és fiskális politikát (kormányzati kiadások). Minél alacsonyabb a CPI szám, annál jobban ösztönzi a kormányokat a gazdaság ösztönzésére. Másodszor, az adókulcsok, a társadalombiztosítás a CPI-hoz vannak kötve. Más szóval, ha a CPI csökken, az adóbevételek nőnek, a társadalombiztosítási kiadások pedig csökkennek. Ha a kormány azt állítja, hogy a CPI 1,1%-kal túlbecsült1 , akkor tíz év alatt 1 billió dollár adó- és egészségügyi megtakarítást ér el.

Tegyük fel például, hogy Józsi bá nyugdíjas, és teljes társadalombiztosítási ellátásban részesül. Minden évben a CPI-vel lépést tartva kiigazítják a juttatásait. Minél magasabb a CPI értéke, annál jelentősebb „emelést” kap évről évre. Most már nyilvánvalónak kell lennie, hogy a szövetségi kormány abban érdekelt, hogy az inflációt aluljelentse. Minél jobban el tudják mesterségesen nyomni a CPI-t, annál nagyobb megtakarítást érnek el a költségvetésben. Fel kell tennünk a kérdést, hogy vajon a CPI megfelelő mérőszáma-e az inflációnak? 

A fogyasztói árindex hibás voltát példázza a www.shadowstats.com oldal, ahol a szerző az inflációs adatokat ugyanazzal az árukosárral követi nyomon, mint amit a 80-as és 90-es években jelentettek. Az alábbi grafikonon látható, hogy az USA inflációs adatai 2021-ben inkább 9-14%-osak voltak, az elmúlt négy évtizedben pedig 2-15% között mozogtak, ha az 1980-as árukosarat nézzük. 

Ha visszautalunk a Józsi bával kapcsolatos példánkra, ahol 10%-os inflációval számolunk, nem csoda, hogy sokan közülünk olyan nehezen jutnak előre.

éves infláció ábra
1. ábra: 1980 és 2021 közötti fogyasztói infláció2

Mi okozza az inflációt? 

Az inflációnak számos oka lehet, de a legfontosabb, amire most összpontosítani kell, az a pénznyomtatás.  

Talán feltűnt már, hogy a kormányok világszerte egyre több pénzt nyomtatnak. Amikor 1971-ben elhagytuk az aranystandardot, amint azt a „Kulcsfontosságú események„-nél említettük, ez volt a „nyomtassuk ki magunkat a bajból” rendszer kezdete. A 2008-as gazdasági világválság óta a monetáris expanzió (pénznyomtatás) riasztó ütemben növekszik, és a COVID-19 járványra adott válaszunk csak tovább rontott ezen. 

Számos kifejezést használnak ennek leírására, mint például: „mennyiségi lazítás” és „gazdasági ösztönzés”. Ezek mind divatos kifejezések, amelyek ugyanazt a dolgot írják le: a forgalomban lévő pénzmennyiség növelését. 

Hogyan okoz ez inflációt? Egész egyszerűen több pénz van forgalomban, amely ugyanannyi árura és szolgáltatásra jut, és ez növekvő árakat eredményez.

Tekintsd meg az alábbi ábrát az M2 pénzkínálatról! Az M2 az amerikaiak számára a bankokban tartott fizikai készpénz és takarékbetétek összessége. Figyeld meg a 2008 és 2020 körüli drámai emelkedést! Ez azt mutatja, hogy több pénz jut ugyanarra az áru- és eszközmennyiségre, ami a ma tapasztalható árnövekedéshez vezet.

M2 pénzkínálat
2. ábra: M2 pénzkínálat3

Ha nem Amerikában élsz, próbálj meg hasonló mérőszámot találni saját országodban! Valószínűleg nagyon hasonlóan néz ki, mivel a legtöbb kormánynak az USA-val egy ütemben kellett nyomtatnia, hogy ne okozzon változást a valuta erősségében/gyengeségében. A valuták változása pusztító hatással lehet a gazdaságra, ezért mindenkinek követnie kellett az USA példáját.

Hogyan profitálnak a kormányok az inflációból?

A Fed (az USA “központi bankja”) nyíltan 2%-os éves inflációs rátát céloz meg. „A Szövetségi Nyíltpiaci Bizottság (FOMC) megítélése szerint a 2 százalékos infláció hosszabb távon – a személyi fogyasztási kiadások árindexének éves változásával mérve – a leginkább összhangban van a Fed… árstabilitásra vonatkozó megbízatásával.”.4 Laikusan fogalmazva: a Fed az áruk árának évi 2 százalékos emelkedésére és az árstabilitásra törekszik.

Ahelyett, hogy ezeket a célokat kinyilatkoztatásként fogadnánk el, azt a kérdést kellene feltennünk magunknak, hogy van-e értelme inflációt és árstabilitást megcélozni? Olyan világban élünk, ahol a hatékonyság és a termelékenység növelésével folyamatosan arra törekszünk, hogy kevesebbért többet kapjunk. Például:

  • Az autókat azért találták fel, hogy csökkenjen az utazással töltött idő.
  • A tömegtermelés bevezetésével csökkentették az áruk fogyasztói költségeit.
  • Az internet azért született, hogy segítse a kommunikációt, valamint növelje az információmegosztást és a fogyasztást.
  • A zene streaming azért jött létre, hogy a zenét egy könnyen hozzáférhető térbe tömörítse.
  • A film streaming segítségével bárki hozzáférhet a műsorokhoz anélkül, hogy el kellene utaznia a moziba.

És a lista folytatódik. Az emberi leleményességet soha nem használták arra, hogy kevesebbet kapjanak többért, kivéve az inflációs célkövetést. 

Előfordulhat, hogy a strukturális demográfiai változások vagy a kereslet-kínálat egyensúlytalansága miatt emelkedő árakat látunk (természetes infláció), de hosszú távon az árak általában csökkennek. Az inflációs céllal azonban a Fed aktívan törekszik arra, hogy az árak idővel folyamatosan emelkedjenek. Ezt a pénzkínálat bővítésével tudják elérni, ami a valuta vásárlóerejének lassú csökkenését, és ezáltal az áruk, szolgáltatások és eszközök árának növekedését eredményezi. Ez nem természetes. Ezzel szemben a technológia fejlődésével és a termelékenység növekedésével az áraknak természetes módon csökkennie kellene, a valutának pedig erősödnie kellene, lehetővé téve, hogy kevesebbért többet vásároljunk.

Ha az infláció árt a mindennapi polgároknak, akkor logikus lenne feltenni a kérdést, hogy miért célozzuk meg egyáltalán az inflációt? Nem az lenne a cél, hogy ne legyen infláció? 

Bár a kormányok számos okból célozzák az inflációt, az egyik fő ok az, hogy ha a dolláradósságukat olcsóbbá tudják tenni, hogy idővel visszafizessék (az infláció révén), akkor többet tudnak költeni és befektetni. Amikor az adósságállományuk olyan jelentős, hogy már lehetetlen visszafizetni, akkor a valuta leértékelésével igyekeznek csökkenteni az adósságterheket. Az alábbi választási lehetőségeik vannak:

  1. Adóemelés (az emberek észreveszik, hogy csökken a jövedelmük).
  2. Kiadások csökkentése (néha nem lehetséges a rendszer összeomlása nélkül).
  3. Infláció okozása (a felelősség és a hibáztatás felhígul, mert az infláció „mindenhol” ott van, és a terhet a „kapzsi vállalatokra” lehet hárítani).

Találd ki, melyiket választják? Ne feledd, hogy az infláció az adósoknak kedvez, a bérből élőknek pedig árt, mivel az infláció a valuta vásárlóerejének rovására a növekedés mesterséges látszatát kelti. Ráadásul a rendszer úgy van kialakítva, hogy a politikusok csak határozott ideig (3-4 évig) vannak a helyükön. Ez kényszerhelyzetbe hozza a politikusokat, mivel időnként nehéz a gazdaság hosszú távú virágzását legjobban szolgáló megoldást választani, ha az a mérleg rövid távú rovására megy. Ezeket a problémákat és megoldásokat a kurzus hátralevő részében jobban meg fogjuk érteni. 

De nem fog a mi összes személyes adósságunk is elszállni? Az infláció valóban olcsóbbá teszi az államadósság visszafizetését. Az is igaz, hogy a személyes adósság visszafizetése (hosszú távon) megfizethetőbbé válik. De fontos kihangsúlyozni, hogy az infláció rövid- és középtávon jelentősen befolyásolja adósságtörlesztési lehetőségeinket, megnehezítve ezzel az életünket. Az infláció a mindennapi termékek – például az üzemanyag, az energia és az élelmiszerek – megemelkedett árain keresztül terheli a pénztárcánkat. Ez közvetlenül befolyásolja adósságaink és pénzügyi kötelezettségeink kiszolgálására való képességünket, nehéz áldozatok meghozatalára kényszerítve bennünket, ami alacsonyabb életminőséghez vezet. Ráadásul az adósságteher csökkentésével egy fiskálisan felelőtlen, fogyasztáson alapuló gazdaságot ösztönöz, de erről majd később.

Ahhoz, hogy egyénileg talpon maradjunk, arra van szükség, hogy fizetésünk lépést tartson az inflációval. Ha az infláció fennállásának bármely évében elmarad a bérnövekedésünk az inflációtól, megfosztanak minket a vásárlóerőnktől. Ha például remek évet zárunk, és a főnökünk 5%-os béremeléssel jutalmaz minket, miközben az infláció 7%-os, akkor bizony a valóságban 2%-os vásárlóerő-veszteséget szenvedtünk el. Szóval arra kell törekednünk, hogy béremelkedésünk meghaladja az inflációt.

Az alábbi ábra a reálbérek elmaradását szemlélteti más kulcsfontosságú gazdasági mutatókkal szemben. 

A termelékenység és az órabérek növekedése
3. ábra: A termelékenység és az órabérek növekedése5

Összefoglalva, az infláció elemészti a bérből élők vásárlóerejét, és a megtakarítók kárára az adósoknak kedvez. Az inflációt kevesen értik, és gyakran tévesen számolnak be róla. Ahhoz, hogy felülkerekedj az infláción, elsőként arra ügyelj, hogy béred növekedése meghaladja az inflációt!

Reflexiós kérdések:

  • Az országodban jelenleg hivatalosan közölt inflációs ráta megfelel az ott tapasztalható áremelkedésnek?
  • Az infláció előnyeit és hátrányait mérlegelve, szerinted előnyös vagy sem?

További információkért ajánljuk:

“The Truth Behind Bitcoin’s Opposition”Seb Bunney

“The Price of Tomorrow”Jeff Booth

Források:

  1. Rogan, Joe. “Eric Weinstein on The Power Structure of Harvard Burying His Work.” YouTube, 2 April 2021, https://youtu.be/l1jTUhwWJYA. Accessed 29 January 2022.
  2. Unknown. Shadow Government Statistics, 2021, http://www.shadowstats.com. Accessed 29 January 2022.
  3. FRED. “M2 (WM2NS) | FRED | St. Louis Fed.” FRED, 17 December 2020, https://fred.stlouisfed.org/series/WM2NS. Accessed 29 January 2022.
  4. Federal Reserve. “Why does the Federal Reserve aim for inflation of 2 percent over the longer run?” Federal Reserve, 2020, https://www.federalreserve.gov/faqs/economy_14400.htm. Accessed 16 7 21.
  5. Unknown. WTF Happened In 1971?, https://wtfhappenedin1971.com/. Accessed 29 January 2022.

Kulcsfontosságú események

Megválaszolt kulcskérdések:

  • Mi az a főkönyv?
  • Hogyan játszottak kulcsszerepet a főkönyvek az emberiség fejlődésében? 
  • Milyen előnyökkel járt a főkönyv létrehozása a mindennapi életben?
  • Mi történt 1971-ben?
  • Miért volt a Nixon-sokk fontos történelmi esemény?
  • Hogyan hat ránk a fiat valuták elterjedése?

A pénz és a csere különböző formáinak tulajdonságait megalapozó ismeretek birtokában nézzük meg közelebbről néhány kulcsfontosságú eseményt, amelyek kulcsfontosságú szerepet játszottak a mai pénzügyi rendszer kialakulásában. Egy egész kurzust írhatnánk kizárólag a pénz evolúciójáról, és csak a felszínt kapargatnánk, ezért ennek tudatában két kulcsfontosságú eseményre fogunk összpontosítani, amelyek véleményünk szerint kiemelkedően nagy hatással voltak a nemzetközi pénzügyi keretrendszerre, és amelyek az infláció és a vagyoni egyenlőtlenségek jelenlegi kihívásaihoz vezettek – egyéni és nemzeti szinten egyaránt. Ezek az események a főkönyv feltalálása és a Nixon-sokk. 

Azért ezt a két eseményt választottuk, mert ezek jelentős változásokat idéztek elő a globális gazdaságban. Nagy jelentőségű események, melyek gazdaságunk minden területére visszahatnak.

A főkönyv feltalálása

Mi az a főkönyv?

Legegyszerűbb formájában a főkönyv egy olyan nyilvántartás, amely két vagy több fél közötti összes tartozást és követelést nyilvántart. Ami meglepő, hogy ez a kevésbé ismert főkönyv akár az emberiség egyik legnagyobb találmánya is lehet, mivel lehetővé tette a hitel és az adósság létrehozását. Összevethető a kerékkel vagy az ivóvízzel, mivel ezek mind jelentősen megkönnyítették az életet.

Az első ismert főkönyvek i. e. 3000 körül keletkeztek. Ezek a főkönyvek agyagból készültek, és lehetővé tették az egyének számára a tranzakciók rögzítését. Az első főkönyveket a mezopotámiaiak használták a termények egymás közötti átadásának rögzítésére. 

Agyag főkönyv
1. kép: Kr. e. 2900 – 3100 közötti agyag főkönyv1

Hogyan játszottak kulcsszerepet a főkönyvek az emberiség fejlődésében

A főkönyvek megkönnyítették a tranzakciók rögzítését, így a hitel és az adósság születési helyévé váltak. A főkönyvek lehetővé tették az egyének, vállalkozások, kormányok stb. számára, hogy könnyebben bonyolíthassák tranzakcióikat, mivel megkönnyítették a kereskedelmet. A tranzakciók egyszerű rögzítési módjának megteremtésével létrejött a „mérleg” vagy más szóval a:

ki mivel tartozik?

és

ki kinek tartozik?

Ez hatalmas lépés volt a cserekereskedelem meghaladásában. Most már van egy elegáns, egyszerűsített és átfogó módszerünk arra, hogy nyomon kövessük, ki mivel tartozik, és kinek mije van. Emellett a főkönyv feltalálása megalapozta a ma ismert adósságalapú valutákat.

A főkönyvek segítségével a civilizációk képesek voltak terjeszkedni és újítani, a tőke könnyebb hozzáférhetőségének köszönhetően. Az adósság lehetővé teszi számunkra, hogy időben előrehozzuk jövőbeli vásárlóerőnket, hogy azt már ma elkölthessük. Például:

  • A gazdák eladhatják a még be nem takarított terményeket. Ezt a tőkét aztán termelési lehetőségeik bővítésére fordíthatják. 
  • A vállalkozók… vagy országok a jövőbeli hozamok reményében kölcsönt vehetnek fel, hogy új vállalkozásba kezdjenek vagy bővítsék birodalmukat. 

Milyen előnyökkel járt a főkönyv létrehozása a mindennapi életben?

Főkönyvek nélkül nem lenne hozzáférésünk hitelhez és adóssághoz; nem lennének hitelkártyáink, jelzáloghiteleink, finanszírozott járműveink, ajándékkártyáink stb. Ezek mind valamilyen főkönyv különböző formái. A világ, amelyben ma élünk, egészen más lenne, ha nem lenne lehetőségünk olyan tranzakciók rögzítésére, melyek lehetővé teszik számunkra a hitelfelvételt és a hitelezést. 

Végső soron a hitel és az eladósodás felgyorsította az emberiség növekedését, mivel ez azt jelentette, hogy többé nem kellett vetnünk, mielőtt aratnánk, hanem képesek voltunk tőkét és/vagy erőforrásokat kölcsönözni, hogy felgyorsítsuk növekedésünket és technológiai fejlődésünket. Az adósságvállalás azonban költségvetési felelősséget igényel, így a hitel- és adósságalapú gazdaság működtetésének megvannak a maga akadályai. Ráadásul aki a főkönyvet kontrollálja, mérhetetlen hatalommal rendelkezik, mivel ő szabja meg, hogy ki mit birtokol. Egyelőre ennyiben hagyjuk a dolgot, de a tanfolyam következő részében mélyebben belemerülünk az adósságba, és megvitatjuk néhány buktatóját.

Ezzel elérkeztünk a második jelentős eseményhez, a Nixon-sokkhoz. 

1971 és a Nixon-sokk

Mi történt 1971-ben?

1971 előtt az amerikai dollár (USD) az úgynevezett Bretton Woods-i rendszerben működött. A Bretton Woods rendszerben számos külföldi ország vállalta, hogy rögzített árfolyamot tart fenn valutája és az amerikai dollár között. Cserébe az USA vállalta, hogy minden forgalomban lévő dollárt aranyban kifejezett súlyával fedez, és azt aranyban kifejezett súlyára át lehet váltani. Ez a megállapodás adta az USA-dollár értékét, és tette azt globális tartalékvalutává. Az USA azonban 1971-ben felhagyott a Bretton Woods-i rendszerrel, és áttért a ma is használt fiat standard rendszerre. Ahelyett, hogy a dollár mögött aranyfedezet lenne, most nincs mögötte más, mint adósság. Több oka is volt annak, hogy az USA felhagyott a Bretton Woods-i rendszerrel. Az egyik fő ok az volt, hogy a valuta aranyhoz való rögzítettségének megszüntetésével a kormány jobban ellenőrizhette a kiadásokat, és így könnyebben tudta finanszírozni a vietnami háborút. 

Ezt az eseményt Nixon-sokknak nevezték el2 , mivel Nixon elnök volt az, aki bemutatta azokat a terveket, amelyek végül a fiat valuták elterjedéséhez vezettek. A fiat egy olyan valuta, melynek értéke adósságból és a valuta tulajdonosának a kormányba vetett bizalmából és hitéből származik.

Nixon-sokk 1971
2. kép: Nixon elnök bejelenti az aranystandard végét

Miért volt a Nixon-sokk fontos történelmi esemény?

Miután az USA-dollár elvesztette az aranyhoz való rögzítettségét, sok más globális valuta is elvesztette azt. Azáltal, hogy az USA átállt fiat valutára, sokkal nagyobb befolyást tudott gyakorolni a pénzkínálat felett. 1971 előtt a kormánynak nagyon kellett figyelnie arra, hogy költségvetési szempontból felelős legyen. Ha további háborút, növekedést, technológiai fejlődést stb. akartak, előbb megtakarítaniuk kellett. Az aranyfedezet megszüntetésével nem kellett többé megtakarítaniuk, és könnyebben jutottak tőkéhez eladósodás és a pénzkínálat bővítése révén. 

Hogyan hat ránk a fiat valuták elterjedése?

Ugyebár egy valuta egyik fő tulajdonsága, hogy értéktárolóként képes funkcionálni. Amikor pénzt takarítunk meg, szeretnénk bízni és hinni abban, hogy egyik napról a másikra megmarad a vásárlóerőnk (és még jobb, ha növelni is tudjuk). A Nixon-sokk ezt a valutába vetett bizalmat és hitet rombolta le, mivel a valuta többé már nem működött értéktárolóként.

Egyesek azzal érvelhetnek, hogy a fiat valuták elterjedése – amely a kormányok kezébe adja a pénzkínálat tetszés szerinti bővítésének lehetőségét – jóléthez és növekedéshez vezetett. Ahogy azonban egyre mélyebbre ásunk az infláció és az adósság témájában, úgy fogjuk lebontani, hogy a fiat rendszer hogyan járul hozzá a vagyoni egyenlőtlenségekhez, a rejtett adóztatáshoz, a környezetpusztításhoz és az innováció elfojtásához.

Amit röviden már említettünk, de ki kell emelni, hogy a fiat valuta értékét tulajdonosának a kormányba vetett bizalmából és hitéből nyeri. Ez megmagyarázza, hogy miért az USA rendelkezik az egyik legerősebb valutával világszerte, mivel a közhiedelem szerint az USA soha nem lépett fizetésképtelenségbe. Ez azonban sajnos nem is állhatna távolabb az igazságtól. A Nixon-sokk az ellenkezőjét bizonyítja. Maga a Nixon-sokk egy nyilvánvaló nemteljesítés volt a kormány részéről, mivel megakadályozták, hogy a dollárral rendelkező országok aranyra válthassák a dollárjukat. Ráadásul az USA nem csak 1971-ben, hanem a történelem során négy másik nevezetes alkalommal3 is fizetésképtelenné vált:

  1. 1862 elején az Egyesült Államok nem teljesítette fizetési kötelezettségeit, mivel a polgárháborút nehezen tudta kifizetni. Ezek a nehézségek azt jelentették, hogy a kormány papírpénz vagy „zöldhasú” nyomtatásához folyamodott.
  2. 1933-ban az USA nem fizette ki az arany kötvényeit. Az USA megígérte a kötvénytulajdonosoknak, hogy aranyérmékért kiválthatják a kötvényeiket, majd ezt megtagadta, és leértékelődő papírpénzt ajánlott nekik.
  3. 1968-ban az Egyesült Államok ismét nem teljesített, mivel nem volt hajlandó engedélyezni az ezüst tanúsítványok birtokosainak, hogy ezüstdollárra váltsanak.
  4. A legutóbbi fizetésképtelenség 1979 tavaszán történt4, amikor az USA nem tudta teljesíteni a lejáró kincstári kötvények kifizetéseit. Később teljesítették ezeket a kifizetéseket, de ha a nemteljesítést „egy kötelezettség nem teljesítésének” minősítjük, akkor ez azt jelentené, hogy az USA mint nemzet eddig ötször vált fizetésképtelenné, beleértve a Nixon-sokkot.

Végezetül a Nixon-sokk fontos történelmi esemény volt, mivel nemcsak a fiat valuták elterjedéséhez vezetett, hanem a fiat valutát választó kormányok számára sokkal nagyobb ellenőrzést biztosított a pénzkínálat felett. A keynesiánus közgazdászok például azzal érveltek, hogy a pénzkínálat ilyen kormányzati ellenőrzése kockázatkezelési előnyökkel járt, amelyek tompították a nagyobb gazdasági eseményeket. Más közgazdászok, például a szabadpiaci és osztrák közgazdászok szerint ez az intervencionizmus korlátozta a gazdasági növekedést és a személyes szabadságot. Meghagyjuk neked, hogy ezen elgondolkozz.

Miért olyan fontos ez a két kulcsfontosságú esemény? 

Mind a főkönyv feltalálása, mind a fiat valuták elterjedése, amelyet a Nixon-sokk nemzetközi szinten felgyorsított, két olyan elsődleges esemény volt, amely a mai pénzügyi rendszerhez vezetett. A folytatásban jobban megérthetjük, hogy az adósság miért nem olyan kedvező, mint amilyennek beállítják, és mit tehetünk, hogy megvédjük magunkat a fiat valuta és az adósság által kiváltott hatásoktól. 

A következő részben az inflációval és az adóssággal, valamint az ezekhez kapcsolódó melléktermékekkel foglalkozunk.

További információkért ajánljuk:

“A Brief History of Ledgers”LLFOURN

“The End of Super Imperialism”Alex Gladstein

Források:

  1. LLFOURN. “A Brief History of Ledgers. Before starting my investigation into… | by LLFOURN | Unraveling the Ouroboros.” Medium, 14 February 2018, https://medium.com/unraveling-the-ouroboros/a-brief-history-of-ledgers-b6ab84a7ff41. Accessed 29 January 2022.
  2. Kenton, Will. “Nixon Shock.” Investopedia, 2021, https://www.investopedia.com/terms/n/nixon-shock.asp. Accessed 16 7 21. 
  3. Pollock, Alex J. “The US has never defaulted on its debt — except the four times it did.” TheHill, 7 October 2021, https://thehill.com/opinion/finance/575722-the-us-has-never-defaulted-on-its-debt-except-the-four-times-it-did. Accessed 29 January 2022.
  4. Marron, Donald. “Actually, the United States Has Defaulted Before.” Forbes, 2013, https://www.forbes.com/sites/beltway/2013/10/08/actually-the-united-states-has-defaulted-before/?sh=2f2e68326021. Accessed 29 January 2022.

A pénz evolúciója

Megválaszolt kulcskérdés:

  • Hogyan jutottunk ide?

A legtöbben egyszerűen csak elfogadjuk a pénzt mint fizetőeszközt. Sosem állunk meg elgondolkodni, hogyan jutottunk idáig, nem is beszélve arról, hogy a pénz, amit használunk, azt teszi-e, amit tennie kell? Mitől van a pénznek értéke? Miért csökken a vásárlóereje az idő múlásával? Ki döntse el, hogy mi számít pénznek? Nézzük csak meg, hogyan jutottunk idáig!

Az előző részben bemutatott jellemzők és tulajdonságok alapján értékelni fogjuk az egyes pénzformákat „gyengé”-től „kiváló”-ig. A „gyenge” értékelés azt jelenti, hogy az adott tulajdonság igénye egyáltalán nem teljesül, a „kiváló” pedig azt, hogy az adott tulajdonság igénye teljes mértékben teljesül. Továbbá a pénz különböző formáinak osztályzása lehetővé teszi, hogy képet alkossunk egy olyan elvont fogalomról, mint az egészséges pénz. Nyilvánvalóvá válik, hogy a egészséges pénzforma megtalálása érdekében mindig is ezt az állandó egyensúlyozó játékot játszottuk. Példáink során látni fogjuk, hogy a pénz különböző megnyilvánulási formái gyakran úgy képesek egy adott igényt kielégíteni, hogy az közben egy másik követelmény rovására megy.

Hogyan jutottunk ide?

Egy rövid megjegyzés: Fontos kiemelni, hogy ez a rész nem feltétlenül a pénz evolúciójának időrendi bemutatása. E csereeszközök közül sok egyidejűleg létezett, és némelyikük még ma is létezik valamilyen módon, alakban vagy formában. Ez sokkal inkább egy a pénz különböző változatait övező előnyök és hátrányok megértését szolgáló tanulságos utazás.

Cserekereskedelem

Áruk és szolgáltatások közvetlen cseréje más árukra és szolgáltatásokra, amennyiben ezek az áruk és szolgáltatások azonos értékűnek tekintendők.

Teljesen hozzászoktunk ahhoz, hogy értéket érmék és bankjegyek formájában cserélünk, de ez nem volt mindig így. A kijelölt csereeszközök használatát megelőzően kisebb vadászó-gyűjtögető csoportok árukat és szolgáltatásokat cseréltek egymás között. Ez volt az első széles körben elfogadott csereeszköz, azaz maga a cserekereskedelem.

A cserekereskedelem kialakulásához a közösségben az egyének értékeinek egymással való megosztása, cseréje vezetett. Bár kezdetleges volt, a cserekereskedelem lehetővé tette a közösség tagjai számára, hogy szakosodjanak valamilyen készségre, majd az alapvető javaikat és szolgáltatásaikat elcseréljék bármire, amire szükségük volt. Ez a munkaterhelés elosztásával hozzájárult a közösségek életminőségének javulásához, ami végül a speciális készségek kialakulásához vezetett, mivel az embereknek több idejük maradt, hogy arra fókuszáljanak, amihez a legjobban értettek. 

Például egy íjkészítő több időt tudott mestersége tökéletesítésére fordítani, és elcserélhetett egy íjat és néhány nyilat a helyi vadásszal némi húsra. Vagy egy helybeli anyuka a gyermekei oktatásáért cserébe bőr lábbelit készíthetett a tanítók számára.

Ugyanakkor a cserekereskedelem hiányossága abban állt, hogy mivel nem volt előre meghatározott csereeszköz, amelyet az emberek használtak volna, fennakadást okozott, amikor az íjkészítőnek szüksége volt húsra, de a vadásznak nem kellett másik íj, vagy az anya taníttatni akarta a gyermekeit, de a tanítóknak már volt cipőjük.

A cserekereskedelem ezen hiányossága arra ösztönözte az embereket, hogy valami általánosan elfogadott dolgot keressenek a csere közvetítésére, valamit, amiben „parkolhatják” az értéküket egy esős napon. Így jelentek meg az árucikkek mint csereeszköz.

A pénz evolúciója - Cserekereskedelem

Árucikkek

Különféle, néha szűkös árucikkek használata, melyek a csere közvetítőjeként szolgáltak. 

Az árucikkek csereeszközként való megjelenésével a kereskedelemhez már nem kellett megtalálni a „tökéletes egyezést”, mint ahogy azt a cserekereskedelemnél láttuk. Azáltal, hogy előre definiáltunk egy olyan árut, amelyről mindenki elismerte, hogy értéket képvisel, és a cserék közti időben megtartja értékét, már rendelkeztünk a pénz első formájával, amely közvetítőként működött, mely nagymértékben csökkentette a kereskedelmi súrlódásokat. 

Az előre meghatározott csereeszköz kiválasztásának előnye az volt, hogy a közösség választhatott olyat, ami nem romlott meg. Ez a kereskedés tartósságának érzetét keltette. Így aztán olyan dolgok váltak elsődleges értéktárolóvá, mint az üveggyöngy, a só, a kagyló stb.

Az áruk gyorsan kapóssá váltak, különösen azok, amelyek tartósabbak és ritkábbak voltak, mint mások. A pénz ezen korszakában alkalmazott árucikkre talán a só volt a legjobb példa. Népszerű volt, meg lehetett számolni (mérni), viszonylag tartós volt (amennyiben szárazon tudták tartani), zsákokban hordozható volt (bár nehéz), és haszna is volt (hústartósítás stb.).

Mégis voltak eltérések, mivel a közösségek hajlamosak voltak azon termékre hagyatkozni, mely a területükön a legritkább volt. Az árucikkek használata akkor kezdett problémássá válni, amikor könnyebbé vált az utazás, és a világ elkezdett kinyílni. Az erőforrások, amelyek egyes területeken szűkösek voltak, máshol bőségesen rendelkezésre álltak. Ez kizsákmányoláshoz vezetett. Az Afrikát felfedező európai telepesek például látták, hogy a helyi közösségek üveggyöngyöket használnak pénzként. Mivel Európában már egyszerű volt üveggyöngyöt gyártani, a telepesek nagy mennyiségű ilyen gyöngyöt vittek magukkal Afrikába, felhígítva ezzel az értéküket. Ez fellobbantotta a rabszolga-kereskedelmet1, mely végül az afrikai gazdaság összeomlásához vezetett.

A fent említett okok miatt az emberek azonnal elkezdték keresni azokat az árucikkeket, amelyek globálisan elismert szűkösséggel rendelkeztek. Ennek a keresésnek lett az eredménye a monetáris fémek megjelenése – a nemesfémek csereeszközként való használata, köszönhetően kiváló tartósságuknak, eredendő szűkösségüknek és vásárlóerő megőrzési képességüknek.

A pénz evolúciója - Árucikkek

Nemesfémek

Nemesfémek pénzként való használata, verhetetlen szűkösségüknek köszönhetően.

A nemesfémek megjelenésével a történelem során először kezdtek teljesülni az egészséges pénz legfontosabb kritériumai, egész konkrétan a pénzérmék használatának kezdetekor.

Ennek egyik lehetséges oka az, hogy gyakran úgy gondolják, hogy a pénz értéke az előállítási költségeihez igazodik. Az arany esetében ez az előállítási költségek vizsgálatával érthető meg. A bányászati létesítmények, utak és berendezések jelentős kezdeti tőkebefektetést igényelnek, és a bányászathoz, válogatáshoz, begyűjtéshez, finomításhoz és tároláshoz szükséges energiával kapcsolatos költségek az arany (és az ezüst) értékét más korábbi pénzformákhoz képest felárral növelik.

Nem szabad megfeledkeznünk arról sem, hogy az arany ritka a természetben. Pontosan a szűkösség az oka, hogy a só, a kövek, a kagylók és az üveggyöngyök kudarcot vallottak mint életképes pénzformák. Mindegyik árucikket kipróbálták… és elbuktak, mint például az üveggyöngyök a fenti példában. Ezzel együtt a szűkösség fontosságát nem lehet alábecsülni egy hatékony pénzeszköz szempontjából. Továbbá a hiány miatt az arany és az ezüst jobban teljesített más fémeknél, mint például az acél és a vas. Az aranyat és az ezüstöt lényegesen nehezebb volt beszerezni.

Amellett, hogy az aranyat ékszerként és monetáris tulajdonságai miatt is kívánatosnak tartották, az arany ipari felhasználási lehetőségei is megvoltak. Az arany monetáris felsőbbrendűségének másik fő oka az volt, hogy az arany a periódusos rendszer egyik leginertikusabb eleme, ami azt jelenti, hogy nem lép kölcsönhatásba más elemekkel. Ezáltal az arany sokkal tartósabb, mint más nyersanyagok.

A technológia fejlődésével párhuzamosan a nemesfémek használata is fejlődött. Az aranyat és az ezüstöt meg tudták olvasztani, formázni és pénzérmékké préselni, ami javította elfogadhatóságukat, oszthatóságukat, helyettesíthetőségüket és cseréjüket. A pénzérmékkel való visszaélés viszonylag gyorsan kézenfekvővé vált, egyre elerjedtebbé vált az érmevágás szokása. Mind magánszemélyek, mind pedig kormányok levágták az érmék egyes részeit, hogy csökkentsék a nemesfémtartalmát, miközben próbálták megtartani az érmék eredeti névértékét. Majd ezeket a levágott darabokat beolvasztották és újabb érméket vertek belőlük, ami el is vezetett bennünket egy pénznem inflációjának (leértékelődés) első formájához. 

Mindeközben a világ egyre globálisabbá vált, aminek köszönhetően minden korábbinál nagyobb nemzetközi kereskedelemnek lehettünk tanúi. Bár a globalizáció számos előnnyel járt, a tengerészek számára ez kihívást jelentett, mivel az arany szállítása és az ügyletek lebonyolítása hihetetlenül nehézkes volt. Ezen okok miatt az arany és az ezüst kezdett veszíteni népszerűségéből, míg egyre nőtt az igény egy könnyebben kezelhető fizetőeszköz iránt. A szállítás jelentős költségei és az elvesztés kockázata elleni fedezetként megjelentek a fémfedezetű papírok.

A pénz evolúciója - Monetáris fémek

Fémfedezetű papírpénz

Központi hatóság által kibocsátott papírpénz, amely nemesfém fedezettel rendelkezik, és nemesfémre cserélhető.

A történelem során először a nemesfémek korában rendelkeztünk egészséges, stabil értéktárolóval, és a fémfedezetű papírpénz korában tapasztaltunk igazán jelentős javulást a pénz helyettesíthetősége, oszthatósága és hordozhatósága terén.

A megnövekedett globális kereskedelem mellett a pénz fokozott helyettesíthetősége, oszthatósága és hordozhatósága rendkívül jótékony hatással bírt, és a tranzakciók lebonyolításának újragondolása által a fémfedezetű papírpénz feltalálásához vezetett. A magánszemélyek letétbe helyezhették aranyukat egy raktárban, és cserébe egy elismervényt kaptak a letétről. Ezt követően a fizikai arany kereskedelmével szemben kereskedhettek ezekkel a bizonylatokkal.

Azáltal, hogy aranyunkat letárolva papírelismervényre cseréltük, megfigyelhettük az átmenetet egy decentralizált pénzügyi rendszerből – amelyben az egyéneknek rendelkezési joguk volt a pénzük felett, mivel vagyonukat személyesen tárolták és kezelték – a pénzügyi rendszer központosítása felé – ahol az egyének vagyonuk tárolását egy központosított szervezetre ruházták át. Bár a papíralapú bizonylatok javították pénzünk védelmét a lopással szemben és a nemzetközi tranzakciós képességünket, ez csak addig előnyös, amíg a bizonylatokat ténylegesen aranyra tudjuk váltani.

A fémfedezetű papírpénz széleskörű elterjedésével a nemzetközi kereskedelem jelentősen könnyebbé vált, és ebből következett a Brit Birodalom terjeszkedése a fejlett haditengerészetnek és a globális kereskedelmi útvonalak hatalmas hálózatának köszönhetően. Végül 1812-ben2 Nagy-Britannia lett az első ország, amely bevezette az úgynevezett aranystandardot – bárki átválthatta aranyra a nagy-britanniai fontot. Bár az átállás kezdetben segítette a lakosságot, mivel többé nem kellett az aranyukat hurcolniuk, és bankjegyeket tudtak váltani, ez az aranykészletek további központosításához vezetett egyetlen szervezeten, a Bank of England-en belül. A Brit Birodalom fellendülésével ez megnyitotta az utat a fémfedezetű papír elterjedése előtt.

A jólét megteremtésének és a viszonylagos békének majdnem 120 évében az aranystandard uralkodott… míg nem kezdtünk problémákkal szembesülni:

  1. A fémfedezetű papír megjelenésével egy jelenséget figyeltek meg a betétesek között. Mivel a papíralapú bizonylatokkal lényegesen könnyebb volt kereskedni, mint a fizikai arannyal, ritkán fordult elő, hogy az ilyen bizonylatok tulajdonosai visszatértek volna kiváltani az aranyukat. Mivel senki sem jelentkezett az aranyáért, bizony túl nagy volt a kísértés, és elkezdtek aranyfedezet nélküli bizonylatokat kibocsátani. Végül a bizonylatok több aranyra hivatkoztak, mint amennyivel ténylegesen rendelkeztek. Mivel erre nem volt precedens a jogban, nem emeltek vádat, és ebből jött létre akaratlanul az első résztartalékolási valutarendszer.
  2. Annak érdekében, hogy a valuta megőrizze értékét, az országoknak egy fémhez, például aranyhoz kellene „kötniük” valutájukat, rögzített árfolyamon, például 1 uncia arany 20 USD valutáért (az aranyfedezetről a következő fejezetekben bővebben fogunk szólni, de itt érdemes megjegyezni, hogy a dollár rögzített árfolyamú aranyfedezetére tett kísérletek sikertelenek voltak). A probléma az volt, hogy az országok gyakran visszaéltek ezzel a rögzítéssel, hogy a gazdasági vagy geopolitikai körülményeknek megfeleljenek. Néha teljesen felhagytak ezzel. Ha például egy ország háborúzni akarna, de nem lenne hozzá tőkéje, egyszerűen nyomtathatna több pénzt, csökkentve ezzel az aranyhoz való kötöttséget. A végén a valutatulajdonosok veszítenének, mivel nem tudnák többé aranyra váltani a pénzüket, mivel nem lenne elég arany.

Ilyen kimeneteleket látva, azt várhatnánk, hogy visszatérünk egy decentralizáltabb pénzformához, hogy biztosítsuk, hogy nem lesz mesterséges pénzkínálat bővítés, de úgy tűnt, az emberek értékelik ezt a fokozott helyettesíthetőséget, oszthatóságot és hordozhatóságot, ami a ma használt fiat valuták kialakulásához vezetett.

A pénz evolúciója - Fémfedezetű papírpénz

Fiat valuta

Olyan papírpénz illetve érme, mely értéke a felhasználóknak a központi kibocsátóba vetett bizalmából és hitéből származik.

A „fiat” szó latinul annyit jelent, hogy „legyen”, és parancs, rendelet vagy határozat értelmében használatos. Eredetileg ezt a parancsot a király adta volna, ma azonban az állam. Mit jelent ez? A pénzt már nem a közösség választja ki, és nincs mögötte valami értékes dolog (pl. arany) fedezete, hanem rendelet alapján történik. A fiat valutának azért van értéke, mert az állam azt mondja, hogy van.

A fiat valuták akkor jöttek létre, amikor az országok csalódtak a fémfedezetű papírpénzben, ugyanis több papírpénz kibocsátásához a kormányoknak több aranyat kellett beszerezniük. Ez gátat szabott a tevékenységüknek, ezért amikor egy országnak tőkére volt szüksége, átmenetileg felhagyott ezzel a kikötéssel, és úgy bővítette a pénzkínálatát. Ezt az új valutát semmi más nem fedezte, csak a kormány ígérete, hogy valaki elfogadja azt áruiért és szolgáltatásaiért cserébe, mivel ez volt a törvényes fizetőeszköz. Ez az új valuta nem csak azt eredményezte, hogy a pénzkínálat felduzzasztásával leértékelte a forgalomban lévő valutát, hanem mivel több valuta jutott változatlan mennyiségű árura, az árak emelkedtek.

A fémfedezetű papírpénzek hanyatlása a második világháború végén kezdődött. Mivel az USA-ban sokan megbíztak, a világ vezetői a New Hampshire-i Bretton Woodsban találkoztak, és elhatározták, hogy az USA a dollárját az aranyhoz köti, a világ többi része pedig valutáját a dollárhoz köti. Ez azt jelentette, hogy a világ aranyának nagy része az USA-ba tódult megőrzésre, és sok ország hazai aranytartaléka kimerült. 

A 60-as évek végén és a 70-es évek elején az Egyesült Államok korlátozónak érezte az aranyhoz való kötöttséget, és hogy finanszírozni tudja a vietnami háborút, elkezdte bővíteni pénzkínálatát. Franciaország nem örült ennek, és visszakövetelte a saját aranyát. Ez rohamot váltott ki az aranyért, és mivel az USA lényegesen több dollárt nyomtatott, mint amennyi arany a rendelkezésére állt, hamarosan teljesen megszüntette az aranyfedezetet. Az USA tehát nem tett eleget azon kötelezettségének, hogy lehetővé tegye az egyének és országok számára, hogy dollárjaikat aranyra váltsák be. Ez az esemény Nixon-sokk néven ismert, és ez pénzügyi történelmünk egyik kulcsfontosságú eseménye. A következő fejezetben részletesebben foglalkozunk ezzel, egyelőre elég, ha megértjük, hogy ettől a naptól kezdve lehetünk tanúi a fiat valuta elterjedésének, mely olyan valuta, mely mögött nincs semmilyen fedezet, csak adósság és a kormányba vetett hitünk.

Ahogy a számítógépek, hálózatok és az internet bevezetésével a technológia tovább fejlődött, a fizikai papírpénz iránti igény egyre csökkent, és ezzel együtt a fiat valuta is fejlődött. Mai digitális korunkban egyre inkább hozzászokunk az internetes banki tranzakciókhoz és más – például a Visa, Mastercard, Paypal, Square és Venmo által nyújtott – digitális szolgáltatásokhoz. 

A fiat valuta és az adósság képezi a ma ismert és használt valutarendszer alapját. De ami még ennél is fontosabb, hogy ez a kormányok és a bankok számára óriási kontrollt biztosít, mivel képesek szabadon bővíteni és szűkíteni a pénzkínálatot, amiről a következő fejezetekben bővebben is szó lesz.

A pénz evolúciója - Fiat valuta

Bitcoin (BTC)

Bizalom és engedély nélküli, decentralizált digitális valuta központi kibocsátó és irányító testület nélkül.

A fiat valuták használatának növekedésével együtt járt a valutánk értéktároló képességének összeomlása is. A kriptográfusok – egy olyan csoport, amely a technológián keresztül a magánélet védelmére összpontosít és a digitális szűkösséget keresi, amely nem kötődik semmilyen központi egységhez – elindultak, hogy felfedezzék szeretett pénzfémjeink új és jobb digitális változatát. Digitális aranyat kerestek. Valamit, ami értéket tárol, tartósságot kínál és digitális tranzakciókra használható. Ebből a keresésből született meg a bitcoin, mint az első sikeres, digitálisan natív és szűkös pénzeszköz.

2009-ben Satoshi Nakamoto (a bitcoin – álnevet használó – alkotója) létrehozta a bitcoint. Bár nem a bitcoin volt az első digitális valuta, ez volt az első olyan kriptovaluta, amely az egészséges pénzt alkotó tulajdonságok többségének megfelelt. Ez azért volt lehetséges, mert digitálisan programozható volt, és csoportos konszenzus alapján működött – úgy lehetett programozni, hogy felülkerekedjen elődei hibáin, és a közösségnek adjon hatalmat. A bitcoin valóban szűkös, hamisíthatatlan eszköz, nyilvánosan látható kínálattal, amelyet senki sem tud megváltoztatni. Ezért lehetetlen felhígítani vagy manipulálni olyan módon, ahogy a korábbi pénzformáknál népbetegségként tapasztaltuk.

A bitcoin egy digitális hordozható eszköz, ami azt jelenti, hogy nincs szükség megbízható harmadik félre vagy közvetítőre. A hálózat résztvevői konszenzussal érvényesítik a szabályokat – a monetáris politikát az ökoszisztémában résztvevők irányítják. Ez azt jelenti, hogy nem függünk az aranyraktáraktól vagy a kormányoktól.

Mivel a Bitcoin a kormányok és központi bankok ellenőrzésén kívül létezik, széles körben elfogadják alternatív pénzügyi rendszerként, éppen azért, mert nem manipulálható. A monetáris fémek elhagyása óta most első ízben van egy szuverén pénzformánk, amely visszaadja az egyén kezébe az irányítást.

A bitcoin elfogadottsága, elterjedése és opcionalitása mint pénzügyi eszköz – 2009 óta nagyobb technikai hiba, feltörés és probléma nélkül – folyamatosan növekszik. A bitcoin éves elterjedési növekedése jelenleg 137%-os3 , szemben az internet 76%-os növekedésével, melyet ugyanebben az életkorában mutatott.

Meg kell jegyezni, hogy bár az elmúlt években más kriptovalutákat is bevezettek, egyik sem veszélyezteti a bitcoin mint felsőbbrendű pénzügyi eszköz pozícióját. A bitcoin szószólói szerint ez azért van így, mert:  

  • Kínálata nem hígítható vagy bővíthető – mivel minden felhasználónak bele kellene egyeznie abba, hogy saját pénzét haszon nélkül leértékeli.
  • A Bitcoin hálózat uralásához több milliárd dolláros számítógépes berendezésre, diszkrécióra és több millió bitcoin felhasználóra lenne szükség világszerte. 
  • Ez rendelkezik a legnagyobb hálózati hatással és felhasználói bázissal.
  • A többi kriptovaluta általában vagy nem rendelkezik állandó készlettel, vagy a felhasználók egy kis csoportja kontrollálja – éppen ez okozta a korábbi pénzformák bukását. 
  • A hálózat növekedésével, a tudással és az elfogadottsággal együtt a hálózat értékpozíciója és biztonsága is tovább erősödik.

Ráadásul a legtöbb egyéb kriptovaluta más problémákat próbál megoldani okos szerződések, tokenek, irányítási modellek stb. segítségével. Ezért nem tekinthetők pénzügyi javaknak.

Emellett a Bitcoint gyakran kritizálják amiatt, hogy lassú és időnként drága a tranzakciók lebonyolítása a fiat valutához képest. Az olyan fizetési hálózatokhoz képest, mint a Visa, a Bitcoin valóban rendkívül lassú. Ugyanakkor gyakran nem említik, hogy a fiat pénzhez hasonlóan a Bitcoin folyamatosan fejlődik, mind hatékonysága, mind pedig tranzakciós költségei. Jelentős szoftverfejlesztői iparág épít a Bitcoinra, hogy anélkül növeljék sebességét és biztonságát, hogy aláásnák egészséges pénz mivoltát. Olyan termékeket hoztak létre, amelyek szinte azonnali tranzakciót tesznek lehetővé a bankkártyás tranzakciók költségének töredékéért. Ezt szem előtt tartva, amikor a Bitcoint a bankkártyák hatékonyságához hasonlítjuk, akkor almát és narancsot hasonlítunk össze. Ehelyett a tárgyilagos összehasonlítás érdekében a bankkártyákat a Lightning Network-höz (a Bitcoinra épített termék, amely szinte azonnali tranzakciókat tesz lehetővé), a Bitcoint pedig a hagyományos banki tevékenységhez érdemes hasonlítanunk.

A programozható pénz megjelenése felkeltette a kormányok és a központi bankok érdeklődését is, hogy közelebbről megvizsgálják saját fiat valutáikat, így megjelent a központi banki digitális valuta (CBDC) vagy digitális jegybankpénz. Sokan azt mondanák, hogy ezek a bitcoin közvetlen versenytársai, mások szerint azonban az ijesztő politikai és társadalmi következményeket leszámítva ezek semmiben sem különböznek más digitális fiat valutáktól, míg a bitcoin továbbra is egyedülálló.

Bitcoin (BTC)

Digitális jegybankpénz (CBDC)

A fiat valuta digitális változata, amely a központi kibocsátónak sokkal nagyobb ellenőrzést biztosít a valuta felett.

Bár a CBDC-k viszonylag új keletűek, Kínával az élen az Egyesült Államok, az Európai Unió, Ausztrália és számos más ország határozott lépésekkel törekszik a bevezetésére. Meg kell jegyezni, hogy mivel a CBDC-ket még nem tesztelték, nem tudjuk biztosan, hogy milyen előnyökkel és hátrányokkal járnak majd. Azt azonban tudjuk, hogy a CBDC minden tranzakcióra kiterjedő teljes átláthatóságot biztosít a kibocsátója számára, és meghatározhatja, hogy ki használhatja és ki nem használhatja a valutát.

A kormányok és a központi bankok nem szégyenlősek a központi banki digitális valuták bevezetésére irányuló törekvéseikkel kapcsolatban. Ezek központilag kibocsátott digitális, programozható valuták, amelyek fiat valutarendszerünkhöz hasonló tulajdonságokkal rendelkeznek.

A CBDC-k a felelősöknek példátlanul központosított pénzügyi ellenőrzést biztosítanak. Ez lehet pozitív és negatív is. A kormányok például azzal érvelnek, hogy stresszes időkben, mivel a lakosság minden egyes tagjához közvetlen hozzáféréssel rendelkeznek a pénztárcájukon keresztül, gyorsan ellenőrizhetik a pénzáramlást, és ösztönző csekkeket helyezhetnek el a gazdaság nehéz helyzetben lévő területein. Emellett a CBDC-k drasztikus javulást hoznak a tranzakciók sebességében és hatékonyságában. 

Bár a CBDC-k jelentős előnyöket kínálnak a hordozhatóság és oszthatóság tekintetében, ez bizony a szűkösség, a tartósság és a megváltoztathatatlanság rovására mehet. Ami pedig ennél is fontosabb, hogy a valuta digitális ellenőrzésére való képességgel könnyen vissza lehet élni. Például a kormányok képesek lesznek arra, hogy a bankszámlákat önkényesen, megfelelő eljárás nélkül befagyasszák, a fogyasztás ösztönzése érdekében időkorlátokat rendeljenek az elköltéséhez, valamint korlátozzák, hogy kivel lehet és kivel nem lehet tranzakciókat lebonyolítani – hogy csak néhányat említsünk. Emellett könnyebbé válik az átállás a digitális személyazonosság használatára. Ez Kínában már megfigyelhető a CBDC4 és a társadalmi pontrendszer bevezetése eredményeként, amelyek országszerte bizonyíthatóan hatással vannak a szabadságra, mivel megakadályozzák a lakhatáshoz, a pénzintézetekhez és az alapvető mobilitási jogokhoz való hozzáférést.

Vajon a továbbiakban azt fogjuk látni, hogy a kormányok folytatják a központosítás ezen útját, és a valutát a saját hasznukra használják? Vajon több ország követi majd El Salvador nyomdokát, és elfogadja a bitcoint fizetőeszközként? Vagy a kormányok olyan CBDC-t fognak bevezetni, mely az egészséges pénz erősségeit utánozza?

Digitális jegybankpénz (CBDC)

Következtetés

A pénz a történelem során számos formát és változatot öltött, és a felmerülő kihívások és igények szerint alakult. Az érmevágás elterjedése óta lassan eltávolodtunk a pénz legjobban teljesítő formájának természetes kiválasztódásától, és a könnyebb használhatóságot kínáló, nagyobb hordozhatóságra és oszthatóságra összpontosító pénzformák felé mozdultunk el. Ráadásul mostanra kialakult bennünk az a meggyőződés, hogy a pénz rendeleti úton (azaz törvény által lett kiválasztva és bevezetve) létezik, és nem konszenzus alapján. Fel kell tennünk a kérdést, hogy vajon a központosítás ezen útja a legjobb út? Azon csereeszköz felkarolását kellene előtérbe helyeznünk, amely legjobban megfelel az egészséges pénz tulajdonságainak?

Reflexiós kérdések:

Most hogy megfigyelted a történelem legjelentősebb pénzzel kapcsolatos kísérleteit, gondolkozz el az alábbiakon:

  • Szerinted hogyan befolyásolja a valutamanipuláció a jövődet? 
  • Ha te választhatnád meg a „tökéletes pénzt”, milyen tulajdonságokat/jellemzőket tartanál a legfontosabbnak?

Összefoglaltuk a különböző pénzformákat és azok pontszámait, hogy vizuálisan összehasonlíthassuk őket az alábbi táblázatban.

A pénz evolúciója - pénz fajták

További információkért ajánljuk:

„Bitcoin Standard – A központi bankok decentralizált alternatívája”Saifedean Ammous

„Layered Money”Nik Bhatia

„Fiat Money Inflation in France” – Andrew Dickson White

„Fiat Currency”Daz Bea

Források:

  1. Breedlove, Robert. “Masters and Slaves of Money. Money is a tool for trading human time… | by Robert Breedlove | Medium.” Robert Breedlove, 2020, https://breedlove22.medium.com/masters-and-slaves-of-money-255ecc93404f. Accessed 29 January 2022.
  2. Lioudis, Nick. “What Is the Gold Standard? Why Is It Important?” Investopedia, 2021, https://www.investopedia.com/ask/answers/09/gold-standard.asp. Accessed 29 January 2022.
  3. Bibhu, Pattnaik. “Raoul Pal Declares Crypto Is Growing Far Faster Than The Internet, Says Bitcoin Could Reach $600,000” Benzinga, 2022 https://www.benzinga.com/markets/cryptocurrency/22/03/26114752/raoul-pal-declares-crypto-is-growing-far-faster-than-the-internet-says-bitcoin-could-reach Accessed 29 June2022.
  4. Donnelly, Drew, and Forrest Zhang. “China Social Credit System [Punishments & Rewards] in 2021.” New Horizons Global Partners, 26 October 2021, https://nhglobalpartners.com/china-social-credit-system-explained/. Accessed 29 January 2022.

Mi a pénz?

Megválaszolt kulcskérdések:

  • Mi a pénz?
  • Milyen tulajdonságai vannak a pénznek?

Üdvözlünk pénzügyi oktatásunk első szakaszában. Ahogy a bevezetőben láttuk, végig fogunk lépkedni a globális pénzügyi rendszeren, bemutatva, hogyan jutottunk idáig, mivel nézünk jelenleg szembe, és mindezt azzal zárjuk, hogy felvázoljuk a megtakarításaink megőrzésére és a vagyonunk építésére vonatkozó lehetőségeinket. A végső cél az, hogy azáltal, hogy megértjük, mivel állunk szemben, olyan tudást és megértést nyújtsunk Neked, amellyel jobb pénzügyi döntéseket hozhatsz saját magad és családod számára.

Az előttünk álló problémák megértésének első lépése az alábbi kérdés megválaszolása:

Mi a pénz?

Legegyszerűbb formájában úgy értelmezhető, mint az a közvetítő eszköz, mellyel két fél megállapodik egy termék, áru vagy szolgáltatás cseréjének kiegyenlítésében.

Lehetővé teszi számunkra, hogy erőforrásainkat vagy szolgáltatásainkat elcseréljük egy értéktárolóért, függetlenül attól, hogy ennek a tárolt értéknek van-e azonnali felhasználási lehetősége. Ez tette lehetővé, hogy civilizációnk sokkal hatékonyabban terjeszkedjen és növekedjen, mintha továbbra is az olyan gyakorlatokra hagyatkoztunk volna, mint a cserekereskedelem.

Az átlagember számára a pénz tartja az értékét, mivel csak kétféleképpen lehet pénzhez jutni:

  1. Időt és energiát kell áldoznunk pénzért cserébe (mint munka vagy szolgáltatás).
  2. Pénzért cserébe árut vagy erőforrásokat kell nyújtanunk.

Fontos megjegyezni, hogy a fenti második pontban, ahhoz, hogy ezekhez a javakhoz és erőforrásokhoz hozzájussunk, hogy kereskedhessünk velük, valakinek valamikor időt és energiát kellett fordítania arra, hogy megteremtse őket. Ebből levonhatjuk a következtetést, hogy időt és energiát kell fordítanunk a pénz megszerzésére. Tehát:

Pénz = idő + energia

Ha a pénzt az idő és az energia tárolójaként tekintjük, jobban megérthetjük, hogy a pénz lényegében egy akkumulátor – egy olyan energiatároló, amely később felhasználható. Ezt az analógiát szem előtt tartva a pénz evolúciója elméletileg az idő és az energia tárolására szolgáló leghatékonyabb akkumulátor folyamatos keresése.

Napjainkban időnket és energiánkat papírpénzekben és érmékben tároljuk, illetve ezen papírpénzek és érmék digitális megjelenítésében az online bankszámlánkon, de ez nem volt mindig így.

A következő fejezetben áttekintjük a pénz evolúciójának és az érték közvetítésének néhány kulcsfontosságú állomását. És ha már itt tartunk, vizsgáljunk meg néhány olyan tendenciát, melyek ezen evolúció során kialakulni látszanak! 

Mielőtt azonban elindulnánk ezen az utazáson a pénz evolúciója felé, meg kell értenünk az alapokat. A pénznek számos olyan tulajdonsága és jellemzője van, amelyek összessége együtt alkotja azt, amit mi „egészséges pénznek” tekintünk, vagyis olyan pénznek, amely tartós, hatékony értéktároló, és hosszú távon nem hajlamos az értékcsökkenésre. Amint ezeket a kulcsfontosságú tulajdonságokat szilárdan megismertük, belevethetjük magunkat a pénz evolúciójába ezen alapokra időnként visszautalva.

Milyen tulajdonságai vannak a pénznek?

Az egészséges pénz három fő funkció mentén jellemezhető:

  1. értéktároló
  2. csereeszköz
  3. értékmérő

Az alábbi ábrán látható, hogy minden egyes elsődleges funkció több tulajdonságot foglal magába. Az egyes tulajdonságok és funkciók definícióit a táblázatban részletezzük.

A pénz tulajdonságai

Összefoglalásképp, most hogy bemutattuk:

  • a fogalmat, mely szerint a pénz „egy akkumulátor” – valami, ami az energiánkat (azaz a teljesítményünket, kemény munkánkat, vérünket, verejtékünket és könnyeinket) tárolja térben és időben,
  • az egészséges pénzt meghatározó jellemzőket és tulajdonságokat,

gondolkozzunk el a pénz minden egyes fenti tulajdonságán valamint azon, hogy ezek miért lehetnek fontosak! Miért fontos a pénz esetében a szűkösség? Miért létfontosságú a hordozhatóság egy hatékony csereeszköz esetében?

A pénz jellemzőiről szerzett ezen új ismereteink birtokában a következő részben megvizsgáljuk különböző típusait a különböző korszakok során, és kritikusan kiértékeljük, hogyan teljesítettek.

További ajánlott olvasmányok:

“The 7th Property”Eric Yakes

“What is Money Podcast”Robert Breedlove & Michael Saylor

Bevezetés

Miért vagy itt?

Lelked mélyén tudod, hogy valami nincs rendben… 

Keményen dolgozunk, de céljaink távolodnak tőlünk. Megtakarításaink nem vezetnek sehová. Megélhetési költségeink egyre csak emelkednek, és képtelenek vagyunk lépést tartani velük. Azon tűnődünk, vajon képesek leszünk-e valaha nyugdíjba menni, és azt kérdezzük magunktól: „mennyi elég?”. De nem tudjuk a választ. A jövőt bizonytalanabbnak érezzük, mint valaha.

Mindeközben időnk egyre csak telik: percről percre, óráról órára, napról napra.

Vannak pillanatok, amikor hátralépünk egy lépést… A körülöttünk lévő emberekre tekintünk – öregszenek.  Magunkra tekintünk – fáradtak és kimerültek vagyunk, és azon tűnődünk: „mikor leszek képes lassítani, élvezni az életet és visszaszerezni az időmet?”. 

De azonnal felocsúdunk belőle. Azt mondjuk magunknak „nem ma!”. Becsukjuk a szemünket, veszünk egy mély lélegzetet, és nyomjuk tovább. Tovább őrlődünk, elvégre a számlák nem fogják kiegyenlíteni magukat.

Helyzetedtől függően a fenti kijelentések közül néhány, sok vagy akár az összes ismerősen csenghet. 

Válaszokat keresve jöttél ide, és nem vagy egyedül. Világszerte emberek milliárdjai vannak pontosan ugyanilyen helyzetben, ugyanilyen gondolatokkal.

Hasznos lehet tudni, hogy ez nem a politikai jobb- vagy baloldal problémája. Ez nem a hiteddel, az érzelmeiddel vagy a mentális állapotoddal kapcsolatos kérdés. Ez a rendszerünk problémája – egy olyan rendszeré, amely a fenntarthatóság helyett a növekedésen, illetve a jólét helyett a teljesítményen alapszik.

Ezt szem előtt tartva mielőtt megpróbálnánk megoldani a problémát, meg kell értenünk a problémákat, amelyekkel szembe kell néznünk. 

Itt lép a képbe a Looking Glass

Amibe most belevágsz, nem egy tipikus pénzügyi vagy befektetési tanfolyam. Ez egy alulról jövő pénzügyi oktatás. 

Egy oktatás, amit sokunk szeretett volna megkapni – de nem kaptuk meg. 

Ez egy tanfolyam a pénzről és globális pénzügyi rendszerünkről, valamint arról, hogy ez hogyan hat közvetlenül Rád, a megtakarításaidra, a nyugdíjszámládra és a befektetéseidre. 

Az itt található anyagot olyan emberek írták, mint Te. Hétköznapi emberek, akik idejüket, energiájukat, vérüket, verejtéküket és könnyeiket bérre cserélik. 

Hozzád hasonlóan mi, a szerzők is válaszokat kerestünk egy olyan problémára, melyet nem tudtunk meghatározni, csak annyit tudtunk, hogy gond van. Majd amit felismertünk, teljesen lenyűgözött bennünket. 

Daz (az egyik szerző) szavai:

„Mindig is küzdöttem a pénzzel. Számtalan évet töltöttem azzal, hogy fizetéstől fizetésig éltem. Soha nem tudtam előrébb jutni. Úgy döntöttem, hogy a saját kezembe veszem a dolgokat, önképző útra indultam. Annyi befektetési könyvet olvastam el, amennyit csak tudtam, a „Gazdag papá„-tól „Az intelligens befektető”-ig. Állandóan fülhallgatóval mászkáltam, és több ezer órányi podcastot és YouTube felvételt fogyasztottam el arról, hogyan lehet „a pénzemet magamnak dolgoztatni”. Megtanultam, hogyan kell mérlegeket olvasni és hogyan kell megtalálni a részvények belső értékét. Hogy mit találtam? Azt, hogy mindez nem számít. Minden nevetségesen túl van árazva, a „valós érték” többszörösére. Tudnom kellett, hogy miért, és az egész egy dologra futott ki… a pénzre.”

Seb (a másik szerző) szavai:

„Új-Zéland déli szigetén felnőve szerencsésnek éreztem magam, hogy a hegylábak és az erdők a kertemig értek. Ez korán a hegyek iránti mély tisztelethez és szeretethez vezetett. Azonban miután számtalan napot, hetet és hónapot töltöttem a természetben, soha nem tudtam teljesen csillapítani intellektuális kíváncsiságomat. Szerettem volna összerakni a kirakós játékot, ami a világunkat jelenti. Ez a szomjúság végül arra az útra terelt, hogy minden kezem ügyébe kerülő pénzügyi, befektetési és makrogazdasági könyvet befaljak. Bár intellektuális kíváncsiságom kielégült, új probléma merült fel bennem. Ahogy összeraktam világunk kirakós játékát, rájöttem, hogy a pénzügyi-gazdasági rendszerünkben van néhány komoly hiba, mely mindenkire hatással van. Mint minden korábbi törekvésemnél, ha egyszer felmerült egy probléma, meg akartam találni a megoldást, és ha egyszer megtaláltam, nem tudtam csak úgy hátradőlni. Úgy éreztem, ki kell vennem a részemet, meg kell próbálnom megoldani, vagy legalábbis felvilágosítani másokat az előttünk álló problémákról, és ez vezetett oda, ahol ma tartok, amikor ezt a kurzust írom.”

A Looking Glass alapítói – egy mountain bike-oktató, egy villanyszerelő, egy médiatartalom-készítő, egy sebész és két profi kockázatkezelő – mind ugyanarra a következtetésre jutottunk:

A pénz jelenlegi formájában a jólét egyik akadálya.

Annyira el voltunk ragadtatva attól, amit egyéni tanulási útjaink során felfedeztünk, hogy három fő cél motivált minket: 

  1. Annyi embert oktatni, amennyit csak tudunk
  2. tömören és egyszerűen
  3. teljesen ingyen

Ennek fényében ezt a tanfolyamot úgy építettük fel, hogy egyfajta tükör legyen, egy módszer arra, hogy átlássunk a ködön, ami a pénzügyi rendszerünket jelképezi, és mélyebb megértést szerezzünk a rendelkezésünkre álló eszközökről és lehetőségekről.

E kurzus elvégzésével jobban megérted:

  • miért kell szembenéznünk olyan problémákkal, mint az infláció és a vagyoni egyenlőtlenség,
  • milyen eszközök segítik elő egy fenntarthatóbb és hozzáférhetőbb világ kialakulását,
  • hogyan lehet a mélyebb megértés + új ismeretek = nagyobb képesség a szűkös és kívánatos eszközökbe való befektetéshez, hogy proaktívan kezeld a vagyonteremtésedet.

Egy pillanatig se gondold, hogy ez a tanfolyam nem Neked való vagy biztos túl bonyolult! Ez a tanfolyam egyszerre a kamionsofőré, az ácsé, az adminisztrátoré, a bolti eladóé, a tanáré, a művészeti szakos hallgatóé, a vállalkozóé és az egyedülálló szülőé… abszolút mindenkié. Ha idődet és energiádat pénzre váltod, ez a tanfolyam értékes tanulságokkal szolgálhat.

Meg kell azonban jegyezni, hogy e tanfolyam során semmi sem tekinthető pénzügyi tanácsnak. Mint minden tanulás során, arra bátorítunk, hogy kritikusan mérlegeld ezt a tartalmat, olvass különböző kapcsolódó forrásokat, és alakítsd ki saját megalapozott és átgondolt véleményedet!

Reméljük, hogy ez a tanfolyam hozzájárul azon tudásanyaghoz, amely segít Neked átvenni az irányítást pénzügyi jövőd felett.

Bevezetés