Bejegyzések

Gratulálunk, hogy eljutottál idáig. Ha kellő összpontosítással végigolvastad a kurzus anyagát, mostanra biztos tudod a választ az alábbi kérdésekre:

1. Hogyan fejlődött a pénz az idők során?
2. Milyen jelentős események alakították leginkább a pénzünket?
3. Milyen nem kívánt következményei voltak az adósságnak és az inflációnak a környezetünkre, a találékonyságunkra és legfőképpen ránk, emberekre? 

Továbbá ha alaposan átgondoltad az olvasottakat, valószínűleg érthetővé vált számodra, hogy merre tart a globális gazdaság és hogy milyen lehetséges kockázatok, előnyök és következmények várhatók a vizsgált eszközosztályok tekintetében. Mégis szükségét érezzük, hogy röviden összefoglaljuk az elhangzottakat és megfogalmazzunk néhány záró gondolatot.

Az evolúció és a természetes kiválasztódás révén hajlamosak vagyunk úgy látni, hogy a felsőbbrendűség uralkodik, mivel a leghasznosabb és legtartósabb adaptációk idővel felülmúlják az alsóbbrendűeket. Reméljük, a pénz is hasonló pályát követ. Az elmúlt néhány ezer év során a pénz átalakulását láthattuk a pénz előtti cserekereskedelemtől egészen a ma használatos fiat pénzekig. Az emberiség „általában” mindig azt a pénzformát választotta, amely az adott időben a legelőnyösebb tulajdonságokkal rendelkezett (pl. a cserekereskedelmet felváltották a nyersanyagok, majd a nyersanyagok átadták a helyet a nemesfémeknek). 

Mielőtt elhamarkodott következtetéseket vonnánk le és feltételeznénk, hogy a pénz az idők során folyton csak tökéletesedett, érdekes eseménynek lehettünk tanúi, amikor a nemesfémekről a papír alapú fémekre való áttérést láttuk. A saját pénz feletti önrendelkezéstől a központilag kontrollált pénzhez vezető lassú átmenet tanúi lehettünk. A központi hatóság a történelem során először vonta ellenőrzése alá a pénz értékét, és megtapasztaltuk az egészséges, stabil pénztől való eltávolodást az adósságalapú, tetszés szerint nyomtatható papírpénz felé.

Ez a központosítás felé való elmozdulás az adósság robbanásszerű növekedését és pénzünk lassú, fájdalmas leértékelődését eredményezte. Ez az értékcsökkenés oda vezetett, hogy az egyének, a vállalatok és a kormányok a vásárlóerő védelme érdekében szabadulnak a készpénztől. Ez a tőkemenekülés az inflációval együtt a befektetési eszközök árának és a megélhetési költségek emelkedését eredményezte. Mi okozta ezt a degenerálódást? A mindenáron való növekedés téves elképzelése. A pénzügyi beavatkozás révén a mesterséges növekedés elvonta figyelmünket a fenntartható és virágzó gazdaságok építésétől.

Végül ez az adósság- és fogyasztóalapú társadalom felé való átmenet állandó élénkítésre és beavatkozásra való utaltságot eredményezett, csak hogy a rendszer fenn tudjon maradni. Ennek melléktermékei az alábbiak:

• fogyasztáson alapuló gazdaságunk erőforrás igénye miatt fokozódó környezetpusztítás
• növekvő vagyoni egyenlőtlenségek
• a rendszerszintű eladósodási szokás fokozott gazdasági törékenységet okoz
• az innovációt háttérbe szorítják, hogy fenntartsanak olyan hanyatló vállalatokat, melyek korlátozott vagy semmilyen értéket nem képviselnek

Lehet, hogy még azon tűnődsz, vajon Te milyen szerepet játszol ebben. Te határozod meg, hogyan költöd el és irányítod a tőkédet. Ezáltal befektethetsz olyan eszközökbe, melyek olyan világ létrejöttét segítik elő, amilyenben élni szeretnél, és amelyre gyermekeid és unokáid büszkék lehetnek.

Ugyanakkor valójában ez legtöbbünk számára nem lehetséges. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt a tényt, hogy legtöbbünk elsődleges célja az, hogy gondoskodjunk magunkról és családunkról. Ezzel együtt kritikus fontosságú, hogy átgondoljuk, milyen eszközök kínálják számunkra a legjobb esélyt a vásárlóerő és a tőke védelmére, illetve ideális esetben azok növelésére.

Jelen helyzetben a nemzeteknek világszerte nehéz döntéseket kell meghozniuk. Rövid távon olyan piaci korrekciókkal kell szembenéznünk, mely során szinte mindennek az értéke esik – mivel az emberek igyekeznek kiszállni befektetéseikből és készpénzre váltani. Egy bizonyos ponton azonban szembe kell néznünk jelenlegi pénzügyi helyzetünk és adósságterheink következményeivel. Ez valószínűleg jelentős pénzügyi fájdalmat fog okozni, és ez az a pont, ahol a szűkös pénzügyi eszközök általában jobban teljesítenek. Azt is meg kell jegyezni, hogy nagy pénzügyi trauma során a kormányzati beavatkozás és a készpénzbe menekülés tévhite sok eszköz árfolyamesését okozza. Ez zavarba ejtő lehet, és sokakat arra késztethet, hogy azt higgyék, már a szűkös pénzügyi eszközök sem biztonságosak. Hosszabb távú szemlélettel és a szűkösség megértésével azonban ez az áresés valószínűleg rövid életű lesz. 

Szeretnénk kiemelten felhívni a figyelmet a bitcoinra, mivel az képes a vagyonmegőrzés és a vagyonépítés nagyszerű egyensúlyát nyújtani. 

Több okból is erre a következtetésre jutottunk, de a kurzus lezárásaként egyetlen alapvető ok lesz a fókuszban:

Példátlan teljesítmény

A mai gazdasági környezetben portfóliónk kitettségének mérlegelése során a bitcoin jelentős értéket képviselhet. Amint az előző részben említettük, a bitcoin páratlan potenciálját és példátlan jellemzőit az adja, hogy amikor jó idők járnak, és a tőkepiacok bővülnek, olyankor a bitcoin egy kockázatvállalási eszköz teljesítményéből profitál. Amikor pedig nehéz idők jönnek, és az emberek tőkéjük védelmére törekednek, olyankor a bitcoin kockázatmentes tulajdonságainak biztonságát nyújtja. 

A kockázatnövelő és kockázatcsökkentő eszközök előnyeit ötvözve azt állítjuk, hogy a bitcoin “A nagy trilemma” részben említett mindhárom piaci feltételrendszerben képes jól teljesíteni:

1. Normál piaci körülmények között: Mivel a bitcoin még elfogadási ciklusa elején jár, pusztán az általa nyújtott előnyök következtében áramlik tőke a bitcoinba.
2. Ha a kormányok világszerte úgy döntenek, hogy visszafizetik adósságukat vagy nem teljesítik fizetési kötelezettségüket: E forgatókönyv szerint az egyének menekülnek a partnerkockázattal rendelkező eszközökből, ami tőkeáradatot indít el a biztonságos menedékként szolgáló eszközök felé, melyek megvédik a tőkét és korlátozzák a partnerkitettséget. 
3. Ha a kormányok folytatják a fiskális beavatkozást: Ilyen helyzetben a monetáris expanzió lassan tönkreteszi valutájuk vásárlóerejét. Egy bizonyos ponton az emberek fel fogják ismerni, hogy a fiat valuta nem vagyon, hanem egy vagyon követelés, és hogy sokkal több vagyon követelés van, mint amennyi tényleges vagyon létezik. Amikor ez a felismerés megszületik, komoly gazdasági fájdalmakkal kell szembenéznünk, mivel ezt a szűkös vagyonokért való tolongás fogja követni. Az egyének gyors iramban az összeomló valuta elől való védelmet fognak keresni. A bitcoin értéktároló tulajdonságainak köszönhetően nagyszerű helyzetben van ahhoz, hogy befogadja a romló készpénzből való tőkemenekülést. 

Meg kell jegyeznünk, hogy mint mindenben, ebben is van kockázat. Tehát befektetni mindig körültekintően érdemes. Még fontosabb, hogy értsük, hogy mi az, amibe befektetünk. Egyetlen befektetés sem garantált, és ez elmondható a bitcoinról is. Bár mi úgy érezzük, hogy a bitcoin jelentős lehetőséget kínál a jövőre nézve, arra kérjük az olvasót, hogy minden információt kritikusan mérlegeljen, és fektessen időt különböző forrásokból származó kutatásba – beleértve olyan forrásokat is, melyek ellentétes nézeteket vagy következtetéseket kínálnak, mint amilyeneket itt kifejtettünk. A sikeres befektetés és pénzkezelés rendkívül személyes és időigényes erőfeszítés. Ezen alapulva e kurzus nem foglal magába pénzügyi tanácsot. Ez itt pusztán a mi értelmezésünk a történelemről és ennek a bomlasztó technológiának a jóléti jövőre gyakorolt hatásairól.

Végezetül köszönjük, hogy időt szántál erre a kurzusra. Úgy gondoljuk, mindenki számára elérhetővé kell tenni a pénzügyi oktatást és a világ mélyebb megértésének lehetőségét. Izgatottan várjuk, hogy az olvasói visszajelzések alapján tovább bővíthessük oktatási kínálatunkat. Ha mindannyian tovább tudunk adni egy kis tudást és oktatni egymást helyzetünk valóságáról, a világ egy jobb hellyé válik.

Sok sikert oktató-befektető utadon!

*A kurzus elvégeztével talán elgondolkodsz, vajon saját befektetési portfóliódban hány százalék bitcoin allokáció a megfelelő? Bár mi nem adunk pénzügyi tanácsot, a befektetési közösség egy része körében általános konszenzus van abban, hogy erre a válasz az, hogy nem nulla. Ezzel azt szeretnénk hangsúlyozni, hogy a megfelelő allokáció mindenki számára más lesz saját kockázati hajlandósága, célja, életkora illetve személyes körülményei alapján.

Ha bármelyik vagy mindegyik téma felkeltette az érdeklődésed, reméljük, felfedezel néhány további Looking Glass által kínált anyagot is. Célunk, hogy minél több ember számára elérhetővé tegyük a pénzügyi oktatást. Köszönjük, hogy ránk bíztad ezt a feladatot, és reméljük, tudtunk segíteni ezen erőfeszítésedben.

Végezetül ha bármilyen kérdésed van, várjuk hozzászólásodat! Ha tetszett a kurzus, nagyon örülünk minden visszajelzésnek. A kurzus honlapján is írhatsz visszajelzést, és ott értékelést is adhatsz a kurzusról.

További információkért ajánljuk:

“Stone Ridge 2020 Shareholder Letter” – Ross Stevens

Bár a bitcoin egy viszonylag új pénzügyi eszköz, a pénzügyi és politikai világ gyors iramban elismeri a bitcoint egyedülálló, megbízható és korrelációmentes eszközként. A fedezeti alapok, bankok, nyugdíjalapok és a lakossági befektetők egyaránt vagy azon ügyködtek a közelmúltban, vagy épp azon vannak, hogy struktúrát váltva elérhetőbbé és megszerezhetőbbé váljon a bitcoin. Azt is látjuk, hogy az amerikai kormány prominens tagjai azt hirdetik, hogy egy egészséges pénzen alapuló rendszer milyen sok előnnyel kecsegtet jelenlegi, növekedést célzó inflációs rendszerünkkel szemben.

Amint azt „A pénz evolúciójá„-ban említettük, a bitcoint egy álnevet használó személy vagy csoport találta fel 2008-ban. Az első bitcoint 2009 januárjában bányászták. Több mint 13 évvel ezelőtti bevezetése óta egyszer sem törték fel, nem kontrollálták vagy más módon sem befolyásolták negatívan, mint ahogy azt sokan jósolták. Bár volt arra példa, hogy bitcoint vesztettek el illetve loptak el, ilyen esetek általában az alábbiak miatt történtek: 

1. Aki elvesztette bitcoinját, nem tartotta titokban a jelszavát (privát kulcsát). 
2. Az illető megadta bitcoinja privát kulcsát egy csalónak.
3. Az illető bitcoinját egyik kriptotőzsdén tartotta ahelyett, hogy önrendelkezésbe vette volna, és az a tőzsde sajnálatos módon fizetésképtelenné vált és megszűnt. 

A helytelen személyes kezelés miatti eseti veszteségek mellett ugyanakkor rugalmassága és szívóssága megerősítette helyét a pénzügyi ágazat által elismert elfogadható eszközosztályok között.

A bitcoin előnyei

Rögzített felső határú kínálat

Ahogy az első modulban már tárgyaltuk, az értéktárolók elsődleges tényezője a szűkösség. Egy valuta birtokosai biztosak akarnak lenni abban, hogy vásárlóerejük nem fog csökkenni a pénzkínálat bővülésével. A Bitcoin esetében fontos kihangsúlyozni, hogy csak 21 000 000 bitcoin lesz valaha. Ezt a rögzített felső határú kínálatot programozottan ellenőrzik és konszenzuson keresztül érvényesítik – a bitcoinért nem egy központi szerv felel. Ki vehet részt ebben a konszenzusban? Bárki! Ehhez csak le kell tölteni a bitcoin szoftvert a számítógépére, vagy beszerezni egy bitcoin node-ot, mely egy erre a célra dedikált mini számítógép.

Rögzített kibocsátás

A fiat valutákkal kapcsolatos problémáktól eltérően, mint fentebb említettük, a bitcoin jövőbeni teljes kínálata 21 000 000 lesz. Ezen a rögzített teljes mennyiségen kívül egy világos, kiszámítható kínálati ütemtervvel rendelkezünk, amely átláthatóvá teszi mindenki számára, hogy hány bitcoin van éppen most, illetve mennyi lesz bármikor a jövőben. 

Mivel a kínálat rögzített, a bitcoin értékét nem tudja felhígítani egyetlen monetáris politikába beavatkozó központi hatóság sem. Ráadásul rögzített kínálat mellett, ha a felhasználók száma növekszik (a bitcoin iránti kereslet nő), nincs lehetőség monetáris lazításra (mint a fiat pénzek “nyomtatása”), tehát a bitcoin árának növekednie kell, hogy a kereslet növekedését ellensúlyozza. 

Mellékesen jegyezzük meg, hogy „Az infláció és az adósság melléktermékei„-ben arról írtunk, hogy világunk eredendően deflációs, és hogy idővel a technológiának csökkentenie kell az áruk és szolgáltatások árát. A bitcoin, mivel fix összkínálattal rendelkezik, tökéletes példája egy olyan valutának, amely kihasználhatja deflációs világunk előnyeit.

2022 júliusában, a cikk megírásának időpontjában pontosan 19 091 318¹ bitcoin van forgalomban. A kibocsátást bárki könnyen megnézheti és ellenőrizheti egy egyszerű online kereséssel. Ez különbözik fiat pénzrendszerünktől, ahol senki sem tudja igazán, hogy mennyi hitel vagy dollár (vagy akár forint) van a rendszerben. Bitcoin-befektetőként ez előnyös, hiszen biztosak lehetünk benne, hogy bitcoinunk soha nem hígul fel, és mindig a teljes kínálattal arányosan ugyanannyi lesz a birtokunkban.

Alacsony belépési korlát

A bitcoin nyolc tizedesjegyig osztható (0,00000001BTC), a legalacsonyabb címletet satoshi (vagy röviden sat) néven ismerjük, ezáltal a történelem egyik legkönnyebben hozzáférhető befektetési eszközévé vált. E sorok írásának időpontjában 1 sat 0,0004 amerikai dollárnak felel meg.

A bitcoinra gyakran úgy gondolnak és úgy említik, mintha csak egész bitcoin létezne. Ahogy a bitcoin ára egyre emelkedik, sokan tévesen azt hiszik, hogy a bitcoin már nem megfizethető. Ez nem is állhatna távolabb az igazságtól, hiszen egy satoshi a mai árakon a cent töredékébe (fillérekbe) kerül. A bitcoinba befektethető legkisebb összegnek egyedül az szab határt, hogy a kriptotőzsdék mit tesznek lehetővé. 

Megváltoztathatatlan

Mivel egy online elosztott főkönyvről van szó, bárki, aki egy node-ot (csomópontot) üzemeltet, vagy interneteléréssel rendelkezik, bizonyíthatóan ellenőrizni tudja a valaha létezett és valaha tranzakciókat lebonyolított bitcoinok kibocsátását, tranzakciótörténetét és tulajdonosainak címét, bár névtelenül. Ez szöges ellentétben áll számos olyan eszközzel, melyekkel manapság kapcsolatba kerülünk, és amelyek tele vannak manipulációval és homályossággal.

Nincs partnerkockázat

Ha megtesszük a szükséges lépéseket bitcoinunkkal való önrendelkezéshez (self-custody), akkor egyetlen személy, vállalat vagy kormány sem rendelkezik ellenőrzéssel vagy hatalommal a felett, hogy mit teszünk saját bitcoinunkkal. Ezzel megszüntetjük a partnerkockázatot. Így gazdasági problémák esetén nem vagyunk kitéve annak, hogy harmadik felek vagy bankok fizetésképtelenségi problémák miatt óvadékot nyújtanak be a bitcoinunkra, ami nem ritka gazdasági stressz idején, ahogy azt sokan megtapasztaltuk a 2008-as gazdasági világválság idején.

Nincs árkannibalizáció

Ennek illusztrálására a bitcoin keménypénz-unokatestvérét, az aranyat fogjuk megvizsgálni. Ahogy az arany ára emelkedik, úgy nő az ösztönzés a bányászok számára, hogy fokozzák a termelést, új bányákat létesítsenek, új területeket tárjanak fel, és fejlesszék folyamataikat, hogy még több aranyat tudjanak felhozni a föld alól. Ezzel az a probléma, hogy elkerülhetetlenül növelik a kínálatot a többlet arannyal, ami lefelé irányuló nyomást gyakorol az arany árára. Így ár szempontjából kannibalizálja magát. 

A bitcoin protokoll ezt a problémát a „nehézségi igazítás” (Difficulty Adjustment) néven ismert eljárással kezeli. Ahogy egyre több magánszemély és vállalkozás kezd bitcoinbányászatba, feltételezhetően több bitcoint bányásznak, ami a bitcoin kibocsátásának növekedéséhez vezet. Azonban a bitcoin protokoll a “nehézségi igazítás”-on keresztül be tudja állítani, hogy mennyire nehéz bitcoint bányászni. Ahogy egyre több bányász csatlakozik, a protokoll növeli a bitcoin bányászatának nehézségét. Ezt ellensúlyozva amikor egyre több bányász felhagy a bányászattal, egyre inkább enyhül a „nehézség”, így a bitcoin bányászata nem válik túl nagy kihívássá. A „nehézségi igazítás” biztosítja a bitcoinkibocsátás tiszta, kiszámítható ütemezését, így nem kell jelentős inflációs vagy deflációs akadályokkal szembenéznünk, mint például az arany esetében.

Elfogadás

A befektetési iparágban néhányan gyakran aszimmetrikus kereskedésként jellemezik a bitcoint – felfelé mutató potenciálja messze felülmúlja lefelé mutató kockázatát. Ennek egyik oka, hogy a bitcoin egy új technológia. Ezért még elfogadási ciklusa elején jár, és még jelentős felfelé ívelő potenciállal rendelkezik. Sok más ebben a kurzusban tárgyalt pénzügyi eszköz elfogadottság szempontjából már elérte telítettségi pontját. Erősen korlátozott azon képességük, hogy innovációval felforgassák a világot. Ezzel szemben a bitcoinnak lehetősége van arra, hogy számos iparágat felforgasson, az energia szektortól kezdve a banki tevékenységeken át a fizetésekig és a pénzügyi biztosításokig. Ezek mindegyike rendelkezik a bitcoin elfogadását jelentősen gyorsító potenciállal, tovább növelve a felfelé ívelő potenciált. 

Ezt szem előtt tartva az intézmények egyre inkább keresik a bitcoin kitettség beépítésének lehetőségeit mint teljesítménycéljaik elérésének egyik módját. Ez tökéletesen egybeesik azzal a ténnyel, hogy a hagyományos biztonságos menedékként szolgáló eszközök, mint az arany és a kötvények a jelenlegi gazdasági környezet miatt folyamatosan kudarcot vallanak olyan védelem nyújtásában, mint amilyet korábban nyújtottak. Ez megnyitotta az utat a bitcoin számára, hogy átvegye piaci részesedésük egy részét. 

A bitcoin páratlan lehetőségei mind a befektetési, mind a vállalati világ szereplőinek figyelmét felkeltették. Mind az állami, mind a magánvállalatok úgy tekintenek a bitcoinra, mint egy olyan eszközre, amellyel diverzifikálhatják eszközeiket, és megpróbálnak védekezni az infláció és a partnerkockázat ellen. Ezért azt látjuk, hogy a bitcoint hosszú távú értéktárolóként használják a vállalati pénztárakban, mivel a nagy készpénztartalékkal rendelkező vállalatok ugyanolyan hatásoknak vannak kitéve az infláció és a kamatok lenyomása miatt, mint amilyenekkel mi, megtakarítók szembesülünk.

Páratlan potenciál

Amikor jó idők járnak, és a tőkepiacok bővülnek, a bitcoin profitál abból a teljesítményből, mellyel egy „kockázatos” eszköz rendelkezik. Ezzel párhuzamosan „kockázatmentes” tulajdonságaiból fakadóan biztonságot nyújt, amikor nehéz idők jönnek, és az emberek tőkéjük megóvására törekednek. 

Kicsit részletesebben, a bitcoin „jelenleg” a legtöbb ember számára kockázatos eszköznek tűnik, olyan eszköznek, melybe akkor fektetünk, amikor a gazdaság virágzik. A kockázatos eszközöket azonban általában így szokták besorolni, mivel partnerkitettséggel járnak. Gazdasági stressz idején fennáll a veszteség lehetősége. Amennyiben magunk rendelkezünk a bitcoinunkat kezelő tárca privát kulcsával, megszűnik a partnerkitettség, így jelentősen csökken a kockázat (jól teljesít nehéz időkben, amikor az emberek csökkenteni akarják portfóliójuk kockázatát). Mindezek fényében stresszes időkben, amikor az emberek olyan eszközöket keresnek, amelyek megóvják vagyonukat és biztonságot nyújtanak, a bitcoin kiváló pozícióban van ahhoz, hogy jól teljesítsen. 

A bitcoin kockázatcsökkentő jellemzői ellenére virágzó időkben a kockázatnövelő tőkeáramlásokból is profitál. A bitcoin egy feltörekvő technológia, mely még nem vált globálisan elfogadottá, és az elfogadás révén a feltörekvő eszközök általában felülteljesítenek. Ha számba vesszük azon iparágakat, melyeknek a bitcoin kedvezhet (úgy mint a globális pénzügyi rendszer, a pénzügyi szektor, a biztosítási ágazat, az e-kereskedelem és a mikrofizetések, hogy csak néhányat említsünk), világossá válik, hogy a bitcoin páratlan felfelé ívelő potenciállal rendelkezik.

Hátrányok

Volatilitás

A bitcoin árfolyamának alakulásán nincs mit szépíteni. Rövid távon a bitcoin az egyik legvolatilisebb befektetési eszköznek bizonyult. Hogy ez mit jelent? Azt, hogy nagyon rövid időn belül jelentős árfolyamingadozások következhetnek be. Gyomorszorító és érzelmi megpróbáltatás tud lenni végignézni, ahogy a vagyonod néhány nap vagy néhány hét alatt a felére csökken. A volatilitás azonban mindkét irányba mehet, tehát ahogyan 50%-kal csökkenhet, ugyanannyi idő alatt akár 50%-kal növekedhet is. Miután tanulmányoztad a témát és fontolóra vetted a bitcoinba való befektetést, ajánlott hosszútávú időhorizonttal megközelíteni a befektetést. Ne számíts gyors haszonszerzésre, és ne vegyél fel kölcsönt bitcoinba való befektetéshez, mivel a bitcoin árfolyama rövid távon korántsem kiszámítható!

Sok lakossági befektető vásárol bitcoint az eufória csúcsán egy szépen emelkedő árfolyammozgás során, aztán csak pislog, amikor az azt követő hetekben 40%-os visszaesést tapasztal. Érzelmileg és pénzügyileg megviselve érzik magukat, eladják a pozíciójukat, megfogadva, hogy soha nem vásárolják vissza, aztán később végignézik, ahogy a bitcoin túlszárnyalja azt az árfolyamot, ahol ők eredetileg beszálltak.

A volatilitás kezelésére van néhány jó módszer, de nem érdemes úgy tenni, mintha ezek a stratégiák teljesen megnyugtatnák az idegeket, hiszen a bitcoin árfolyama meredeken tud ám zuhanni. Az ilyen stratégiák közé tartozik a Dollar-Cost-Averaging, amely hosszú távon elsimítja a volatilitást, biztosítva, hogy átlagos árat fizessünk a bitcoinért úgy, hogy rendszeres időközönként (pl. naponta, hetente, havonta) veszünk kisebb mennyiséget. Néhány felületen ezt automatizálni is lehet. Bitcoinba mindig hosszútávú időhorizonttal érdemes befektetni, aztán figyelmen kívül hagyni az aktuális árfolyamot. Egyáltalán nem javasoljuk, hogy bárki megpróbáljon be- és kiszállni a pozícióból, hogy gyors haszonra tegyen szert.

Fontos azt is megjegyezni, hogy a bitcoin árfolyamának volatilitása idővel csökkenni fog. Mivel a bitcoin más hagyományos befektetési eszközökhöz képest elfogadási ciklusának még mindig nagyon az elején jár, ahogy egyre több tőke áramlik erre a területre, ez a volatilitás idővel enyhülni fog. 

A bitcoin kezelése nehézséget jelenthet

A bitcoint még soha nem hackelték meg, viszont a kriptotőzsdéket, ahol bitcoint vásárolhatunk, igen. A bitcoin elvesztésével és ellopásával kapcsolatos ellentmondásos hírek nem a bitcoinnal, hanem minden esetben egy megbízott harmadik féllel történtek. 

A legtöbb ember bitcoint kriptotőzsdén keresztül vásárol. Ha valaki a bitcoinját kriptotőzsdén hagyja, akkor azzal jelentős biztonsági kockázatot vállal. 

A bitcoin saját letétbe helyezése erősen ajánlott, ugyanakkor technikai kihívást jelenthet. Ahogy a bitcoin elterjedtsége növekszik, úgy nő a kezelésének támogatása és fejlődése is. Ezáltal az önrendelkezés gyakorlata is egyre könnyebben kivitelezhetővé válik bárki számára. 

Számos eszköz, útmutató és közösség létezik, amelyek segítenek abban, hogy a bitcoinunkért magunk vállaljunk felelősséget. Nagyon jó útmutatók érhetőek el például a BTC Sessions youtube csatornán. Tervezéssel, tanulással és türelemmel az önrendelkezés könnyen megvalósítható. 

Fel- és lehajtók

Az egyik leggyakoribb bitcoin ellenes hír kétségtelenül az a riogatás, hogy a kormányok betiltják a bitcoint. A bitcoin betiltása semmivel sem megvalósíthatóbb egy kormány számára, mint az áramszolgáltatás leállítása, az e-mail betiltása vagy az internet leállítása. 

Mindig lesznek módok a bitcoin protokollal való interakcióra, de ez nem jelenti azt, hogy a kormányok ne szabályozhatnák a fel- és lehajtókat megnehezítve a bitcoin beszerzését, eladását és a bitcoinnal való interakciót.

Tegyük fel, hogy egy kormány általános tiltást kezdeményez, így az ellenőrzésük alá tartozó bankok nem küldhetnek többé pénzt egy bitcointőzsdére vagy nem fogadhatnak pénzt onnan. Ez korlátozná a tőzsdéken keresztül való bitcoin vásárlási és eladási lehetőségeinket, és az érintett ország méretétől függően a bitcoin ára valószínűleg némileg csökkenne. De ez azt nem akadályozná, hogy peer-to-peer módon bitcoint küldjünk/fogadjunk közvetlenül egymás közt.

Összefoglalva: sokan népszerűsítik a bitcoint mint nagyszerű portfólió-diverzifikálót, digitális aranyat, egészséges pénzt vagy megtakarítási eszközt. Emellett nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy ez egy nagyon volatilis eszköz, ezért személyes kockázattűrés alapján kell megfelelően meghatároznunk, hogy a megtakarításunk hány százalékát tegyük bele úgy, hogy nyugodtan tudjunk aludni. Ez azt jelenti, hogy a bitcoin mindenkinek mást és mást jelent attól függően, hogy ki milyen kockázattűrő képességgel, célokkal, életkorral és személyes körülményekkel rendelkezik.

Ez a bitcoinról szóló rész valamivel hosszabb, mint a többi eszközosztályról írtak. Mivel a bitcoin egy új eszközosztály, sok árnyalatát érdemes megérteni. Ezért fontosnak tartottunk néhány kevésbé ismert fogalmat ismertetni.

Megjegyzés egyéb kriptovalutákról

Ahogyan azt “A pénz evolúciója” részben kiemeltük, amikor az emberek a bitcoinról beszélgetnek, gyakran szóba kerül a többi kriptovaluta is. Véleményünk szerint az egyre nagyobb számban elérhető kriptovaluták különböző dolgokat igyekeznek elérni a befektetési lehetőségek tekintetében.

Az imént feltártuk, hogy a bitcoin milyen jól használható kemény pénzként és vagyonmegőrzőként. Ezzel szemben a legtöbb kriptovaluta egész más dolgokra alkalmas, például megpróbálja eltávolítani a központosított entitásokat a pénzügyekből, közösségi tokenek irányítási modelljét vezeti be, vagy okosszerződéseket hoz létre. 

Bár igaz, hogy nagy mennyiségű vagyont képeztek alternatív kriptovalutákban, e tanfolyam céljaira nézve véleményünk szerint ez az eszközosztály túl fiatal, rendkívül spekulatív és még nem bizonyított eleget ahhoz, hogy életképes opciónak tekintsük, amely potenciális fedezetként szolgálhat számos általunk leírt problémával szemben.

További információkért ajánljuk:

“The Basics of Bitcoins and Blockchains” – Lewis Antony

“Be your own bank” – Daz Bea

“Bitcoin Basics — Bitcoin is better than Gold. The Difficulty-Adjustment” – Daz Bea

“Bitcoin Basics: Blockchain, hashing & mining….oh my!” – Daz Bea

“Bitcoin Basics: Key’s, Signatures, Addresses and Seed-Phrases — Hug a nerd today!” – Daz Bea

“Bitcoin Basics: Wallets — it’s not what you think” – Daz Bea

Források:

1. BitBo. Bitbo | Real-Time Bitcoin Dashboard, 2022, https://bitbo.io/. Accessed 31 January 2022.

Az arany vitathatatlanul az első egészséges pénzforma, és az egyetlen olyan pénzügyi eszköz, amely nemcsak az elmúlt száz évben, hanem az elmúlt évezredek során bizonyított. Az arany a hagyományos befektetési portfólió egyik alapeleme, amióta csak léteznek pénzügyi piacok. Ezenkívül sok generáción keresztül kiszámítható értéktároló volt, és emberek millióinak segített megőrizni vásárlóerejüket.

Az arany előnyei

Szűkösség

A szűkösség volt az a meghatározó tényező, amely lehetővé tette, hogy az arany lassan azon nagyra becsült vagyontárggyá váljon, ami ma. Bár nem tudjuk, hogy mennyi arany létezik a Földön, egy dolgot biztosan tudunk, mégpedig azt, hogy hihetetlenül nehéz hozzájutni. Remélhetőleg mostanra már eléggé nyilvánvalóvá váltak a szűkösség előnyei, különösen az inflációs rendszerünk melléktermékeiről szóló hosszas fejtegetéseink után, mely rendszer igencsak szűkösség híján van. Az arany korlátozott kínálata kiküszöböli azt a lehetőséget, hogy nagy mennyiségű fénylő anyaggal árasszák el a piacot, és ez segít stabilizálni az árát. Végső soron az ember biztos lehet abban, hogy ha tőkéje egy részét aranyban tárolja, hosszú távon képes lesz megőrizni a vásárlóerejét. 

Inflációs fedezeti története

A Bitcoint leszámítva az arany egyedülállósága abban rejlik, hogy kis mennyiségben könnyen tudjuk saját magunk őrizni. A legtöbb pénzügyi eszközzel ellentétben ez azzal a jelentős előnnyel jár, hogy nincs partnerkockázata. Mint már említettük, stresszes időkben illetve jelentős infláció idején a befektetők a tőkéjük védelmére ügyelnek. Ennek eredményeként a befektetők nagy része a kockázat minimalizálására törekszik, és olyan eszközökbe allokál, amelyek minimalizálják a partnerkockázatot. Ez általában jó hír az arany számára, mivel kiváló helyzetben van a biztonságos otthont kereső, beáramló tőke befogadására. Történelmileg az arany jól teljesít alacsony kamatok és magas infláció idején. Ez általában az arany árának emelkedését eredményezi. Végső soron az arany már bizonyított a vásárlóerő megőrzése terén, valamint a téren is, hogy stressz és infláció idején más eszközöknél jobban teljesít. Ez teszi az aranyat nagyszerű portfóliófedezeti és diverzifikációs eszközzé. 

Felügyelet

Amint arra a fenti bekezdésekben utaltunk, az arany az egyik olyan pénzügyi eszköz, amelyre teljes körűen felügyelhetünk. Mit jelent ez? Az arany akkor tekinthető bemutatóra szóló eszköznek, ha fizikailag birtokoljuk. Amikor a kezünkben tartjuk azt a nagy, nehéz fémdarabot, (elméletileg) más nem tarthat igény arra az aranyra. A miénk, és erőszak nélkül nem lehet elvenni tőlünk. Amikor az aranyunk fizikai birtokában vagyunk, nincs szükségünk megbízható harmadik félre. Ezért amint az arany a birtokunkba kerül, az azzal kapcsolatos tranzakció megtörtént, véglegesnek és visszafordíthatatlannak tekinthető. Ez azért előnyös, mert sok alternatív eszköz, amelybe befektethetünk, egy mögöttes eszköz származéka, vagy egy harmadik félre van szükségünk ahhoz, hogy megtartsuk a pozíciónkat. Gazdasági válság idején, a harmadik fél tönkremenetele esetén, vagy ha a származtatott termékünk egy a sok olyan közül, melyek ugyanazon pénzügyi eszközre tartanak igényt, akkor lehet, hogy nincs szerencsénk. Nem sok más pénzügyi eszköz rendelkezik ilyen előnnyel.

Ugyanakkor említésre méltó, hogy a fentiek csak kis mennyiségű aranyra érvényesek. Nagyobb mennyiség esetén felmerül a kérdés, hogy vajon biztonságban érzem-e magam, ha személyesen tárolom az aranyamat? Megvannak-e a szükséges erőforrásaim ahhoz, hogy biztonságosan vigyázzak rá?

Központi banki állományok

Ha meg akarunk győződni az arany pénzügyi eszközként betöltött szerepéről, elég ha vetünk egy pillantást a monetáris politikáért felelős intézményekre, a központi bankokra. A mai napig a legtöbb központi bank rendelkezik aranytartalékkal, és a jelenlegi gazdasági környezetben egyre inkább növelik ezeket a tartalékokat. Zűrös időkben sokan azt teszik, amit a központi bankok: aranyat halmoznak fel. 

Ipari felhasználás

Az aranyara legtöbben hajlandóak nagyszerű értéktárolóként tekinteni. Hogy kiváló ékszerként elismert, mindenki számára természetes. Ugyanakkor kevésbé ismert az, hogy nagymértékben használják gyártási és ipari célokra: az arany 37%-át¹  elektronikai termékek gyártása során használják fel. Ez az ipari felhasználás egyedülálló előnyt jelent az arany számára, mivel az, hogy az arany nem csupán értéktárolóként funkcionál, egyben padlót szab az arany árának. Mivel az arany ipari fém, árának csökkenésével az iránta való ipari kereslet megnő. Ez a keresletnövekedés elméletileg padlót szab az arany árának. Ha az arany pusztán monetáris fém lenne (csak értéktárolóként használnák), akkor áreséskor korlátozott kereslet támasztaná alá az árát. Ez az egyedülálló tulajdonság teszi az aranyat nagyszerű eszközzé a portfólió volatilitásának és a stresszhelyzetekben a lefelé irányuló kitettségnek a csökkentésére. 

Az arany hátrányai

Aranyfedezetű papírpiac

A fizikai aranyról a papíraranyra való áttérés fokozta a hordozhatóságot (a papír könnyebb volt, és nagy mennyiségű aranyat tudott képviselni), az oszthatóságot (a papírarany növekményei hatékonyabban tudtak különböző árakat kiszolgálni) és a helyettesíthetőséget (a szuverén hatóság által kibocsátott aranybizonylatok egymásra cserélhetők voltak, anélkül, hogy az arany „tisztaságát” meg kellett volna erősíteni). Ezáltal sokkal könnyebbé vált az arany beszerzése és a vele való tranzakciók lebonyolítása. 

Ugyanakkor az aranyfedezetű papír könnyebben manipulálható, mégpedig az által, hogy az a központi hatóság, amely hivatott garantálni az értékét, egész egyszerűen több bizonylatot bocsát ki, mint amennyi arannyal rendelkezik, ezzel hígítva  értékét és vásárlóerejét. Sajnálatos módon a papír használata az egykor hagyományos, szűkös vagyontárgyat modern, frakcionált vagyontárggyá változtatta. Mit értünk ez alatt? A központi bankokat nem ellenőrzik. Ezért amikor aranykészleteikről nyilatkoznak, lehetőségük van arra, hogy az IOU-kat (“I owe you”) is belevegyék. Ez lehetővé teszi számukra, hogy aranyat adjanak el a piacon, lenyomva az árát, amennyiben szándékukban áll, hogy ezt az aranyat később visszakapják.

Hogyan működik ez? Amikor ezek a központi bankok nyilvántartásba veszik teljes aranytartalékukat, ezeket az IOU-kat a tartalékaik részeként számolják el. Valójában az aranyat megduplázták. A központi bank mérlegében IOU-ként szerepel, és eladták az általános piacon. Végső soron nem tudjuk bizonyítani, hogy mennyi arany van valójában, mivel nem tudjuk biztosan megmondani, hogy ki mit birtokol.   

Tényleg számít ez az elszámoltathatóság hiánya? Az elszámoltathatóság hiánya az aranyban egy jelentős problémához, az úgynevezett árlenyomáshoz vezet. Ha az emberek azt hiszik, hogy valamiből véges mennyiség van, de a valóságban a kínálat mesterségesen fel van fújva, az lenyomja a keresletet. Mivel az árak emelkedése mögött a kereslet a hajtóerő, a kereslet elfojtása az árak lenyomását eredményezi. Végső soron a legtöbb ember azért vásárol aranyat, hogy portfóliójának fedezetét biztosítsa arra az esetre, ha nehéz idők jönnek. A problémát jelen esetben az okozza, hogy nem tudhatjuk, hogy az arany hogyan fog reagálni, képes-e teljesíteni portfóliófedezeti feladatát, mivel nem tudjuk, hogy mennyi arany van összesen, illetve hogy mennyi bizonylat van kibocsátva erre a bizonytalan mennyiségű aranyra.

Ármanipuláció 

A fenti mesterséges kínálattal kapcsolatos problémán túlmenően az arany határidős piacainak bevezetésével nagymértékű ármanipulációnak is tanúi lehettünk. Leegyszerűsítve, ha korábban le akartuk nyomni az arany árát, akkor aranyat kellett vásárolnunk, ami felhajtotta az arany árát, hogy aztán eladjuk az aranyat, hogy lenyomjuk az árát. Ez nem volt igazán hatékony. Az arany határidős ügyletek feltalálásával a fedezeti alapok határidős ügyleteken keresztül befolyásolhatták az arany árát anélkül, hogy valaha is rendelkeztek volna arannyal. Ez önmagában nem ad okot aggodalomra; azonban olyan cégeket, mint a JP Morgan² rajtakaptak, hogy „elárasztották a származtatott piacokat olyan megbízásokkal, amelyeket a kereskedők nem szándékoznak végrehajtani, hogy másokat becsapva az árakat a kívánt irányba mozdítsák”. Ez azt eredményezte, hogy aztán a JP Morgan 920 millió dolláros bírságot fizetett helytelen magatartás és piaci manipuláció miatt. 

Árkannibalizáció

Mivel az arany természetes erőforrás, ára hajlamos befolyásolni kínálatát, és fordítva. Ha például az arany ára emelkedni kezd, az aranybányászati műveletek bevételei is növekednek. A bevételek növekedésével az aranybányászati műveletek szét tudnak ágazni, és olyan költségesebb területeken is bányászhatnak, ahol egyébként veszteséges lenne. Így minél magasabbra emelkedik az ár, annál erősebb az ösztönzés, hogy többet bányásszanak. A megnövekedett bányászat hátránya, hogy növeli a piacon lévő aranykínálatot, ami lefelé irányuló nyomást gyakorol az arany árára.

Másfelől ha az arany ára csökkenni kezd, az aranybányászat kevésbé lesz nyereséges. Egy ponton a bányászat veszteségessé válik, és azokon a területeken, ahol a kitermelés költségei magasabbak, nem tudnak tovább bányászni. Ez a piacra kerülő aranykínálat csökkenését okozza, ami csökkenti az árlenyomást, és lehetővé teszi, hogy az árak újra könnyebben emelkedjenek. 

Ezzel együtt az aranykínálat bővülése és szűkülése tud előnyös lenni az árak csökkenése idején, ugyanakkor áremelkedéskor jelentős ellenszelet is jelenthet.  

Letétkezelés

Kiemeltük, hogy a letétkezelés a befektetési arany egyik fő előnye, de az önálló letétkezelés bizony kihívásokat is jelenthet. Ezen kihívások közé tartozhatnak az alábbiak, a teljesség igénye nélkül:

• Hogyan tároljuk?
• Hol tároljuk?
• Hogyan tartjuk biztonságban?
• Kell-e biztosítani?

Ezek a kockázatok annál súlyosabbá válnak, minél több vagyont tárolunk aranyban. Mennyi vagyont tartunk szívesen otthonunkban? Mi lesz, ha kirabolnak minket? Ezek a kérdések akkor merülnek fel, amikor az arany önálló kezeléséről gondolkodunk. 

Felmerülhet a kérdés, hogy mi lenne, ha inkább egy megbízható személyre bíznánk? Amint azt már hosszasan ecseteltük, ha nagyobb gazdasági stresszhelyzet lép fel, a teljes veszteség kockázatával kell szembenéznünk, ha az aranyunk nincs a birtokunkban. Vannak olyan módszerek, amelyekkel csökkenthetjük a harmadik félnek való kitettséget, miközben egy megbízható közvetítőre is támaszkodunk, de ez  egy sereg más kérdést vet fel, amibe mi most nem fogunk belemenni.

Következtetés

Az arany hihetetlen befektetés lehet magas infláció és alacsony kamatok idején… feltéve, hogy kellő körültekintéssel járunk el. Arany vásárlásakor tisztázzuk magunkban, hogy mi vele a szándékunk (pl. portfóliónk fedezése stresszes időkben, a portfólió diverzifikációjának növelése stb.)! Ha gazdasági visszaesés elleni fedezetként veszünk aranyat, érdemes minimalizálni a partnerkitettséget, hogy bedőlés esetén közvetlenül hozzáférjünk saját aranyunkhoz. Lehet hibátlan tervünk, de mit sem ér, ha azt rosszul visszük véghez.

*Széljegyzet: A tanfolyam során a széles körben ismert elsődleges pénzügyi eszközökhöz ragaszkodtunk. Ugyanakkor nehéz az aranybefektetés előnyeiről beszélni az ezüst említése nélkül. Az ezüstbefektetés sok olyan előnyt és hátrányt tükröz, melyeket itt az aranynál tárgyalunk, de az ezüstre nagyobb volatilitás jellemző, mely jelentősebb és kiszámíthatatlanabb árfolyam mozgással jár.

További információkért ajánljuk:

“The New Case for Gold” – James (Jim) Rickards

“Guide to Investing in Gold & Silver”– Mike Maloney

“Resource Market Millionaire” – Marin Katusa (Free Book)

Források:

1. King, Hobart M., and Drew Noel. “Uses of Gold in Industry, Medicine, Computers, Electronics, Jewelry.” Geology.com, https://geology.com/minerals/gold/uses-of-gold.shtml. Accessed 29 January 2022.
2. Robinson, Matt, and Tom Schoenberg. “JPMorgan pays $920 million, admits misconduct over market manipulation.” Philadelphia Inquirer, 29 September 2020, https://www.inquirer.com/business/jpmorgan-chase-bank-gold-silver-prices-fine-futures-spoofing–20200929.html. Accessed 29 January 2022.

A kötvények létfontosságúak gazdaságunkban, mivel megkönnyítik a vállalkozások számára a tőkéhez jutást. Ez teszi a kötvényt pénzügyi rendszerünk egyik alapvető építőkövévé. Emellett sokan figyelmen kívül hagyják a kötvényeket, és nem értik eléggé, mert általában kevés szó esik róluk. Ugyanakkor legtöbbünk valamikor közvetlenül vagy közvetve, befektetési vagy nyugdíjalapokon keresztül befektetett már kötvénybe. 

Általában egyből belemerülünk az egyes eszközök előnyeibe és hátrányaiba, de mivel a kötvények kevésbé ismertek, ejtsünk most szót néhány kötvényekkel kapcsolatos alapismeretről. A kötvények kölcsönök. Ha egy kormány vagy egy vállalat pénzt akar kölcsönözni, általában nem megy el egy bankba, és kér jelzáloghitelt, mint egy magánszemély, hanem kötvényt bocsát ki, mely által befektetőktől (intézményektől vagy magánszemélyektől) vesz fel hitelt. 

Kötvénybefektetőként mi vagyunk a hitelezők, akik a kormánynak vagy egy vállalatnak ajánlják fel a tőkéjüket kamatért, más néven kamatszelvényért cserébe. Ezt a kamatszelvényt a kötvény futamideje (lejárata) alatt járulékosan fizetik. Ha a kamatok csökkenni kezdenek, szerencsés kötvénytulajdonosok vagyunk. A kötvényünk most értékesebb, mivel a piaci kamatnál magasabb kamatszelvényt (kamatot) kapunk. Ilyenkor eldönthetjük, hogy a lejáratig tovább gyűjtjük a kamatszelvényt, vagy idő előtt eladjuk a kötvényt és nyereséget realizálunk. Ha azonban a kamatok emelkednek, akkor az egykor kedvező kötvényünk elkezd leértékelődni, mivel a piaci kamatnál kevesebbet hoz. E forgatókönyv esetén a nekünk fizetett kamat remélhetőleg nagyobb, mint az infláció mértéke, különben garantált vásárlóerő-veszteségre vagyunk ítélve.

A kötvények a jelenlegi alacsony kamatkörnyezet miatt lassan kiszorulnak a lakossági befektetők kegyeiből. Hacsak a kamatok nem csökkennek tovább, ami a kötvényünk értékének felértékelődését eredményezné, olyan eszközt vásárolunk, amely az infláció figyelembevételével garantáltan pénzt veszít. Ez nominális és reálhozamként ismert. Ha a kötvényünk kamatszelvénye 3% (nominális hozam), míg az infláció 5%, akkor a reálhozamunk -2%, vagyis nominális kamat mínusz infláció.

A legkiegyensúlyozottabb befektetési portfólió egykor kedvenc befektetési eszközének tekintett kötvényeket a portfólió védelmezőjeként, a pénzügyi nehézségek idején megmentőként, kiszámítható hozamot biztosító, alacsony kockázatú eszközként ismerjük. Vajon ez még mindig igaz? Derítsük ki!

A kötvény előnyei

Alacsonyabb kockázat

A kötvények a kötvénykibocsátótól függően általában alacsonyabb kockázatú eszközosztályként jelennek meg, mint a részvények, néhány fenntartással. A kötvényeket a nemteljesítési kockázatuk alapján osztályozzák. Egy rossz jövedelemmúlttal rendelkező, pénzügyileg felelőtlen vállalat magas kockázatúnak minősül. Másrészt ha a kibocsátó az amerikai kormány, amely a kötvény alapjául szolgáló valutát (pl. az USD-t) nyomtathatja, akkor ezek a kötvények „kockázatmentesnek” minősülnek. Nem hagyhatjuk szó nélkül, hogy míg ezeket “kockázatmentes”-nek hívják – mivel a kapott dollár összeg garantált -, a valós hozamot csökkenti az az infláció, amely a kötvény befektetés ideje alatt fejtette ki hatását.

A kötvényeket azért tekintik alacsonyabb kockázatúnak, mert a kötvénytulajdonosok az elsők, akiket kifizetnek, ha a kibocsátó felszámolás alá kerül. Ha egy vállalat kötvényei számunkra nem vonzóak, akkor a részvényeit sem érdemes megvennünk. 

Jutalom

Sok nyugdíjas használja a kötvényeket jövedelemszerzésre, mivel kiszámíthatóak, miközben biztonságos cashflow termelési módnak is tekinthetők. A részvényekkel ellentétben, amelyek az értéknövekedésre támaszkodnak, a kötvények kiszámíthatóak, mivel a kötvénytulajdonosnak a kötvény futamideje alatt előre meghatározott időközönként kamatot fizetnek. Egy 10 000 dolláros, 10 éves kincstárjegy 1%-os hozamú, negyedévente fizetett kötvény 10 éven keresztül negyedévente 25 dollár rendszeres jövedelemkifizetést biztosít a kötvénytulajdonosnak. 

Emellett a kötvények fenomenális hozamot biztosíthatnak, ha rendelkezünk a megfelelő ismeretekkel ahhoz, hogy oda-vissza kereskedjünk ezekkel a kötvényekkel, a kamatok ingadozását időzítve ahelyett, hogy a kötvényt a lejáratig tartanánk. Ehhez azonban nagy tudásra van szükség, és ez általában meghaladja a legtöbb kisbefektető képességeit. 

Likviditás

A legtöbb befektetésre alkalmas kategóriájú kötvény (az alacsonyabb kockázatú kötvények) nagyon likvid, és könnyen és gyorsan lehet velük kereskedni brókereken keresztül. Nem mellesleg, ha nem akarunk közvetlenül kötvényekkel kereskedni, befektethetünk egy tőzsdén kereskedett alapba (ETF), amely befektetői nevében kötvényekbe fektet, és a részvényekhez hasonlóan kereskednek velük. Megvesszük az ETF részvény(eke)t a tőzsdén, és az alap elvégzi helyettünk a nehéz munkát (természetesen díj ellenében). 

Mivel a kötvények alkotják pénzügyi piacaink alapját, a kötvénypiacok és ezek a kötvény ETF-ek más befektetésekhez képest „likvidnek” számítanak. Ezzel kapcsolatban természetesen vannak fenntartások, általánosságban mégis likvidnek tekinthetők. 

Diverzifikáció

A kötvények lehetőséget biztosítanak a befektetőknek a kockázati kitettség diverzifikálására és a befektethető eszközök korrelációjának elkerülésére. Korreláció egy portfólióban akkor tapasztalható, ha az összes befektetésünk hasonlóan teljesít különböző piaci körülmények között. Ezt a gondolatot továbbfűzve, jó befektetői gyakorlat, ha kockázatainkat elosztjuk, és nem teszünk fel mindent egy lapra. Ha túlságosan magas a korreláció, portfóliónk egy piaci visszaesést meg fog szenvedni. A különböző eszközosztályok, például a kötvények közötti diverzifikáció hagyományosan kiváló módja a korreláció és ezáltal a kockázat csökkentésének.

Korábban gyakran előfordult, hogy a kötvények akkor virágoztak, amikor a részvénypiacok zuhantak, illetve épp fordítva. A jól ismert 60/40-es portfólió (60% részvény, 40% kötvény) ennek a gondolatnak a jegyében épül fel, ahol a részvények jó időkben jól teljesítenek, míg a kötvények cashflow-t biztosítanak. Ugyanakkor nehéz időkben általában jobban teljesítenek a kötvények, miközben a részvények küzdenek, így minimalizálva a portfólió leépülését. Az utóbbi időben azonban ez a részvények és kötvények teljesítménye közötti ingadozás kevésbé működik úgy, ahogy korábban, elsősorban a nyomott kamatok következtében. 

A kötvény hátrányai

Zűrzavar és elkötelezettség

A sikeres kötvénykereskedéshez a makrogazdaság olyan szintű tanulmányozására van szükség, amely lehetővé teszi, hogy magabiztosan megjósoljuk a kamatok irányát. Sok lakossági befektető számára, hacsak nem vagyunk hajlandóak a kötvények futamideje alatt vásárolni és tartani, a kötvények megértése kihívást jelenthet, és még nagyobb kihívás piac feletti hozamot elérni. Ráadásul a kötvények matematikája nem mindenki asztala, mivel rendkívül összetett és könnyen összezavar. A kötvény értéke csökken, amikor a kamatok emelkednek. Ez elsőre ellentmondásosnak tűnik. Mindezt szem előtt tartva a legtöbb lakossági befektető számára általában a buy-and-hold stratégia, azaz a hosszútávú tartás ajánlott.

Reálhozamok kontra nominális hozamok

Amikor kötvényt vásárolunk, és a lejáratig tartjuk, ki vagyunk téve a kamatoknak. Mint fentebb említettük, ha a kamatok emelkednek, a kötvényünk leértékelődik. Ez nem jelent problémát, ha azt tervezzük, hogy megtartjuk a kötvényünket. Problémák akkor merülnek fel, ha a kötvényünk kamatszelvénye az inflációnál alacsonyabb. Hacsak nem adjuk el a kötvényt veszteséggel, és szállunk ki a pozíciónkból, akkor most garantáltan vásárlóerő-veszteséget szenvedünk. 

Jelen környezetünk tökéletesen illusztrálja ezt. Ha veszünk egy 10 000 dolláros, 10 éves futamidejű, 1%-os kamatot fizető kötvényt, de az infláció a következő 10 évben állandó és tartósan 6%-os, amikor 10 év múlva visszakapjuk a 10 000 dollárt, az garantáltan veszít addigra a vásárlóerejéből.

A névleges hozam évi 1%. Ha levonjuk a 6%-os inflációt, az évi -5%-os reálhozamot jelent, vagyis visszafelé sült el a befektetésünk.

Kamatok

Mint korábban említettük, ha a kamatok csökkennek, a kötvényünk többet ér, mivel a piaci kamatnál magasabb prémiumot fizet; ha azonban a kamatok emelkednek, a kötvényünk értéke csökken, mivel most alulteljesít a piaci kamatnál. Ez nagyszerű lehet a kereskedők számára, mivel a kamatok volatilitása és ingadozása fantasztikus kereskedési lehetőségeket kínálhat. Ez azonban fordítva igaz azok számára, akiknek cashflow érdekében szükséges kötvényeket vásárolniuk, mint például a nyugdíjasok. 

Normális esetben, ha a kamatok a történelmi átlag körül mozognának, akkor egyszerűen megvehetnénk és tarthatnánk, tudva, hogy infláció feletti, szilárd hozamot biztosít. Azonban ebben az alacsony kamatkörnyezetben már nem tudunk infláción felüli nyereséget termelni. Szinte garantáltan veszítünk a vásárlóerőnkből. 

Ami még ennél is fontosabb, a kamatok olyannyira le vannak nyomva, hogy ha a kamatok a normálisnak tekintett szintre emelkednének, az a kötvénypiac teljes megtizedelését eredményezné, ami sok más eszközosztályra is kihatással lenne.

Következtetés

Ez a visszacsatolási hurok, melyben a központi banki beavatkozás adósságfogyasztást okoz, ami nagyobb beavatkozást eredményez, a kamatok folyamatos csökkenését eredményezte az elmúlt 40 évben. Ez a lassú kamatcsökkenés tette a kötvénykereskedést az egyik legjobb üzletté ebben az időszakban, viszont ahogy a kamatok a nullához közelednek, szembe kell néznünk egy problémával: 

• negatív kamatokat fogunk látni, ahol fizetnek nekünk azért, hogy kölcsönt veszünk fel? 

vagy 

• az adósságfogyasztásunk fel fog zárkózni, ami a kamatok emelkedését és a kötvénypiac teljes megtizedelését okozza?

Hangsúlyoznunk kell, hogy ahogy a reálhozamok a nullához közelednek és negatívba fordulnak, a kötvények tartása már nem jelent előnyt, hacsak nincs időnk, tudásunk és kedvünk kereskedni velük, de még ha van is, akkor is egyre korlátozottabbak ezek a lehetőségek. Mivel ez a helyzet, azt látjuk, hogy az intézmények, nyugdíjalapok és magánszemélyek más befektetési eszközosztályok, például az arany és a bitcoin felé fordulnak, és fokozatosan eltávolodnak a kötvényektől. Bár senki sem tudja megjósolni a jövőt, a legtöbben egyetértenek abban, hogy nehéz elképzelni egy olyan világot, ahol a kötvények továbbra is stabilan ellátják kiszámítható és biztonságos hozamot biztosító feladatukat.

További információkért ajánljuk:

Bonds: What are they and how they underpin finance – Daz Bea

A részvények után ugorjunk fejest a világ egyik legnagyobb, összesen 300 billió dolláros eszközosztályába, ami nem más mint az ingatlan. Számos különböző szektorból áll, mint például lakóingatlan, kereskedelmi és ipari ingatlan, és ezeken belül számtalan alszektor létezik. Történelmileg az ingatlan az egyik legstabilabb eszközosztály, amelybe érdemes befektetni, mivel többen vásárolnak ingatlant személyes használatra, mint befektetési céllal. Ez azt jelentette, hogy a vevők és az eladók között kisebb volt a fluktuáció, ami más eszközosztályokhoz képest kisebb volatilitást eredményezett. Ez korántsem jelenti azt, hogy az ingatlanbefektetés kockázatmentes vállalkozás lenne. Mindezek fényében ugorjunk hát bele az ingatlanok legfontosabb előnyeibe és hátrányaiba!

Az ingatlan előnyei

Tőkeáttétel

A tőkeáttétel egyaránt lehet áldás és átok is. Jelenlegi pénzügyi rendszerünk úgy van kialakítva, hogy az emberek számára megkönnyíti a jelzáloghitelek felvételét akár 5%-os előleggel is. Mindaddig, amíg jövedelmünk alapján kényelmesen megengedhetjük magunknak a havi jelzáloghitel-törlesztést, az adósság alkalmazásának lehetősége arra, hogy megvásároljunk valamit, ami különben anyagilag elérhetetlen lenne, hatalmas előnye lehet az ingatlanoknak. 

Ráadásul, mivel a jelzáloghitelünk a vételáron alapuló fix összeg, az ingatlan értéknövekedése esetén miénk a teljes haszon. Ez lehetővé teszi számunkra, hogy tőkét vonjunk ki az ingatlanunkból portfóliónk bővítése és más eszközök vásárlása érdekében.

Korlátozott partnerkockázat

Ha nincs jelzáloghitelünk, és azok közé a szerencsések közé tartozunk, akiknek az ingatlanuk közvetlenül a tulajdonukban van, akkor abban az előnyös helyzetben vagyunk, hogy nem vagyunk kitéve a partnerkockázatnak. Nem számít, mi történik a gazdaságban, ha a lakáspiac 50%-kal összeomlik, az sem számít. Nem vagyunk senkinek felé elkötelezve. Ezért, amíg olyan pénzügyi helyzetben vagyunk, hogy átvészeljük a vihart, minden rendben lesz… ha a dolgok helyreállnak.

Gyakorlati haszon

Ha elsődleges lakóhelyként vásároljuk meg, az ingatlan egyszerre jelent számunkra vagyontárgyat, míg menedék és melegség formájában értéket is biztosít. Nemcsak egy jövedemező befektetéshez jutunk hozzá, amely vagyonteremtési lehetőséget biztosít számunkra, hanem ennek az eszköznek gyakorlati haszna is van.

Szűkösség

Amennyiben kívánatos környéken vásárolunk ingatlant, a piaci ingadozásokat figyelmen kívül hagyva, ritkasága miatt valószínűleg idővel értéket fog felhalmozni. Mivel véges mennyiségű föld van a világon, nem is beszélve a korlátozott kívánatos helyekről, nincs olyan központi szerv, amely egyszer csak több földet nyomtathatna, mint például a fiat valuták esetében. Ennek köszönhetően az ingatlan az egyik legjobban teljesítő befektetési eszköz volt a történelem során.     

Hátrányai

Helyhez kötöttség

Az ingatlanok helyhez kötöttek. Ez egyrészt kihívássá teszi a kiszakadást és elköltözést abban az esetben, ha máshol adódik egy lehetőség, vagy ha elveszítjük a kormányunkba vetett hitünket, és úgy döntünk, hogy kivándorlunk. Másrészt ki vagyunk téve a gazdaság szeszélyének. Ha a helyi vagy az országos gazdaság nehézségekkel küzd, ingatlanunk értéke nagy valószínűséggel árcsökkenésen keresztül tükrözi ezt.

Kamatok

Az ingatlanok értékbecslése – a részvények értékeléséhez hasonlóan – hihetetlenül érzékeny a kamatingadozásra. A kamatok minden ingatlan értékbecslés középpontjában állnak. Ha a kamatok alacsonyak, olcsóbban felvehető tőke, ami nagyobb ingatlankeresletet eredményez, az ingatlanárakat növelve. A mesterségesen lenyomott kamatoknak köszönhetően az ingatlanárak rekord magasak. Ha a kamatok emelkedését látnánk, akkor az ingatlanárak jelentős csökkenését tapasztalhatnánk.

Ráadásul, amikor olyan alacsony kamatkörnyezetben vagyunk, mint amilyenben most vagyunk, a hitelfelvétel vonzóbbá válik, és több ember hajlandó eladósodni. A nagyobb adóssággal az adósságszolgálatra fordított kifizetések növekedésével kell szembenéznünk. Ez rendben van, amikor a kamatok stabilak és csökkennek, azonban magas inflációs környezetben, mint amilyet most tapasztalunk, ez veszélyeztetheti az adósság kötelezettségeink kiszolgálására való képességünket. Ha a szabad pénzforgalmat a megélhetési költségek emelkedése emészti fel, ez nyomást gyakorolhat az adósságszolgálati képességünkre, ami további nemteljesítési kockázatot jelent számunkra.

Ha ezt a gondolatot összekapcsoljuk a kamatok emelkedésének fokozott veszélyével, akkor biztosnak kell lennünk abban, hogy elegendő tartalék pénzforgalom áll rendelkezésünkre ahhoz, hogy különböző forgatókönyvek esetén is eleget tudjunk tenni kötelezettségeinknek.

Partnerkockázat

Mint fentebb említettük, a partnerkockázat az ingatlanok esetében lehet pozitív és negatív is. Ha jelzáloghitellel terheltük az ingatlanunkat, a bank van az első helyen egy pénzügyi összeomlás vagy recesszió esetén, amikor már nem tudjuk fizetni a jelzáloghitelünket. Ha nem fizetjük a törlesztőrészleteinket, a bank követelheti a házunkat, és eladhatja azt, hogy minimalizálja veszteségeit. Ezenkívül, bár hihetetlenül ritka, de egyes országokban a bankoknak lehetőségük van arra, hogy bármikor részben vagy egészben lehívják a jelzáloghitelünket. Ha nem áll rendelkezésünkre a jelzáloghitelünk kifizetéséhez szükséges tőke, amikor a bank kéri, akkor elvehetik a házunkat. 

Magas belépési korlát

Az ingatlan, még jelzáloghitellel is, magas belépési korlátot jelent. Nemcsak az előleget kell összegyűjtenünk, ami átlagosan az ingatlan értékének 10-20%-a, hanem a finanszírozáshoz is kell jutnunk, amihez háttérellenőrzésre, munkaviszony, hitelképesség stb. igazolására van szükség. Ráadásul az ingatlanár erősen összefügg a helyszín vonzerejével. Ezért, ha egy népszerű környéken akarunk élni, akkor készüljünk fel arra, hogy ezért felárat kell fizetnünk.

Hangsúlyoznunk kell, hogy az ingatlanok még ezekkel a hátrányokkal együtt sem veszítettek népszerűségükből. Ehelyett az ingatlan számos intézmény és magánszemély számára egyaránt vonzó befektetési lehetőséget jelent. A tőkéhez való olcsó hozzáférést teremtő alacsony kamatkörnyezetünk hatalmas keresletnövekedést okozott. Ez remekül hangzik, kivéve azt a tényt, hogy ez a kereslet nem az alacsonyabb jövedelmű vagy fiatalabb generációktól származik.

Illikvid

Ingatlanunk típusától, elhelyezkedésétől és állapotától függően gyorsan stresszessé válhat, ha korlátozott számú vevő van a piacon. Egy nagy keresletű eladói piacon az ingatlanok akár már az első héten eladhatók, de a legtöbb esetben hónapokig is eltarthat, míg eladják őket, és még tovább tarthat, míg a rendezés megtörténik. Ezzel együtt, ha rövid távú befektetést keresünk, vagy költözést tervezünk, akkor az ingatlan nem biztos, hogy a legjobb befektetés.

Mindent egybevetve az ingatlan nagyszerű lehetőséget jelenthet az egyének számára, hogy belépjenek a befektetések világába és vagyonépítésbe kezdjenek. Történelmileg ez az egyik legjobban teljesítő eszköz, ha a jelzáloghitellel történő tőkeáttételt vesszük figyelembe. A mai gazdasági környezetben azonban fontos kiemelni, hogy a fenyegető adósságteher és a kamatok lenyomása miatt a legtöbb befektetési eszköz világszerte, beleértve az ingatlanokat is, minden idők legmagasabb értékén van, és nagy visszaesésnek van kitéve abban az esetben, ha a kamatok normalizálódnának a történelmi szintre. Ha ingatlanunkon jelzáloghitel van, és a gazdaság nehéz időket él át, akkor partnerkockázatnak tesszük ki magunkat. Ezért érdemes alaposan átgondolni, mielőtt minden tojásunkat az ingatlanok kosarába tennénk.

További információkért ajánljuk:

„Buy it, rent it, profit!” – Bryan M. Chavis

„More than cashflow” – Julie Broad

Kezdjük a lehetőségek vizsgálatát a pénzügyi piacaink középpontjában álló befektetési eszközzel, a részvénnyel. Részvény birtoklásával magánszemélyek befektethetnek és részesedést birtokolhatnak egy vállalatban, amelyről úgy érzik, hogy befektetési potenciált kínál és/vagy értéket közvetít a gazdaság számára az általa kínált termékek és szolgáltatások tekintetében. Számtalan részvénnyel kapcsolatos befektetési mód létezik, legyen szó konkrét vállalatokról, szektorokról, tőzsdén kereskedett befektetési alapokról (ETF) vagy pusztán egy vállalat árfolyama mozgásának elemzéséről (technikai elemzés). Ugyanakkor mint minden befektetési lehetőség, a részvény is rendelkezik mind előnyökkel, mind pedig hátrányokkal. Ugorjunk bele!

A részvény előnyei

Likvid

Amennyiben a főbb tőzsdéken jegyzett, kiváló minőségű vállalatokba fektetünk be, ezek iránt elegendő kereslet mutatkozik ahhoz, hogy ne legyen gondunk egyes pozíciókba való be- vagy kilépéssel. Ez megkönnyíti a váltást, ha bizonytalanok vagyunk a jövőt tekintve, ha át akarjuk csoportosítani a tőkénket egy másik részvénybe, vagy ha úgy gondoljuk, hogy máshol jobb befektetési lehetőségeket találunk. Ez jelentős előny az olyan befektetésekkel szemben, mint például az ingatlan, mely megvásárlása és eladása időnként lassú tud lenni. 

Alacsony belépési korlát

Mivel a részvények egy vállalatban való részesedést jelentenek, annyi részvényt vásárolhatunk, amennyit csak akarunk. Egyes platformok még azt is lehetővé teszik a felhasználók számára, hogy töredék részvényeket vásároljanak. Ez megkönnyíti a korlátozott induló tőkével rendelkező magánszemélyek számára, hogy belemerüljenek a befektetés világába. 

Diverzifikáció

Mivel a részvénypiac szinte minden piaci ágazatot és országot felölel, könnyen kialakítható egy diverzifikált kockázatú portfólió, ha a piac több különböző szegmensébe is befektetünk. Ezt strukturált termékeken – például egy ETF-en (befektetési alapon) – keresztül is elérhetjük, akár egyetlen részvényt is vásárolhatunk mondjuk az SPY (amerikai szimbólum) részvényből, és az egész S&P500 (az USA 500 legnagyobb vállalatának) kitettségét élvezhetjük. Ráadásul nem csak vállalatokba fektethetünkbe. Könnyen és gyorsan, egyetlen gombnyomással nemesfémek, ingatlanok és nyersanyagok iránti kitettséget is szerezhetünk.

A részvény hátrányai

Kamatok

Amint azt a tanfolyam során hosszasan fejtegettük, egy adóssággal terhelt világban élünk. Emiatt a kormányok világszerte szorult helyzetbe kerültek.
Vajon

• hagyják, hogy a kamatok emelkedjenek, ami aztán a gazdaság összeomlását okozza,

vagy

• nyomják le a kamatokat abban a reményben, hogy ez a törékenység csodával határos módon elillan. Viszont ezzel együtt el kell fogadnunk a környezeti pusztítást, a vagyoni egyenlőtlenségeket és az innováció elfojtását, melyek ezzel a döntéssel együtt járnak.

Jelen állás szerint úgy tűnik, hogy az utóbbi lehetőséget választják. Jó hír, hogy a mesterségesen alacsony kamatoknak köszönhetően, amelyek utat engednek az olcsó tőkének, a befektetési eszközárak emelkednek és tovább fognak emelkedni. A rossz hír pedig, hogy a kamatok állnak minden részvényértékelés középpontjában. Minél alacsonyabb a kamat, annál magasabb az értékelés, mivel olcsóbbá válik az adósságszolgálat. Ha a központi bankok abbahagyják a gazdaság ösztönzését és a kamatok leszorítását, akkor a részvényárak valószínűleg meredeken zuhanni fognak.

Partnerkockázat

Amikor részvényekbe fektetünk be, valószínűleg egy harmadik fél, például egy brókercég vagy egy bank közvetítésével járunk el. E harmadik fél közreműködése miatt partnerkockázatnak vagyunk kitéve, mely következtében a részvényeinket birtokló harmadik fél megszegheti szerződéses kötelezettségeit és megakadályozhatja a hozzáférést a részvényeinkhez, vagy elveheti azok tulajdonjogát. Ha nagyobb recesszió/depresszió következne be, semmi sem garantálja, hogy ezek a közvetítő felek fizetőképesek maradnak, és ha nem, akkor a befektetéseinket is magukkal ránthatják. 

Volatilitás

Attól függően, hogy hová fektetünk be a pénzügyi piacokon, nagy volatilitásnak tehetjük ki magunkat, ami hirtelen nagymértékű árfolyam ingadozást jelent. Mivel a részvényárak a vállalat teljesítményéhez és a piaci megítéléshez kötődnek, ami számos mögöttes tényezőtől függ (pl. kamatok, szabályozás, verseny, kínálat és kereslet), a részvényárak történelmileg nagyobb volatilitást mutatnak, mint más hagyományos befektetési eszközök, például az arany, az ingatlan és a kötvények. 

Fizetésképtelenség esetén

Ha kötvényekbe fektetünk be, akkor egy vállalatnak adunk kölcsön pénzt kamatfizetésért cserébe. A kötvény futamidejének végén a kezdeti befektetésünket teljes egészében visszakapjuk. Mivel a vállalatnak kölcsönadjuk a pénzt, mi vagyunk az első helyen, akiket fizetésképtelenség esetén kifizetnek. Ezzel szemben részvénytulajdonosként fizetésképtelenség esetén a kötvénytulajdonosok mögött állunk a sorban. Ha a kötvénytulajdonosokat nem fizetik ki teljes egészében, mi nem kapunk semmit. 

Összefoglalva az ingatlan után a részvény az egyik legkeresettebb befektetés az átlagember számára, mivel alacsony a belépési korlát, könnyen be- és kiléphetünk a pozíciókból, és könnyedén diverzifikálhatjuk portfóliónkat. Ráadásul attól függően, hogy milyen szektorokba fektetünk, a részvények a történelem során a legjobb hagyományos befektetési eszközosztályt képviselik. Azonban mint minden, ez is kockázatokkal jár. A részvények nagyszerű befektetési lehetőséget jelentenek mindaddig, amíg értjük, hogy mit és hová fektetünk be. Ugyanakkor a mai makrogazdasági környezetben világszerte túl sok adósságot vettünk fel, ami a túlélés érdekében nyomott kamatokat eredményezett. Mint fentebb említettük, ha a kamatok normalizálódnak, a részvényárak jelentős csökkenésére számíthatunk, ami jelentős partnerkockázatokat eredményezhet, mint amilyeneket a nagy gazdasági világválság idején láthattunk, és ezek a döntések teljes mértékben csupán néhány ember kezében vannak.

További információkért melegen ajánljuk:

„How to blow an asset bubble in 3 easy steps” – Daz Bea

„The Warren Buffet Accounting Book” – Preston Pysh and Stig Brodersen

Megválaszolt kulcskérdések:

• Mi az a résztartalékolási bankrendszer?
• Mik azok a banki hitelezői feltőkésítésről szóló törvények?
• Mit tehetünk, hogy megvédjük magunkat? (Válaszok a modul során)

Gratulálunk, hogy teljesítetted a második modult!  Nemcsak a pénz evolúciójának és a legfontosabb eseményeknek a megértésével gazdagodtunk, hanem az infláció és az adósság hatásaiba is mélyen beleástuk magunkat. Ha sikerült elérnünk a bevezetőben kitűzött céljainkat, akkor mostanra már világosnak kell lennie, hogy a hosszú távú megtakarítások készpénzben való tárolása a vásárlóerőnk megsemmisítésének egyik módja. Mielőtt belemerülnénk néhány olyan módszerbe, melyek segítségével megvédhetjük magunkat, fontos rávilágítanunk két további módra, ahogy a készpénz tartása aláássa a vagyonteremtésre irányuló erőfeszítéseinket.

1. Résztartalékolási bankrendszer
2. Törvények a banki hitelezői feltőkésítésről

Résztartalékolási bankrendszer

Jelenlegi pénzügyi rendszerünk és pénzünk adósságra épül. Hogy egy újabb réteget hámozzunk le arról, hogy mit is jelent ez, bemutatunk egy fogalmat, melyet résztartalékolási bankolásnak nevezünk. Leegyszerűsítve a résztartalékolási bankrendszer maga a hitelteremtés. 

Bár a legtöbben úgy gondolják, hogy a központi bankok és az Államkincstár hozza létre a legtöbb pénzt, ez nem így van. Résztartalékolási bankrendszerünkön keresztül a bankok teremtik a legtöbb pénzt azáltal, hogy megsokszorozzák a központi bankok vagy az Államkincstár által a rendszerhez hozzáadott pénzt. Hogyan lehetséges ez? A bankok a betéteseik nevében tartott betéteket kölcsönadhatják, feltéve, hogy a betét egy részét tartalékban tartják. 

Nézzünk egy példát:

Hazafelé menet János  talál egy 100 dolláros bankjegyet az utcán. Elgondolkodik azon, hogy elviszi a feleségét egy pazar vacsorára… de úgy dönt, hogy inkább befizeti a 100 dollárt a bankjába (János szűkmarkú. Ne légy olyan, mint János!). 

A szabályozó hatóságok szerint a bank a résztartalékolási banki tevékenység révén 10%-os résztartalékkal dolgozhat (ez országonként eltérhet), amit más néven pénzmultiplikátornak, azaz pénzsokszorozónak neveznek. 

A banknak ezen irányelv szerint John 100 dolláros betétjéből 10 dollárt meg kell tartania, de a fennmaradó 90 dollárt kölcsönadhatja.

A bank tehát elveszi ezt a pénzt, és 90 dollár hitelt nyújt Pálnak. 

Pál vesz néhány dobverőt Róberttől 90 dollárért. 

Róbert visszatér a bankba, és befizeti a 90 dollárt. A banknak 9 dollárt meg kell tartania, de utána 81 dollárt kölcsönadhat…, és ez így megy tovább és tovább.

A 10%-os résztartalékolási követelményre vonatkozó egyszerű példával élve, János kezdeti 100 dolláros betétje közel 1000 dollár értékű hitellé alakulhat a rendszerben. 

Mi ezzel a probléma? Amikor a gazdaság törékennyé válik, mindenki pánikba esik, és a bankokhoz és az ATM-ekhez rohan, hogy kivegye a pénzét. A probléma az, hogy mindenki pénzének nagy része hitelben van, amelyet a résztartalékolási bankrendszerben hoztak létre. Nincs elég fizikai készpénz, így „bankroham” alakul ki.  A bankroham a bankárok legrosszabb rémálma, mivel a bankrendszer teljes rendszerszintű összeomlását okozhatja. Ennek oka, hogy több követelés van a fizikai készpénzre, mint amennyi fizikai készpénz van forgalomban. Az alábbi ábra a 100 dollár bővülését mutatja a tartalékolási kötelezettség függvényében.

Törvények a banki hitelezői feltőkésítésről

A banki hitelezői feltőkésítésre vonatkozó törvényeket a világ különböző kormányzati joghatóságaiban vezették be a nagy gazdasági világválság során kibontakozott események eredményeként. Ahelyett, hogy az adófizetők mentették volna ki a csődhöz túl nagynak ítélt nagy pénzintézeteket, a bankok felhatalmazást kaptak arra, hogy a hitelezők – köztük a betétesek – tőkéjét letétbe helyezzék. 

Egyszerűbben fogalmazva, ha egy bank pénzügyi bajba kerül, jogukban áll megtartani (hitelezői feltőkésítés) a megtakarítási betétjeinket, és részesedést adni nekünk ebben az egyébként csődbe jutó intézményben. 

Ezt szem előtt tartva, egy normálisan működő rendszerben azt várnánk, hogy a készpénz bankban való tárolása során vállalt kockázatért bőséges jutalmat kapjunk. Azonban, ahogy azt e tanfolyam során is hangsúlyoztuk, a kamatok lenyomása és az infláció miatt alig kapunk jutalmat a vállalt kockázatért, viszont nagy valószínűséggel csökken a vásárlóerőnk. A kockázatmentes hozam helyett hozammentes kockázatot kapunk, vagy a híres milliárdos, fedezeti alapkezelő Ray Dalio² szavaival élve :

„A készpénz szemét”

Hogyan védhetjük meg magunkat?

Ha „a készpénz szemét”, akkor máshol kell tárolnunk és építenünk a vagyonunkat. De milyen lehetőségeink vannak?

A modul hátralévő részében egy kicsit visszalépünk a pénzügyi rendszerünk boncolásától, és inkább a rendelkezésünkre álló életképes lehetőségeket tekintjük át, amikor a vagyon védelméről és építéséről van szó ebben a bizonytalan környezetben.

Mielőtt belemerülnénk a lehetőségeinkbe, szeretnénk rámutatni, hogy ez a lista nem teljes körű. Egy egész könyvet írhatnánk a különböző lehetőségekről, de ennek a tanfolyamnak nem ez a célja. A célunk inkább felhívni a figyelmet néhány kihívásra, melyekkel a jövőben szembesülhetünk, valamint bemutatni, hogy milyen eszközök segíthetnek jobban átvészelni a vihart, mint mások. 

A továbbiakban a négy legnépszerűbb lehetőségre fogunk összpontosítani: a részvényekre, az ingatlanokra, a kötvényekre és az aranyra, kiegészítve a Bitcoinnal, egyedülálló jellemzőire való tekintettel. Valamikor az idők során már mindegyiket használták a vásárlóerő védelmére, de mi most azon szemszögből nézünk rájuk, hogy mennyire relevánsak jelenlegi gazdasági környezetünkben.

További információkért ajánljuk:

“How Banks Work & Dictate the Economy” – Danielle DiMartino Booth & Richard Werner

Források:

1.  LumenLearning. „Pénzteremtés | Határtalan gazdaságtan.” Lumen Learning, https://courses.lumenlearning.com/boundless-economics/chapter/creating-money/. Hozzáférés: 2022. január 31.
2. Gilchrist, Karen. „Ray Dalio Davosban: ‘A készpénz szemét’, mert mindenki be akar szállni a 2020-as piacra.” CNBC, 2020. január 21., https://www.cnbc.com/2020/01/21/ray-dalio-at-davos-cash-is-trash-as-everybody-wants-in-on-the-2020-market.html. Hozzáférés: 2022. január 31.

Megválaszolt kulcskérdések:

• Fenntartható az utunk?
• Mi az a nagy trilemma, mellyel szembe kell néznünk?
• Bízhatunk-e a szakértőkben és a hatalmon lévőkben, hogy megmondják az igazat?

Gazdaságunk működési mechanizmusának és azon események megértése, amelyek oda vezettek, ahol ma tartunk, bizony ijesztő és helyenként száraz téma. Ráadásul könnyen nyomasztóvá válhat, amikor elkezdjük megérteni, milyen kihívások állnak előttünk. De őrizzük meg a reményt! Vannak lehetőségeink. Mielőtt a harmadik modulban rátérnénk a lehetőségeinkre, foglaljuk össze mindazt, amit eddig érintettünk egy tiszta, tömör képbe, amely segíthet megérteni az előttünk álló kihívásokat. 

Fenntartható az utunk?

Amint azt „Az adósságteher” című fejezetben említettük, gazdaságunkat közgazdászok irányítják. Ezzel az a gond, hogy nagyon szűk látókörrel szemlélve a világot a növekedésre és a maximális foglalkoztatásra összpontosítunk. 

Ezen közgazdászok által kitűzött növekedési és maximális foglalkoztatási célokat boncolgatva világossá válik, hogy van egy feltételezés, mely szerint a Föld nevű kis bolygónkon az erőforrások végtelenek. Ha azonban az erőforrásaink korlátozottak, hogyan tudjuk következmények nélkül fenntartani a folyamatos növekedést?

Most azzal a problémával kell szembenéznünk, hogy nem növekedhetünk a végtelenségig, függetlenül attól, hogy ez a növekedés a népesség, a fogyasztás vagy az energiafelhasználás növekedését jelenti. Ráadásul így, hogy a gazdaságot a folyamatos növekedés koncepciójára építettük, mi történik, ha ezt a növekedést nem tudjuk elérni? A munkahelyek, a lehetőségek és az adósságaink visszafizetésének képessége nem tűnik el csak úgy. Ha semmi más nem változik, akkor ez a folyamatos növekedési igény jelentős gazdasági fájdalmat, nehézséget és zűrzavart fog okozni.

Ezzel együtt egy bizonyos ponton el kell szakadnunk attól a hittől, hogy a növekedés teremti meg a jólétet, és fel kell ismernünk, hogy nem folytathatjuk a növekedést a végtelenségig. Jelen állás szerint úgy tűnik, hogy még nem jutottunk el erre a felismerésre, hanem folytatjuk a növekedési hadjáratunkat. Fel kell hát tennünk magunknak azt a kérdést, hogy mit tehetünk? 

A tévhitek

Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy a világ a kormányok által hozott törvények miatt olyan amilyen. A valóságban azonban a világ olyan szigorú szabályok szerint működik, mint a gravitáció vagy a kevésbé ismert „előbb vetni, mint aratni” szabály. Ráadásul azt hisszük, hogy a kormány szolgálatában állunk. De ismétlem, ez nem is állhatna távolabb az igazságtól. Mi, a lakosság fizetjük a kormány fizetését az adózáson keresztül. A kormánynak tehát az embereket kellene szolgálnia. Ha elég sok ember lép hátra egy lépést, látja a világot olyannak, amilyen valójában, és reformokat követel, akkor a kormányok világszerte nyomás alá kerülnek, hogy változtassanak irányt, különben veszélybe kerül a jövőjük.

Ezt a változást úgy tudjuk elindítani, hogy megváltoztatjuk, hogyan látjuk a körülöttünk lévő világot. Perspektívát kell váltanunk, és véges lencsén keresztül szemlélnünk az előttünk álló utat. Ha felismerjük, hogy világunk véges, és hogy a fenntarthatóságon kell gondolkodnunk, sok régóta fennálló hiedelmünk hirtelen összeomlik. Ezeket nevezzük „a tévhiteknek”. Íme néhány a legismertebbek közül:

• A pénz és az adósság továbbra is gyorsabban bővülhet, mint a gazdaság, mindenféle negatív következmény és gazdasági válság nélkül.

• Egy nemzet többet fogyaszthat, mint amennyit megengedhet magának, miközben gazdag marad.

• Az ingatlan mindig felértékelődik.

• A kötvény biztonságos befektetés, a kincstárjegy pedig kockázatmentes.

Ezek a nézetek figyelmen kívül hagyják azt, hogy a költségvetési felelőtlenségnek nemcsak hogy következményei vannak, hanem a pénz, a termékek és a termelékenység formájában megjelenő tőkének valahonnan jönnie is kell. Ezt nem lehet elsősorban a pénzkínálat bővítése és az adósság növelése révén előteremteni, nem mintha e téren nem próbálkoznánk serényen.

Globális gazdaságunk minden komolyabb következmény nélkül évtizedek óta ezen tévhitek alapján működik. De ez az út nem fenntartható. Valószínűleg hallottad már a mondást: „A múltbeli teljesítmény nem jelzi előre a jövőbeli hozamokat”. Ez nem is lehetne pontosabb. Olyan fordulóponton vagyunk, ahol kezdjük látni, hogy tévhiteink számos mellékterméke a gazdaság felszínére tör és figyelmet követel. Sajnos ezek a melléktermékek aránytalanul kedvezőek azok számára, akik vagyonnal rendelkeznek, míg hátrányosan érinti a vagyonnal nem rendelkezőket.

Mi az a „nagy trilemma”, mellyel szembe kell néznünk?

Mindent egybevetve, a jövőre nézve egy nagy trilemma előtt állunk. Kormányaink három különböző útra léphetnek. Egyik sem különösebben kellemes, de minél jobban képben vagyunk egyénileg, annál jobban fel tudunk készülni arra, ami előttünk áll. Vessünk egy pillantást a lehetőségeinkre:

1. út: Adósságunk kifizetése

Felismerjük, hogy véges világban élünk és hogy lehetőségeinket meghaladóan fogyasztunk. Felelősséget vállalunk tetteinkért, és lassan megpróbáljuk visszafizetni azt a tőkét, amelyet adósság formájában a jövőből hoztunk előre.

E során szembe kell néznünk eladósodási szokásunk következményeivel. Emelni kell az adókat, és hagynunk kell, hogy a kamatok normalizálódjanak, hogy figyelembe vegyük a gazdaságban lévő valós hitelkockázatot. Ez egy rendszerszintű deflációs sokkot eredményez a gazdaságban, hasonlóan a nagy gazdasági világválsághoz, csak nagyobb léptékben. A befektetési eszközök (részvények, ingatlanok stb.) árának zuhanását és munkahelyek megszűnését tapasztaljuk, mivel a fenntarthatatlan vállalkozások kénytelenek lesznek bezárni.

Rövid távon a munkanélküliség, a bezuhanó árak és fogyasztásunk drasztikus csökkenésének szükségessége miatt igen szerényen kell élnünk. Ez fájdalmas lesz, és a lakosság boldogságszintje csökkenni fog, de hosszú távon a szegénység lassan csökkenni fog, ahogy a megélhetési költségek normalizálódnak, és a javakhoz egyre könnyebben hozzá lehet jutni. Ezenfelül a gazdaságban jelenleg érlelődő rossz befektetések nagy részét el fogjuk törölni, és kiváló precedenst teremtünk a jövő generációi számára, hogy tetteikért felelősséget vállaljanak.

2. út: Adósságunk nem fizetése

Hosszú, nehéz út elé nézünk, ha úgy döntünk, hogy visszafizetjük adósságunkat. Ugyanakkor felismerjük, hogy a további beavatkozás és az elkerülhetetlen valóság elfojtása felerősíti gazdasági törékenységünket. Ezért úgy döntünk, hogy nem teljesítjük adósságfizetési kötelezettségeinket. 

Sajnos ezzel a döntéssel az a probléma, hogy gazdaságunk globális, amely a nemzetközi kereskedelemre támaszkodik. Ha nem teljesítjük adósságfizetési kötelezettségeinket, az súlyosan befolyásolja hitelképességünket, ami hátrányosan hat a globális kapcsolatokra és a kereskedelemre. Az országok a további fizetésképtelenségtől való félelem miatt igyekeznek majd kilépni a szerződéses kötelezettségekből és a devizapozíciókból, ami a valuta összeomlásához vezet. Ez az ellátási láncok megszakadásával jár, ami gazdaságunk leállását eredményezi.

Végül az ellátási lánc megszakadását és a valuta összeomlását fogjuk elszenvedni, ami valószínűleg az „1. út”-hoz hasonló eredményhez fog vezetni, a globális kapcsolatok összeomlásának terheivel megfejelve, ami jelentősen befolyásolni fogja az előrehaladásra és a múlt elfelejtésére való képességünket. Ráadásul azok, akik miatt ebbe a zűrzavarba kerültünk, büntetlenül megússzák. Az elszámoltathatóság hiánya pedig nagyban növeli annak az esélyét, hogy aztán újra az adósság csábításának áldozatává váljunk.

3. út: Még több pénz nyomtatása

A kitaposott ösvényen maradunk, ahol a közgazdászok és a központi bankok világszerte továbbra is lenyomják a kamatokat, miközben abból a feltételezésből indulnak ki, hogy a végtelen erőforrások világában élünk. Valamint továbbra is abból indulunk ki, hogy bármikor, amikor a gazdaságban problémák merülnek fel, jelentős monetáris és fiskális beavatkozással elfedhetjük a repedéseket, ami az adósságszintek növekedéséhez vezet. Ezt sokkal tovább lehet így folytatni, mint azt a legtöbben gondolják. De végső soron csak elfedjük a gazdaság felszíne alatt megbúvó rendszerszintű törékenységet.

Ha ezen az úton haladunk tovább, tetteink következményei előbb-utóbb utolérnek bennünket. A növekvő adósságteher megfékezésére tett kísérlet hevében a központi bankárok egy bizonyos ponton elveszítik az irányítást, és túl messzire mennek a monetáris beavatkozással. Ez a valuta összeomlásához vezet, amelynek következtében a megélhetési költségek elviselhetetlenné válnak, és a befektetési eszközök dollárban kifejezett ára az egekbe szökik, mivel az emberek szabadulnak a valutától.

Amint azt az előző szakaszban tárgyaltuk, ennek következményei a vagyoni egyenlőtlenség, a rejtett adóztatás, a környezetpusztítás és az innováció elfojtása. A szegénység általánossá válik, és ezt gyorsan lázadások és forradalmak követhetik. 

A kormányok gyakran a több pénz nyomtatását részesítik előnyben, mivel így a tettek negatív következményeit kitolhatják a jövőbe. Ugyanakkor éppen ezért ez a legveszélyesebb út, még akkor is, ha rövid távon ez tűnik a legéletképesebbnek.

Az adósságtörlesztés útjának kezdő lépéseit bizony nehéz megtenni. Fontos azonban megjegyezni, hogy minél tovább halogatjuk, annál súlyosabb következményekkel jár. Rövid távon dönthetünk további pénznyomtatás mellett, de egy bizonyos ponton szembe kell néznünk tetteink következményeivel. A pénznyomtatás csak az időhúzás egy álnok módja. Tehát ha újra virágzó gazdaságot akarunk, és meg akarjuk oldani a problémákat, annál jobb, minél hamarabb szembenézünk a valósággal.

Bízhatunk-e a szakértőkben és a hatalmon lévőkben, hogy megmondják az igazat?

Nagy kihívásokkal kell szembenéznünk most is, és az elkövetkező időkben is. A legégetőbb kérdések egyike, hogy honnan jussunk információhoz, és kiben bízhatunk? 

Olyan társadalmat építettünk, amely arra épül, hogy bízunk az úgynevezett „szakértőkben” és a tekintélyes pozícióban lévőkben. Hajlamosak vagyunk kritikus gondolkodás helyett bizalomra hagyatkozni. Mindent összevetve, soha nem volt jobb alkalom arra, hogy képezzük magunkat, majd pedig megalapozottabb döntéseket hozzunk. Ez nem jelenti a szakértők figyelmen kívül hagyását, inkább csak annak tudatosítását, hogy mindenki a maga malmára hajtja a vizet.

„Van, amikor szakemberekben érdemes bízni, és van, amikor önmagunkban.”

A legtöbben szeretnék azt hinni, hogy a kormány és a nagybankok őszinték velünk. Ha azonban azt nézzük, hogy mit tesznek, és nem azt, hogy mit mondanak, akkor egészen mást látunk. Elég megnézni a központi bankok kommentárjait, amelyek a nagy gazdasági világválsághoz vezettek, hogy lássuk, a hatalmon lévők nem voltak őszinték és átláthatóak. Ehelyett inkább a könyveikről beszéltek, és félrevezető, rózsás képet festettek a gazdaságról, miközben gyorsan kiszálltak a pénzügyi pozícióikból, hogy megvédjék a veszteségeket. Ennek két oka van:

Először is, a világ kormányai profitálnak abból, ahogyan a rendszerünk felépítése működik. És ritkán vagy soha nem engednek az irányításból. Ezért mindig arra fogják használni a hatalmukat, hogy a gazdaság olyan területeit manipulálják, mint például a pénzellátás, hogy fenntartsák és növeljék a hatalmukat. Mi tehát érdekellentétekkel nézünk szembe. Az emberek kapitalisták akarnak lenni, míg a kormányok viszont eredendően antikapitalisták¹ .

Másodszor, kormányainknak drasztikusan más a céltáblája, mint nekünk, az embereknek. Mi boldogságot és jólétet akarunk. A kormányok viszont maximális foglalkoztatást és növekedést akarnak. Most már nyilvánvalónak kell lennie, hogy tévhit azt hinni, hogy továbbra is elérhetjük a teljes foglalkoztatottságot és a növekedést. 

Ezzel az a probléma, amivel szembe kell néznünk, hogy amikor a kormányok megpróbálják rendbe hozni a rendszert, mindig egy hibás, inflációs, végtelen gondolkodásmód szemszögéből próbálják rendbe hozni a rendszert. Ezért ki kell találnunk, hogy miként változtathatjuk meg a nézőpontunkat, hogy a boldogságra és az életminőségre összpontosítsunk. Így megszüntethetjük a gazdaságot tápláló foglalkoztatottságtól és növekedéstől való függőségünket. Ha nem változtatunk azon, ahogyan a világot látjuk, mindig ugyanazokat az eredményeket fogjuk elérni.

Mostanra nyilvánvalónak kell lennie, hogy ahelyett, hogy ezekben az úgynevezett szakértőkben bíznánk, szembe kell néznünk a ténnyel, hogy mindenkinek vannak érdekellentétei, beleértve a politikusokat és a központi bankárokat is. Ezért nincs jobb alkalom arra, hogy az önképzés útjára lépjünk. Törekednünk kell arra, hogy fejlesszük kritikus gondolkodásunkat, hogy csökkenthessük a Wall Streetre és az úgynevezett szakértőkre való hagyatkozásunkat.

A tanfolyamnak ez a szakasza valószínűleg nehéz volt. A szándék nem a túlterhelés, hanem inkább az, hogy formálja világképünket. Szeretnénk képbe hozni, hogy mivel állunk szemben, hogy ez alapján megalapozottabb döntéseket hozhass. Így megvédheted magad és szeretteidet, miközben a gazdaság jobb jövőjét szorgalmazod. 

Az utolsó modulban az eddig tanultakat vesszük alapul, és megvizsgáljuk, hogy milyen lehetőségek állnak rendelkezésünkre az új szemszögből. A cél az, hogy képesek legyünk lebontani az egyes eszközosztályok előnyeit és hátrányait, hogy megalapozottabb döntéseket hozhassunk, amelyek remélhetőleg megvédhetnek bennünket a jövőben ránk leselkedő számos veszélytől.

További információkért ajánljuk:

„The Crash Course” – Chris Martenson

„Why Nations Fail” – Daron Acemoglu

„The Ultimate Macro Framework” – Raoul Pal on The What is Money Show with Robert Breedlove

„Facing the Chasm” – Seb Bunney

Források:

• Acemoglu, Daron & James A. Robinson. Why Nations Fail: The Origins of Power, Prosperity, and Poverty. Crown Publishers, 2012.

Kulcspontok:

• Hogyan fokozza az infláció a vagyoni egyenlőtlenségeket?
• Miért nehezebb most házat vásárolni, mint 40 évvel ezelőtt?
• Hogyan adózom a jövedelemadón és a forgalmi adón túl?
• Hogyan fokozza az adósság és az infláció a környezetpusztítást?
• Miért vezet az adósság és az infláció az innováció elfojtásához?

Most, hogy megértettük az adósságot és az inflációt, térjünk rá a melléktermékeikre! Mint az élet sok más területén, itt is mérlegelnünk kell a kockázat és a nyereség arányát, legyen szó akár egy kockázatos mountain bike ugratással kapcsolatos döntésről, vagy hogy felmondjunk-e új karrier keresése céljából, vagy egy törött csontunk megműttetésével kapcsolatos döntésről. Nem meglepő módon az infláció és az adósságvállalás sem különbözik ettől. 

A közgazdászok és a politikusok rendszeresen hangoztatják az infláció és az adósság pozitívumait: fellendítik a gazdasági növekedést, segítik a reálbérek növekedését, és lehetővé teszik, hogy olyan termékekhez, szolgáltatásokhoz és eszközökhöz jussunk, amelyeket egyébként nem engedhetnénk meg magunknak. Ezen közgazdászok és politikusok hajlamosak figyelmen kívül hagyni az infláció és az eladósodás nem túl nagyszerű mellékhatásait. Ugorjunk hát fejest az infláció és az adósság négy legfőbb, nem túl nagyszerű mellékhatásába!

Vagyoni egyenlőtlenségek

Ha követed a közösségi médiát, és hallgatsz híreket, megfigyelhetted, hogy világszerte gyakori téma a fokozott társadalmi nyugtalanság és a vagyoni egyenlőtlenség. A társadalmi nyugtalanság növekedésének egyik oka az, hogy ma lényegesen nehezebb házat vásárolni, mint negyven évvel ezelőtt. Ez könnyen belátható, hiszen az 1980-as években a házárak és a éves bérek aránya alig haladta meg a négyet¹ . Ma már hét fölött van. Ez azt jelenti, hogy egy átlagos ház ára az amerikai átlagember éves bérének hétszeresébe kerül. 

Miért sokkal nehezebb házat vásárolni?

Két okból is jelentősen nehezebbé vált az ingatlanvásárlás. Először is az infláció csökkenti valutánk vásárlóerejét. Értéktelenedő valuta mellett az emberek nem éreznek késztetést a megtakarításra. Ez az okos pénzt a befektetési eszközök felé, az átlagembert pedig a fogyasztás felé kényszeríti. Mivel a fogyasztás a gazdagok által birtokolt nagyvállalatok felé irányítja a pénzt, az okos pénz pedig a befektetések felé áramlik, a megnövekedett kereslet miatt a befektetési eszközök felértékelődésének tovagyűrűző hatását látjuk. Mindezt úgy, hogy közben az infláció megtépázza a valuta vásárlóerejét.

Másodsorban a mérhetetlen adósságteher következtében a kormányok a kamatok lenyomásában érdekeltek. A kamatok lenyomásával azonban csábítóvá válik az adósságfogyasztás, különösen a vagyonnal rendelkezők számára. Mivel a tőkeköltség nagyon alacsony, az emberek a lehetőségeiket meghaladó mértékű kölcsönt vesznek fel, több tőkét áramoltatva a befektetési eszközökbe, felhajtva az árakat. Ez az oka annak, hogy a kamatok csökkenésével a házárak egyre elérhetetlenebbé válnak.

Hogyan fokozza az infláció a vagyoni egyenlőtlenségeket?

Tekintettel arra, hogy a felsőbb osztályok befektetési eszközöket, az alsóbb osztályok pedig inkább valutát tartanak, egyre nagyobb vagyoni egyenlőtlenségek alakulnak ki, mivel a valuta vásárlóereje csökken, a befektetési eszközök értéke pedig folyamatosan emelkedik, és egyre inkább elérhetetlenné válnak. Ezt mutatja be az 1. táblázat. Remekül szemlélteti a befektetési eszközök és a bérek felértékelődése közötti jelentős különbséget. 

Teljes növekedés 2010. január –2021. január	Éves szintre vetített növekedés 2010. január –2021. január
tőzsde (részvények)	236.84%	11.67%
ingatlanok	66.38%	4.74%
arany	73.10%	5.11%
átlagos órabér	33.37%	2.65%

A béreknek a befektetési eszközárakhoz viszonyított lemaradásával a közelmúlt történelmének egyik legnagyobb vagyonátcsoportosítását láthattuk az alsó osztálytól a felsőbb osztályok felé (amint azt az 1. ábra mutatja).

Rejtett adóztatás

Amikor adóról beszélünk, többnyire a jövedelemadóra és a forgalmi adóra szoktunk gondolni, mivel ez a két fő adótípus a mindennapi életünkben. Sokan közülünk nem tudják, hogy létezik néhány rejtett adóforma is, melyek kevésbé ismertek, de legalább annyira fontosak. Milyen adót fizetek a jövedelemadón és a forgalmi adón kívül?

Infláció

Az inflációról már hosszasan beszéltünk a tanfolyam során, ezért nem fogjuk újra átvenni az egész témát, de azt  érinteni fogjuk, hogy az infláció egy rejtett adó. De előbb menjünk csak vissza az időben! A történelem során  amikor egy ország több pénzt akart nyomtatni, több aranytartalékot kellett szereznie. Ez biztosította a vásárlóerő megőrzését, mivel a valuta értéke mögött arany fedezet volt. Amikor azonban az USA 1971-ben kilépett az aranystandard rendszerből, a dollárt már nem az arany, hanem az adósság fedezte. Az arany fizikai fedezete nélkül a pénzkínálat tetszés szerint bővíthető volt, anélkül, hogy az aranytartalék növelésére támaszkodtak volna. Ez azt jelenti, hogy ma a pénz összmennyiségének növelése nem hozza magával a pénz összértékének növekedését. 

Amikor bővítjük a pénzkínálatot, új érték nem jelenik meg csak úgy a semmiből. Az új forgalomba kerülő pénz értéke a korábban kibocsátott pénz hígításával jön létre. Ez egy kicsit zavarosnak hangozhat, ezért íme egy példa: Ha egy négy szeletes pizza jelképezi a pénzkínálatot, a pénzkínálat megduplázása nem egyenlő a pizza mennyiségének megduplázásával, hanem inkább azzal egyenértékű, mintha mind a négy szeletet kettévágnánk, hogy nyolc szeletet kapjunk. Nem nyerünk plusz pizzát, csak több szeletünk van.

Ez azt jelenti, hogy ha a pizza egy szeletét felvágás előtt (a pénzkínálat bővítése előtt) birtokolnánk, ami a pizza ?-ének felel meg, a felvágás után még mindig egy szeletet birtokolunk, de már csak a pizza ? része van a tulajdonunkban. Amikor a kormány bővíti a pénzkínálatot, az értéknek valahonnan származnia kell, és ez az érték a kollektív valuta tulajdonosoktól származik, beleértve téged is. Összefoglalva az infláció a vásárlóerőnk rejtett adóztatása, mivel ugyanazért az 1 dollárért idővel kevesebbet kapunk. 

Pénzügyi elnyomás

Az 1973-ban Edward S. Shaw és Ronald I. McKinnon stanfordi közgazdászok által bevezetett fogalom, a pénzügyi elnyomás⁸ a kamatoknak az infláció szintje alá szorítása, ami lehetővé teszi a kormány számára, hogy rendkívül alacsony kamatokon vegyen fel hitelt a műveletek finanszírozására. Ez nagymértékben előnyös az adósoknak (hitelfelvevőknek) és hátrányos a hitelezőknek (kölcsönadóknak), ami összhangban van azzal a ténnyel, hogy az USA a legnagyobb adósággal rendelkező  nemzet a maga 28,1 billió dolláros teljes államadósságával⁹ . 

A kamatoknak ez a lenyomása nem természetes, és lehetővé teszi a kormány számára, hogy a működés finanszírozásához szükséges tőkét az inflációnál alacsonyabb kamatokon kibocsátott kincstárjegyek révén szerezze meg. Ez közvetve áthárítja a hitelfelvétel költségét a hitelezőre, amely ebben az esetben végül maga a gazdaság lesz.

Normális kamatkörnyezetben a megtakarítók jutalmat kapnának ésszerű kamatok formájában (azaz lényegesen több hozamot kapnának a tőkéjükre). Ehelyett a megtakarítókat nyomott kamatokkal büntetik, és ezt a teljesítménykülönbséget az államra hárítják, hogy finanszírozza adósságát. Lényegében, amikor a Fed mesterségesen lenyomja a kamatokat, az a valutabirtokosok rejtett megadóztatása, mivel negatívan érinti a megtakarítókat.

Hogyan hat ez ránk? Már nem igazán jövedelmező, ha megtakarítási számlán, nyugdíjalapban vagy fix jövedelmű termékekben tároljuk a pénzünket – ezek mind a kamatokra támaszkodnak a jövedelemtermeléshez. Ez azt jelenti, hogy hacsak nem vállalunk kockázatot, a vásárlóerőnk az infláció miatt idővel garantáltan csökkenni fog.

Erre a gondolatra építve a nyugdíjalapoknak megtérülési kötelezettségeik vannak, amelyeket teljesíteniük kell annak érdekében, hogy biztosítani tudják nyugdíjasaik támogatását. E kötelezettségek teljesítéséhez be kell fektetniük a nehezen megkeresett megtakarításainkat. Ha a kamatok mondjuk 4%-osak, egy nyugdíjalap képes lehet teljesíteni minden fizetési kötelezettségét, ha egyszerűen „biztonságos” államkötvényekbe fektet – ezek alacsony kockázatú, rendszeres kamatfizetést biztosítanak. Amikor azonban a kamatok nulla közelébe süllyednek, ugyanez a nyugdíjalap már nem tudja teljesíteni kötelezettségeit, és máshol kell hozamot keresnie. Ez kétféleképpen hat ránk: 

• A kamatok lenyomása a befektetési eszközárak emelkedését okozza, mivel a nyugdíjasok megtakarításaiból több billió dollárnyi pénznek kell kockázatosabb eszközökbe áramlania a hozam keresése érdekében, ami növeli a vagyoni egyenlőtlenségeket. 
• Azáltal, hogy a hozamkeresés érdekében a kockázati görbén kifelé kell mozogniuk, a nyugdíjalapoknak nagyobb kockázatot kell vállalniuk, hogy eleget tegyenek kötelezettségeiknek. Nem kell zseninek lenni ahhoz, hogy rájöjjünk, hogy a nagyobb kockázat a fizetésképtelenség nagyobb lehetőségét jelenti, és ebben az esetben a fizetésképtelenség az emberek megtakarításainak és nyugdíjuknak az elvesztését jelentené. 

Figyelmen kívül hagyva az adósság és az infláció összes többi negatív melléktermékét, amikor a kormányok az adósságteher csökkentése érdekében lenyomják a kamatokat, akkor nemcsak a megtakarítókra hárítják a felelősséget, hanem az emberek megélhetésével játszanak.

Környezetpusztítás

Nehéz lehet belátni, hogy az infláció és a kamatok fontos szerepet játszanak abban, hogy milyen ütemben fogynak a világ erőforrásai és pusztulnak természetes élőhelyeink. Ezért arra a kérdésre fogunk válaszolni, hogyan ösztönöz környezetpusztításra az adósság és az infláció?

Hogy jobban megértsük, miért játszanak fontos szerepet a környezetpusztításban az infláció és a kamatok, először is meg kell értenünk, hogyan hatnak a fogyasztói költekezésre. Kössünk hát össze két fontos pontot:

• Amikor mesterségesen csökkentjük a kamatokat, csökkentjük a tőkeköltséget, olcsóbbá és könnyebbé téve a hitelfelvételt.
• Mivel az infláció a valutánk vásárlóerejének pusztulását okozza, ez megfoszt minket a megtakarításunktól, mivel valutánk egyik napról a másikra kevesebbet ér. 

A tőkéhez való könnyebb hozzáférés és a vásárlóerő romlása együttesen olyan lakosságot eredményez, amely nem a megtakarításban érdekelt, hanem a fogyasztásban. Hogy kielégítsük ezt a mesterséges fogyasztói igényt, elpusztítjuk a természeti erőforrásokat azzal, hogy megpróbálunk minden energiát kitermelni, amit csak tudunk. Ez nem fenntartható. Jelenlegi inflációs rendszerünk nem működik egy véges erőforrásokkal rendelkező bolygón. 

Mi a válasz? Mindenkinek van egy elképzelése arról, hogyan lehetne változtatni. Mi úgy gondoljuk, hogy egy olyan világra kellene törekednünk, melyben kevesebbet fogyasztunk, és ezt sokkal könnyebb elérni, ha elfogadjuk a deflációs világunkat. Ez olyan valutát eredményezne, melynek vásárlóereje idővel növekszik. Mit értünk ez alatt? Amint azt az „Infláció” című fejezetben kifejtettük, egy olyan világban élünk, amely telis-tele van technológiai fejlődéssel. Ennek idővel csökkentenie kellene megélhetési költségeket, mivel olyan termékeket, szolgáltatásokat és technológiákat fejlesztünk ki, amelyek lehetővé teszik, hogy kevesebb pénzért többet kapjunk. Ahhoz, hogy ezt elfogadjuk, meg kell változtatnunk azt, ahogy pénzügyi rendszerünket kezeljük, meg kell haladnunk a növekedésre törekvést és a hibás inflációs kilátásokat. Ezáltal nem fog növekedni a pénzkínálat – ami a valuta leértékelődését okozza -, és megragadhatjuk minden technológiai vívmányunkat, növelve a vásárlóerőnket. 

A legfontosabb, hogy ha olyan valutánk van, amelynek vásárlóereje növekszik, akkor az megtakarításra ösztönöz bennünket, mivel egyik napról a másikra többet ér. Ez visszaveti a fogyasztást! Ez az a világ és az a pénzügyi rendszer, amelyre törekednünk kellene. 

Az innováció elfojtása

Amikor az infláció és az adósság kellemetlen mellékhatásaiba mélyedünk, az egyik kevésbé emlegetett melléktermék az innováció elfojtása. Miért vezet az adósság és az infláció az innováció elfojtásához? 

A legtöbben még nem hallottuk a „zombi vállalat” kifejezést. E kifejezés megértése kritikus fontosságú, mivel óriási szerepet játszik az innováció elfojtásában. Egy zombi vállalat lényegében egy olyan vállalat, amely nem képes magát anyagilag fenntartani¹⁰ . Ez azt jelenti, hogy vagy nincs elég kereslet a vállalkozás által kínált termékre vagy szolgáltatásra, vagy a vállalkozás pénzügyileg felelőtlen volt, és nem képes adósságát törleszteni. Ennek a vállalkozásnak ezért szerkezetátalakítást kell végrehajtania vagy be kell zárnia a boltot. 

Amikor a kormány lenyomja a kamatokat annak érdekében, hogy a vállalatok számára olcsóbbá és könnyebbé tegye a tőkéhez jutást, növeli a zombi vállalatok számát a gazdaságban. Ahelyett, hogy a fenntarthatatlan vállalatokat támogatnánk, hagynunk kellene, hogy a vállalkozások természetes életciklusa végbemenjen. Ha egy új vállalkozásnak egyre több zombi vállalkozással kell versenyeznie, egyre nagyobb kihívást jelent az új vállalkozás számára a siker és a boldogulás. Ahelyett, hogy az innovációra összpontosítana, a vállalkozásnak erőforrásai egy részét a versenyzésre kell fordítania. 2020 júliusában az Egyesült Államokban a tőzsdén jegyzett vállalatok 19%-a¹¹ zombi vállalat volt, és ez a szám egyre nő. Ez egyre nehezebbé teszi az újonnan belépő vállalkozások számára bármilyen téren a növekedést és a prosperálást, mivel olyan vállalatokkal kell versenyezniük, amelyeknek pénzügyi szempontból már nem kellene létezniük.

Következtetés

Remélhetőleg az infláció és az adósság néhány kulcsfontosságú melléktermékének feltárását követően jobban mérlegelni tudjuk a kockázat és a jutalom arányát, hogy vajon folytassuk-e az infláció és az adósságfogyasztás útját. Mielőtt azonban belevágnánk az utolsó modulba, ahol a vagyon védelmére és építésére vonatkozó lehetőségeinket fontolgatjuk, a következő részben összefűzzük mindazt, amit eddig tanultunk.

További információkért ajánljuk:

„The Illusion of Reality” – Seb Bunney

Források:

• Beaufoy, Will. „Lakásárak és jövedelmek aránya (USA és Egyesült Királyság) – 73 éves grafikon.” Longtermtrends, 2020, https://www.longtermtrends.net/home-price-median-annual-income-ratio/. Hozzáférés: 2022. január 29.
• Yahoo Finance. „S&P 500 (^GSPC).” Yahoo Finance, 2021, https://finance.yahoo.com/quote/%5EGSPC/history/. Hozzáférés 28 4 21.
• K, P. „Történelmi lakásárak: Havi mediánérték az Egyesült Államokban 1953-2020 között”. DQYDK, 2020, https://dqydj.com/historical-home-prices/. Hozzáférés: 2021. 4. 28.
• GoldPrice. „Történelmi aranyárak.” Gold Price, 2021, https://goldprice.org/. Hozzáférés: 2021. 04. 28.
• Közgazdaságtan, kereskedelem. „Egyesült Államok átlagos órabérek.” Tradingeconomics, 2021, https://tradingeconomics.com/united-states/wages. Hozzáférés: 2021. 4. 28.
• FRED. „A felső 1% birtokában lévő teljes nettó vagyon aránya (99-100. vagyonpercentilis)”. FRED, 2021, https://fred.stlouisfed.org/series/WFRBST01134. Hozzáférés: 2021. 4. 28.
• FRED. „A teljes nettó vagyon 50-90. vagyoni percentilisek által birtokolt hányada”. FRED, 2021, https://fred.stlouisfed.org/series/WFRBSN40188#0. Hozzáférés: 2021. 4. 28.
• Hayes, Adam. „Pénzügyi elnyomás.” Investopedia, 2021, https://www.investopedia.com/terms/f/financial-repression.asp#:~:text=Financial%20repression%20is%20a%20a%20term,cost%20funding%20for%20government%20expenditures. Hozzáférés 16 7 21. 16.
• FRED. „Szövetségi adósság: Teljes államadósság.” FRED, 2021, https://fred.stlouisfed.org/series/GFDEBTN. Hozzáférés 16 7 21
• Bunney, Sebastian. „Miért nem jobb a több”. Bitcoin Magazine, 2021, https://bitcoinmagazine.com/culture/when-more-isnt-better-money-inflation. Hozzáférés: 2021. 5. 24.
• Sharma, Ruchir. „A kapitalizmust tönkretevő mentőakciók”. The Wall Street Journal, 2020, https://www.wsj.com/articles/the-rescues-ruining-capitalism-11595603720. Hozzáférés: 2021. 4. 28.

Megválaszolt kulcskérdések:

• Rászoktunk az adósságra?
• Ki tudunk-e szabadulni az adósságból? 
• Valóban aggódnunk kell az adósság miatt?

Most, hogy már jól ismerjük az inflációt és annak vásárlóerőre gyakorolt hatását, belemerülhetünk az infláció fő társába, az adósságba. Azért így hivatkozunk rá, mert általában kéz a kézben járnak. Adósság nélkül nehéz lehet tartós inflációs környezetet teremteni. Ezen kívül azért mutattuk be a főkönyv feltalálását a „Kulcsfontosságú események” című részben, mert a főkönyv nélkül nem létezne számunkra ez a keserédes fogalom, amit adósságnak hívunk.

Mielőtt szétválasztanánk az adósságot és azt, hogy rászoktunk-e, fontos kiemelni, hogy az adósság nem eleve rossz. Összefoglalva azt, amit korábban a „Kulcsfontosságú események” alatt tárgyaltunk, az adósságot az teszi olyan hatalmassá, hogy lehetővé teszi számunkra, hogy a jövőbeli vásárlóerőnket időben előrehozzuk, hogy azt ma elköltsük. Ha helyesen használjuk, lehetővé teszi számunkra, hogy többlet termelőképességet és vagyont teremtsünk a még meg nem szerzett tőkéből. Ezért felelősségteljes felhasználás esetén és tiszteletben tartása esetén nagy értéket képviselhet, de ez csak a fiskális felelősségvállalás révén valósulhat meg. A másik oldal az, hogy az adósság gyorsan teherré válhat, ha nem produktívan használják, amikor a kamatfizetések gyorsan összeadódnak, és felemésztik a tőkét, amelyet produktív felhasználásra lehetne fordítani. Tehát, csak hogy megismételjem, a tisztelet a legfontosabb, amikor az adósságról van szó.

Rászoktunk az adósságra?

Bár számos gazdasági elmélet és modell létezik, központi bankáraink és közgazdászaink elsősorban a keynesi közgazdaságtan alapján működnek. E szerint meggyőződésük, hogy a kormányok fontos szerepet játszanak a piacokon, és hogy az állami beavatkozás, az árképzés és a politikai ellenőrzés alapvető eszközök a piaci viszonyok ellenőrzéséhez, megértéséhez és előrejelzéséhez.  

A keynesi közgazdaságtannal az a probléma, hogy az állami beavatkozás támogatása érdekében gyakran figyelmen kívül hagyjuk a szabadpiacot. Ezzel eljutottunk a kérdéshez: vajon egy maroknyi közgazdász tudja-e, mi a legjobb a gazdaságunk számára? Jelenlegi gazdasági célkitűzéseink – a teljes foglalkoztatás és a gazdasági növekedés – állandósítják az adósságot és az inflációt. Ráadásul a növekedési célok kitűzésével figyelmen kívül hagyjuk azt a tényt, hogy egy véges világban élünk korlátozott erőforrásokkal. A technológia fejlődésével és korlátozott erőforrásainkkal nem tudunk a végtelenségig növekedni és továbbra is teljes foglalkoztatottságot elérni. 

Történelmileg a kormányok csak korlátozottan tudták ösztönözni a növekedést, mivel a gazdaság élénkítéséhez szükséges tőke megszerzéséhez több aranyat kellett felhalmozniuk. Ez akadályozta a növekedési képességüket. Nem is beszélve a korlátlan növekedésről – a fizika törvényei szerint kellett játszaniuk. 

Ugyanakkor a Nixon-sokkot követően – amikor az USA lemondott valutája arany fedezetéről – a kormányok és a központi bankok számára világszerte könnyűvé vált a pénzkínálat tetszés szerinti bővítése, mivel valutáik mögött már nem állt fizikai eszköz. Az USA-ban ez kezdetben lehetővé tette a központi bank számára, hogy könnyebben ösztönözze a gazdaságot. Azonban ami a gazdaság nehéz időkben való ösztönzési módszerének indult, hamarosan normává vált, és már inkább a mesterséges növekedés ösztönzésére használták. Idővel az USA és a világ kormányai általánosságban véve teljesen rákattantak az adósságra, ami ehhez vezetett, ahol ma tartunk. Az USA az utóbbi 21 évből 20 évben többet költekezett, mint amennyit adóztatással és más bevételi módokon visszanyert¹. Személyes pénzügyeinkből tudjuk jól, hogy megy ez amikor krónikusan többet költünk, mint amennyit keresünk.

De ami ennél is fontosabb, az Egyesült Államok az amerikai álomtól – melyben bárkinek komoly esélye van családot és vállalkozást alapítani valamint házat vásárolni – napjainkra eljutott oda, hogy sokan irreálisnak tartják az amerikai álmot. Az USA ma egy olyan ország, ahol a lakásárak szinte elérhetetlenek, a vagyoni egyenlőtlenségek egyre nőnek, a megélhetési költségek pedig az egekbe szöknek.

Ha virágzó, fenntartható gazdaságot akarunk építeni, akkor a hangsúlyt a fenntartható és produktív növekedési kezdeményezésekre kell helyeznünk, amelyek a valóság talaján állnak. Hitelfelvétellel rövid távon megkerülhetjük a természetes növekedést, mivel így előrehozzuk a jövőbeli vásárlóerőt. De egy bizonyos ponton szembe kell néznünk ezen adósság következményeivel.

Mostanra a központi bankok meglehetősen szorult helyzetbe kerültek. Az országok annyira eladósodtak, hogy a túlélés érdekében a központi bankoknak le kell nyomniuk a kamatokat. Ha a kamatok emelkednének, valószínűleg a kamatfizetés nyomása alatt összeomlana a gazdaság. Ráadásul a kamatok leszorításának az a mellékhatása, hogy a tőke szabadabban hozzáférhetővé válik, mely következtében az emberek, a vállalatok és a kormányok még több adósságot vesznek fel, ami tovább növeli az általános adósságterheket. 

Jelenlegi gazdasági környezetünkben a történelmi túlkapások és a rövidlátó beavatkozások miatt törékeny állapotban vagyunk, és óriási nyomás alatt állunk. A következő részben tovább vizsgáljuk a súlyos gazdasági recesszió kockázatát és annak a globális életminőségre gyakorolt hatásait.

Ki tudunk-e szabadulni az adósságból?

Jelenleg az úgynevezett adósságspirált tapasztaljuk, és nem csak az USÁ-ban. Egyszerűen fogalmazva matematikailag kimutatható, hogy szinte lehetetlen, hogy az USA visszafizesse az adósságát. Ez világszerte sok más országra is igaz. Hogyan számítható ki az adósságspirál?

A szövetségi, vállalati és háztartási adósságok együttesen 55,26 billió dollárt tesznek ki, szemben a 21,49 billió dolláros bruttó hazai termékkel (GDP) (amint azt a fenti táblázat mutatja). Ez az USA teljes adósságának 257%-át jelenti a GDP-hez viszonyítva. Egyszerűen fogalmazva, a GDP minden 1 dollárjára 2,57 dollár adósság jut. 

55,26 / 21,49 = 257%

Tételezzük fel óvatosan, hogy az adósság átlagos kamata 3%.

3% * 257% = 7.71%

Ez azt jelentené, hogy ahhoz, hogy az Egyesült Államok egyáltalán az adósságának a kamatát tudja törleszteni, 7,71%-kal kellene növekednie évről évre, mielőtt a GDP reálnövekedése bekövetkezne. Az USA átlagos GDP-növekedése az elmúlt több mint 70 év során³ 3,13% volt.

7.71% – 3.13% = 4.58%

A legjobb esetben is, ha az Egyesült Államoknak nem lenne többé deficitje, és sikerülne egyensúlyba hoznia a könyvelését, az adósság még mindig 4,58%-kal nőne évente. Ez az a többletkamat, amelyet a GDP növekedése nem fedez.

Ráadásul az USA helyzete nem egyedülálló, és más országokban ennél sokkal szörnyűbb a helyzet – beleértve az USA kereskedelmi partnereit és szövetségeseit is. Íme néhány további kiemelkedő ország GDP-hez viszonyított adóssága:⁴

• Japán: 505%
• Kanada: 422%
• Olaszország: 336%
• Spanyolország: 332%
• Egyesült Királyság: 308%
• globális:⁵ 356%

*A szerzők megjegyzése: a következő bekezdést azért tettük hozzá, mert úgy éreztük, hogy ez egy fontos mozzanat, melyet a pénzügyileg kíváncsibbaknak érdemes megemlíteni. Szóval ne aggódj, ha nem érted!

Szeretnénk kiemelni, hogy ez a „konzervatív” 3,13%-os GDP-növekedési érték az infláció utáni érték. Más szóval, ez figyelembe veszi azt a CPI értéket is, amely elfojtásában a kormányérdekelt (amint azt az „Infláció” című fejezetben említettük). Ezt figyelembe véve, ha a valóságban az infláció az idézett 2%-5%-os fogyasztói árindex helyett közelebb van a 10%-hoz vagy akár 15%-hoz, akkor a GDP már nem 3,13%-kal nőne, hanem inkább -2% és -7% közötti mértékben zsugorodna. Ez pedig messze van attól, hogy a 7,71%-os kamatainkat visszafizessük.

Valóban aggódnunk kell az adósság miatt?

Ha magánszemélyként pénzt veszünk fel, és nem fizetjük vissza, akkor „hitelképességünk” csökken, ami növeli a hitelfelvételi költségeinket (megnövekedett kamatok). Ez figyelembe veszi a megnövekedett nemteljesítési kockázatunkat. A kamatok a hitelkockázat mérőszámai. Ha azonban a globális adósságot nézzük, úgy tűnik, hogy a kormányok a saját szabályaik szerint játszanak. 

Az 1980-as évek eleje óta a kamatlábak a tizenjónéhányas szintről nullához közelítő szintre csökkentek, miközben az adósságállomány robbanásszerűen megnőtt. Ha a globális adósságot úgy kezelték volna, ahogy kellene, akkor az adósságot a kamatok emelkedésével kellett volna kordában tartani. Ehelyett mesterséges kamat lenyomásnak lehettünk tanúi. Ez az elfojtás csak annyit tett, hogy elfedte gazdaságunk valódi törékenységét, és a növekedési célok elérése érdekében lehetővé tette a folyamatos pénzügyi bővítést. A kockázatot nem szüntették meg vagy távolították el.

Úgy néz ki, néhány közgazdász ma azon az állásponton van, hogy nem kell aggódni az adósság miatt. De ha vetünk egy pillantást a történelemre, egészen más képet kapunk. Amikor nem veszünk tudomást a fenyegető adósságteherről, az mindig nemkívánatos következményekkel jár. Ráadásul azzal, hogy megpróbáljuk megelőzni vagy tompítani a gazdaságban jelentkező rövid távú fájdalmat azáltal, hogy nagyobb mennyiségű adósságot halmozunk fel a kamattörlesztésre, vagy a kamatok leszorításával a kamatfizetések csökkentése érdekében, csak késleltetjük a fájdalmat, és felerősítjük annak jövőbeli hatásait. Ehelyett el kellene fogadnunk a gazdaság természetes tendenciáját, hogy bővül és zsugorodik, mivel ez segít szabályozni a rossz befektetéseket és az adósságfogyasztást.

Reflexiós kérdések:

Most, hogy mélyebben megértettük adósságunkat, gondolkodjunk el:

• Hogyan viszonyul a te országod adóssága az USÁ-éhoz?
• Tényleg aggódnunk kell az adósság miatt?
• Hogyan növelheti az adósság az innováció elfojtását, a vagyoni egyenlőtlenségeket és a környezetpusztítást?

További információkért ajánljuk:

“Big Debt Crisis” – Ray Dalio

“When More Isn’t Better” – Seb Bunney

Források:

1. usaspending. “Federal Deficit Trends Over Time.” usaspending, 2020, https://datalab.usaspending.gov/americas-finance-guide/deficit/trends/. Accessed 16 7 21.
2. Frank, Silvan. “US Debt to GDP.” Longtermtrends, 2020, https://www.longtermtrends.net/us-debt-to-gdp/. Accessed 28 4 2021.
3. TradingEconomics. “United States GDP Annual Growth Rate | 2022 Data | 2023 Forecast.” Trading Economics, 2021, https://tradingeconomics.com/united-states/gdp-growth-annual. Accessed 29 January 2022.
4. TradingEconomics. “United Kingdom Indicators.” Trading Economics, 2021, https://tradingeconomics.com/united-kingdom/indicators. Accessed 29 January 2022.
5. Rabouin, Dion. “Global debt soars to 356% of GDP.” Axios, 18 February 2021, https://www.axios.com/global-debt-gdp-898959ed-f96a-4c4d-85a3-5d3cc419631f.html. Accessed 29 January 2022.