A pénz evolúciója, pénzfajták

• Milyen pénzfajták léteznek?
• Hogyan jutottunk ide?

A legtöbben egyszerűen csak elfogadjuk a pénzt mint fizetőeszközt. Sosem állunk meg elgondolkodni, hogyan jutottunk idáig, nem is beszélve arról, hogy a pénz, amit használunk, azt teszi-e, amit tennie kell? Mitől van a pénznek értéke? Miért csökken a vásárlóereje az idő múlásával? Ki döntse el, hogy mi számít pénznek? Nézzük csak meg, hogyan jutottunk idáig!

Az előző részben bemutatott jellemzők és tulajdonságok alapján értékelni fogjuk az egyes pénzfajtákat „gyengé”-től „kiváló”-ig. A „gyenge” értékelés azt jelenti, hogy az adott tulajdonság igénye egyáltalán nem teljesül, a „kiváló” pedig azt, hogy az adott tulajdonság igénye teljes mértékben teljesül. Továbbá a pénz különböző fajtáinak osztályzása lehetővé teszi, hogy képet alkossunk egy olyan elvont fogalomról, mint az egészséges pénz. Nyilvánvalóvá válik, hogy a egészséges pénzfajta megtalálása érdekében mindig is ezt az állandó egyensúlyozó játékot játszottuk. Példáink során látni fogjuk, hogy a pénz különböző megnyilvánulási formái gyakran úgy képesek egy adott igényt kielégíteni, hogy az közben egy másik követelmény rovására megy.

Hogyan jutottunk ide?

Egy rövid megjegyzés: Fontos kiemelni, hogy ez a rész nem feltétlenül a pénz evolúciójának időrendi bemutatása. E csereeszközök közül sok egyidejűleg létezett, és némelyikük még ma is létezik valamilyen módon, alakban vagy formában. Ez sokkal inkább egy a pénz különböző változatait övező előnyök és hátrányok megértését szolgáló tanulságos utazás.

Cserekereskedelem

Áruk és szolgáltatások közvetlen cseréje más árukra és szolgáltatásokra, amennyiben ezek az áruk és szolgáltatások azonos értékűnek tekintendők.

Teljesen hozzászoktunk ahhoz, hogy értéket érmék és bankjegyek formájában cserélünk, de ez nem volt mindig így. A kijelölt csereeszközök használatát megelőzően kisebb vadászó-gyűjtögető csoportok árukat és szolgáltatásokat cseréltek egymás között. Ez volt az első széles körben elfogadott csereeszköz, azaz maga a cserekereskedelem.

A cserekereskedelem kialakulásához a közösségben az egyének értékeinek egymással való megosztása, cseréje vezetett. Bár kezdetleges volt, a cserekereskedelem lehetővé tette a közösség tagjai számára, hogy szakosodjanak valamilyen készségre, majd az alapvető javaikat és szolgáltatásaikat elcseréljék bármire, amire szükségük volt. Ez a munkaterhelés elosztásával hozzájárult a közösségek életminőségének javulásához, ami végül a speciális készségek kialakulásához vezetett, mivel az embereknek több idejük maradt, hogy arra fókuszáljanak, amihez a legjobban értettek. 

Például egy íjkészítő több időt tudott mestersége tökéletesítésére fordítani, és elcserélhetett egy íjat és néhány nyilat a helyi vadásszal némi húsra. Vagy egy helybeli anyuka a gyermekei oktatásáért cserébe bőr lábbelit készíthetett a tanítók számára.

Ugyanakkor a cserekereskedelem hiányossága abban állt, hogy mivel nem volt előre meghatározott csereeszköz, amelyet az emberek használtak volna, fennakadást okozott, amikor az íjkészítőnek szüksége volt húsra, de a vadásznak nem kellett másik íj, vagy az anya taníttatni akarta a gyermekeit, de a tanítóknak már volt cipőjük.

A cserekereskedelem ezen hiányossága arra ösztönözte az embereket, hogy valami általánosan elfogadott dolgot keressenek a csere közvetítésére, valamit, amiben „parkolhatják” az értéküket egy esős napon. Így jelentek meg az árucikkek mint csereeszköz.

Árucikkek

Különféle, néha szűkös árucikkek használata, melyek a csere közvetítőjeként szolgáltak. 

Az árucikkek csereeszközként való megjelenésével a kereskedelemhez már nem kellett megtalálni a „tökéletes egyezést”, mint ahogy azt a cserekereskedelemnél láttuk. Azáltal, hogy előre definiáltunk egy olyan árut, amelyről mindenki elismerte, hogy értéket képvisel, és a cserék közti időben megtartja értékét, már rendelkeztünk a pénz első formájával, amely közvetítőként működött, mely nagymértékben csökkentette a kereskedelmi súrlódásokat. 

Az előre meghatározott csereeszköz kiválasztásának előnye az volt, hogy a közösség választhatott olyat, ami nem romlott meg. Ez a kereskedés tartósságának érzetét keltette. Így aztán olyan dolgok váltak elsődleges értéktárolóvá, mint az üveggyöngy, a só, a kagyló stb.

Az áruk gyorsan kapóssá váltak, különösen azok, amelyek tartósabbak és ritkábbak voltak, mint mások. A pénz ezen korszakában alkalmazott árucikkre talán a só volt a legjobb példa. Népszerű volt, meg lehetett számolni (mérni), viszonylag tartós volt (amennyiben szárazon tudták tartani), zsákokban hordozható volt (bár nehéz), és haszna is volt (hústartósítás stb.).

Mégis voltak eltérések, mivel a közösségek hajlamosak voltak azon termékre hagyatkozni, mely a területükön a legritkább volt. Az árucikkek használata akkor kezdett problémássá válni, amikor könnyebbé vált az utazás, és a világ elkezdett kinyílni. Az erőforrások, amelyek egyes területeken szűkösek voltak, máshol bőségesen rendelkezésre álltak. Ez kizsákmányoláshoz vezetett. Az Afrikát felfedező európai telepesek például látták, hogy a helyi közösségek üveggyöngyöket használnak pénzként. Mivel Európában már egyszerű volt üveggyöngyöt gyártani, a telepesek nagy mennyiségű ilyen gyöngyöt vittek magukkal Afrikába, felhígítva ezzel az értéküket. Ez fellobbantotta a rabszolga-kereskedelmet¹, mely végül az afrikai gazdaság összeomlásához vezetett.

A fent említett okok miatt az emberek azonnal elkezdték keresni azokat az árucikkeket, amelyek globálisan elismert szűkösséggel rendelkeztek. Ennek a keresésnek lett az eredménye a monetáris fémek megjelenése – a nemesfémek csereeszközként való használata, köszönhetően kiváló tartósságuknak, eredendő szűkösségüknek és vásárlóerő megőrzési képességüknek.

Nemesfémek

Nemesfémek pénzként való használata, verhetetlen szűkösségüknek köszönhetően.

A nemesfémek megjelenésével a történelem során először kezdtek teljesülni az egészséges pénz legfontosabb kritériumai, egész konkrétan a pénzérmék használatának kezdetekor.

Ennek egyik lehetséges oka az, hogy gyakran úgy gondolják, hogy a pénz értéke az előállítási költségeihez igazodik. Az arany esetében ez az előállítási költségek vizsgálatával érthető meg. A bányászati létesítmények, utak és berendezések jelentős kezdeti tőkebefektetést igényelnek, és a bányászathoz, válogatáshoz, begyűjtéshez, finomításhoz és tároláshoz szükséges energiával kapcsolatos költségek az arany (és az ezüst) értékét más korábbi pénzfajtákhoz képest felárral növelik.

Nem szabad megfeledkeznünk arról sem, hogy az arany ritka a természetben. Pontosan a szűkösség az oka, hogy a só, a kövek, a kagylók és az üveggyöngyök kudarcot vallottak mint életképes pénzfajták. Mindegyik árucikket kipróbálták… és elbuktak, mint például az üveggyöngyök a fenti példában. Ezzel együtt a szűkösség fontosságát nem lehet alábecsülni egy hatékony pénzeszköz szempontjából. Továbbá a hiány miatt az arany és az ezüst jobban teljesített más fémeknél, mint például az acél és a vas. Az aranyat és az ezüstöt lényegesen nehezebb volt beszerezni.

Amellett, hogy az aranyat ékszerként és monetáris tulajdonságai miatt is kívánatosnak tartották, az arany ipari felhasználási lehetőségei is megvoltak. Az arany monetáris felsőbbrendűségének másik fő oka az volt, hogy az arany a periódusos rendszer egyik leginertikusabb eleme, ami azt jelenti, hogy nem lép kölcsönhatásba más elemekkel. Ezáltal az arany sokkal tartósabb, mint más nyersanyagok.

A technológia fejlődésével párhuzamosan a nemesfémek használata is fejlődött. Az aranyat és az ezüstöt meg tudták olvasztani, formázni és pénzérmékké préselni, ami javította elfogadhatóságukat, oszthatóságukat, helyettesíthetőségüket és cseréjüket. A pénzérmékkel való visszaélés viszonylag gyorsan kézenfekvővé vált, egyre elerjedtebbé vált az érmevágás szokása. Mind magánszemélyek, mind pedig kormányok levágták az érmék egyes részeit, hogy csökkentsék a nemesfémtartalmát, miközben próbálták megtartani az érmék eredeti névértékét. Majd ezeket a levágott darabokat beolvasztották és újabb érméket vertek belőlük, ami el is vezetett bennünket egy pénznem inflációjának (leértékelődés) első formájához. 

Mindeközben a világ egyre globálisabbá vált, aminek köszönhetően minden korábbinál nagyobb nemzetközi kereskedelemnek lehettünk tanúi. Bár a globalizáció számos előnnyel járt, a tengerészek számára ez kihívást jelentett, mivel az arany szállítása és az ügyletek lebonyolítása hihetetlenül nehézkes volt. Ezen okok miatt az arany és az ezüst kezdett veszíteni népszerűségéből, míg egyre nőtt az igény egy könnyebben kezelhető fizetőeszköz iránt. A szállítás jelentős költségei és az elvesztés kockázata elleni fedezetként megjelentek a fémfedezetű papírok.

Fémfedezetű papírpénz

Központi hatóság által kibocsátott papírpénz, amely nemesfém fedezettel rendelkezik, és nemesfémre cserélhető.

A történelem során először a nemesfémek korában rendelkeztünk egészséges, stabil értéktárolóval, és a fémfedezetű papírpénz korában tapasztaltunk igazán jelentős javulást a pénz helyettesíthetősége, oszthatósága és hordozhatósága terén.

A megnövekedett globális kereskedelem mellett a pénz fokozott helyettesíthetősége, oszthatósága és hordozhatósága rendkívül jótékony hatással bírt, és a tranzakciók lebonyolításának újragondolása által a fémfedezetű papírpénz feltalálásához vezetett. A magánszemélyek letétbe helyezhették aranyukat egy raktárban, és cserébe egy elismervényt kaptak a letétről. Ezt követően a fizikai arany kereskedelmével szemben kereskedhettek ezekkel a bizonylatokkal.

Azáltal, hogy aranyunkat letárolva papírelismervényre cseréltük, megfigyelhettük az átmenetet egy decentralizált pénzügyi rendszerből – amelyben az egyéneknek rendelkezési joguk volt a pénzük felett, mivel vagyonukat személyesen tárolták és kezelték – a pénzügyi rendszer központosítása felé – ahol az egyének vagyonuk tárolását egy központosított szervezetre ruházták át. Bár a papíralapú bizonylatok javították pénzünk védelmét a lopással szemben és a nemzetközi tranzakciós képességünket, ez csak addig előnyös, amíg a bizonylatokat ténylegesen aranyra tudjuk váltani.

A fémfedezetű papírpénz széleskörű elterjedésével a nemzetközi kereskedelem jelentősen könnyebbé vált, és ebből következett a Brit Birodalom terjeszkedése a fejlett haditengerészetnek és a globális kereskedelmi útvonalak hatalmas hálózatának köszönhetően. Végül 1812-ben² Nagy-Britannia lett az első ország, amely bevezette az úgynevezett aranystandardot – bárki átválthatta aranyra a nagy-britanniai fontot. Bár az átállás kezdetben segítette a lakosságot, mivel többé nem kellett az aranyukat hurcolniuk, és bankjegyeket tudtak váltani, ez az aranykészletek további központosításához vezetett egyetlen szervezeten, a Bank of England-en belül. A Brit Birodalom fellendülésével ez megnyitotta az utat a fémfedezetű papír elterjedése előtt.

A jólét megteremtésének és a viszonylagos békének majdnem 120 évében az aranystandard uralkodott… míg nem kezdtünk problémákkal szembesülni:

1. A fémfedezetű papír megjelenésével egy jelenséget figyeltek meg a betétesek között. Mivel a papíralapú bizonylatokkal lényegesen könnyebb volt kereskedni, mint a fizikai arannyal, ritkán fordult elő, hogy az ilyen bizonylatok tulajdonosai visszatértek volna kiváltani az aranyukat. Mivel senki sem jelentkezett az aranyáért, bizony túl nagy volt a kísértés, és elkezdtek aranyfedezet nélküli bizonylatokat kibocsátani. Végül a bizonylatok több aranyra hivatkoztak, mint amennyivel ténylegesen rendelkeztek. Mivel erre nem volt precedens a jogban, nem emeltek vádat, és ebből jött létre akaratlanul az első résztartalékolási valutarendszer.
2. Annak érdekében, hogy a valuta megőrizze értékét, az országoknak egy fémhez, például aranyhoz kellene „kötniük” valutájukat, rögzített árfolyamon, például 1 uncia arany 20 USD valutáért (az aranyfedezetről a következő fejezetekben bővebben fogunk szólni, de itt érdemes megjegyezni, hogy a dollár rögzített árfolyamú aranyfedezetére tett kísérletek sikertelenek voltak). A probléma az volt, hogy az országok gyakran visszaéltek ezzel a rögzítéssel, hogy a gazdasági vagy geopolitikai körülményeknek megfeleljenek. Néha teljesen felhagytak ezzel. Ha például egy ország háborúzni akarna, de nem lenne hozzá tőkéje, egyszerűen nyomtathatna több pénzt, csökkentve ezzel az aranyhoz való kötöttséget. A végén a valutatulajdonosok veszítenének, mivel nem tudnák többé aranyra váltani a pénzüket, mivel nem lenne elég arany.

Ilyen kimeneteleket látva, azt várhatnánk, hogy visszatérünk egy decentralizáltabb pénzformához, hogy biztosítsuk, hogy nem lesz mesterséges pénzkínálat bővítés, de úgy tűnt, az emberek értékelik ezt a fokozott helyettesíthetőséget, oszthatóságot és hordozhatóságot, ami a ma használt fiat valuták kialakulásához vezetett.

Fiat valuta

Olyan papírpénz illetve érme, mely értéke a felhasználóknak a központi kibocsátóba vetett bizalmából és hitéből származik.

A „fiat” szó latinul annyit jelent, hogy „legyen”, és parancs, rendelet vagy határozat értelmében használatos. Eredetileg ezt a parancsot a király adta volna, ma azonban az állam. Mit jelent ez? A pénzt már nem a közösség választja ki, és nincs mögötte valami értékes dolog (pl. arany) fedezete, hanem rendelet alapján történik. A fiat valutának azért van értéke, mert az állam azt mondja, hogy van.

A fiat valuták akkor jöttek létre, amikor az országok csalódtak a fémfedezetű papírpénzben, ugyanis több papírpénz kibocsátásához a kormányoknak több aranyat kellett beszerezniük. Ez gátat szabott a tevékenységüknek, ezért amikor egy országnak tőkére volt szüksége, átmenetileg felhagyott ezzel a kikötéssel, és úgy bővítette a pénzkínálatát. Ezt az új valutát semmi más nem fedezte, csak a kormány ígérete, hogy valaki elfogadja azt áruiért és szolgáltatásaiért cserébe, mivel ez volt a törvényes fizetőeszköz. Ez az új valuta nem csak azt eredményezte, hogy a pénzkínálat felduzzasztásával leértékelte a forgalomban lévő valutát, hanem mivel több valuta jutott változatlan mennyiségű árura, az árak emelkedtek.

A fémfedezetű papírpénzek hanyatlása a második világháború végén kezdődött. Mivel az USA-ban sokan megbíztak, a világ vezetői a New Hampshire-i Bretton Woodsban találkoztak, és elhatározták, hogy az USA a dollárját az aranyhoz köti, a világ többi része pedig valutáját a dollárhoz köti. Ez azt jelentette, hogy a világ aranyának nagy része az USA-ba tódult megőrzésre, és sok ország hazai aranytartaléka kimerült. 

A 60-as évek végén és a 70-es évek elején az Egyesült Államok korlátozónak érezte az aranyhoz való kötöttséget, és hogy finanszírozni tudja a vietnami háborút, elkezdte bővíteni pénzkínálatát. Franciaország nem örült ennek, és visszakövetelte a saját aranyát. Ez rohamot váltott ki az aranyért, és mivel az USA lényegesen több dollárt nyomtatott, mint amennyi arany a rendelkezésére állt, hamarosan teljesen megszüntette az aranyfedezetet. Az USA tehát nem tett eleget azon kötelezettségének, hogy lehetővé tegye az egyének és országok számára, hogy dollárjaikat aranyra váltsák be. Ez az esemény Nixon-sokk néven ismert, és ez pénzügyi történelmünk egyik kulcsfontosságú eseménye. A következő fejezetben részletesebben foglalkozunk ezzel, egyelőre elég, ha megértjük, hogy ettől a naptól kezdve lehetünk tanúi a fiat valuta elterjedésének, mely olyan valuta, mely mögött nincs semmilyen fedezet, csak adósság és a kormányba vetett hitünk.

Ahogy a számítógépek, hálózatok és az internet bevezetésével a technológia tovább fejlődött, a fizikai papírpénz iránti igény egyre csökkent, és ezzel együtt a fiat valuta is fejlődött. Mai digitális korunkban egyre inkább hozzászokunk az internetes banki tranzakciókhoz és más – például a Visa, Mastercard, Paypal, Square és Venmo által nyújtott – digitális szolgáltatásokhoz. 

A fiat valuta és az adósság képezi a ma ismert és használt valutarendszer alapját. De ami még ennél is fontosabb, hogy ez a kormányok és a bankok számára óriási kontrollt biztosít, mivel képesek szabadon bővíteni és szűkíteni a pénzkínálatot, amiről a következő fejezetekben bővebben is szó lesz.

Bitcoin (BTC)

Bizalom és engedély nélküli, decentralizált digitális valuta központi kibocsátó és irányító testület nélkül.

A fiat valuták használatának növekedésével együtt járt a valutánk értéktároló képességének összeomlása is. A kriptográfusok – egy olyan csoport, amely a technológián keresztül a magánélet védelmére összpontosít és a digitális szűkösséget keresi, amely nem kötődik semmilyen központi egységhez – elindultak, hogy felfedezzék szeretett pénzfémjeink új és jobb digitális változatát. Digitális aranyat kerestek. Valamit, ami értéket tárol, tartósságot kínál és digitális tranzakciókra használható. Ebből a keresésből született meg a bitcoin, mint az első sikeres, digitálisan natív és szűkös pénzeszköz.

2009-ben Satoshi Nakamoto (a bitcoin – álnevet használó – alkotója) létrehozta a bitcoint. Bár nem a bitcoin volt az első digitális valuta, ez volt az első olyan kriptovaluta, amely az egészséges pénzt alkotó tulajdonságok többségének megfelelt. Ez azért volt lehetséges, mert digitálisan programozható volt, és csoportos konszenzus alapján működött – úgy lehetett programozni, hogy felülkerekedjen elődei hibáin, és a közösségnek adjon hatalmat. A bitcoin valóban szűkös, hamisíthatatlan eszköz, nyilvánosan látható kínálattal, amelyet senki sem tud megváltoztatni. Ezért lehetetlen felhígítani vagy manipulálni olyan módon, ahogy a korábbi pénzfajtáknál népbetegségként tapasztaltuk.

A bitcoin egy digitális hordozható eszköz, ami azt jelenti, hogy nincs szükség megbízható harmadik félre vagy közvetítőre. A hálózat résztvevői konszenzussal érvényesítik a szabályokat – a monetáris politikát az ökoszisztémában résztvevők irányítják. Ez azt jelenti, hogy nem függünk az aranyraktáraktól vagy a kormányoktól.

Mivel a Bitcoin a kormányok és központi bankok ellenőrzésén kívül létezik, széles körben elfogadják alternatív pénzügyi rendszerként, éppen azért, mert nem manipulálható. A monetáris fémek elhagyása óta most első ízben van egy szuverén pénzformánk, amely visszaadja az egyén kezébe az irányítást.

A bitcoin elfogadottsága, elterjedése és opcionalitása mint pénzügyi eszköz – 2009 óta nagyobb technikai hiba, feltörés és probléma nélkül – folyamatosan növekszik. A bitcoin éves elterjedési növekedése jelenleg 137%-os³ , szemben az internet 76%-os növekedésével, melyet ugyanebben az életkorában mutatott.

Meg kell jegyezni, hogy bár az elmúlt években más kriptovalutákat is bevezettek, egyik sem veszélyezteti a bitcoin mint felsőbbrendű pénzügyi eszköz pozícióját. A bitcoin szószólói szerint ez azért van így, mert:  

• Kínálata nem hígítható vagy bővíthető – mivel minden felhasználónak bele kellene egyeznie abba, hogy saját pénzét haszon nélkül leértékeli.
• A Bitcoin hálózat uralásához több milliárd dolláros számítógépes berendezésre, diszkrécióra és több millió bitcoin felhasználóra lenne szükség világszerte. 
• Ez rendelkezik a legnagyobb hálózati hatással és felhasználói bázissal.
• A többi kriptovaluta általában vagy nem rendelkezik állandó készlettel, vagy a felhasználók egy kis csoportja kontrollálja – éppen ez okozta a korábbi pénzfajták bukását. 
• A hálózat növekedésével, a tudással és az elfogadottsággal együtt a hálózat értékpozíciója és biztonsága is tovább erősödik.

Ráadásul a legtöbb egyéb kriptovaluta más problémákat próbál megoldani okos szerződések, tokenek, irányítási modellek stb. segítségével. Ezért nem tekinthetők pénzügyi javaknak.

Emellett a Bitcoint gyakran kritizálják amiatt, hogy lassú és időnként drága a tranzakciók lebonyolítása a fiat valutához képest. Az olyan fizetési hálózatokhoz képest, mint a Visa, a Bitcoin valóban rendkívül lassú. Ugyanakkor gyakran nem említik, hogy a fiat pénzhez hasonlóan a Bitcoin folyamatosan fejlődik, mind hatékonysága, mind pedig tranzakciós költségei. Jelentős szoftverfejlesztői iparág épít a Bitcoinra, hogy anélkül növeljék sebességét és biztonságát, hogy aláásnák egészséges pénz mivoltát. Olyan termékeket hoztak létre, amelyek szinte azonnali tranzakciót tesznek lehetővé a bankkártyás tranzakciók költségének töredékéért. Ezt szem előtt tartva, amikor a Bitcoint a bankkártyák hatékonyságához hasonlítjuk, akkor almát és narancsot hasonlítunk össze. Ehelyett a tárgyilagos összehasonlítás érdekében a bankkártyákat a Lightning Network-höz (a Bitcoinra épített termék, amely szinte azonnali tranzakciókat tesz lehetővé), a Bitcoint pedig a hagyományos banki tevékenységhez érdemes hasonlítanunk.

A programozható pénz megjelenése felkeltette a kormányok és a központi bankok érdeklődését is, hogy közelebbről megvizsgálják saját fiat valutáikat, így megjelent a központi banki digitális valuta (CBDC) vagy digitális jegybankpénz. Sokan azt mondanák, hogy ezek a bitcoin közvetlen versenytársai, mások szerint azonban az ijesztő politikai és társadalmi következményeket leszámítva ezek semmiben sem különböznek más digitális fiat valutáktól, míg a bitcoin továbbra is egyedülálló.

Digitális jegybankpénz (CBDC)

A fiat valuta digitális változata, amely a központi kibocsátónak sokkal nagyobb ellenőrzést biztosít a valuta felett.

Bár a CBDC-k viszonylag új keletűek, Kínával az élen az Egyesült Államok, az Európai Unió, Ausztrália és számos más ország határozott lépésekkel törekszik a bevezetésére. Meg kell jegyezni, hogy mivel a CBDC-ket még nem tesztelték, nem tudjuk biztosan, hogy milyen előnyökkel és hátrányokkal járnak majd. Azt azonban tudjuk, hogy a CBDC minden tranzakcióra kiterjedő teljes átláthatóságot biztosít a kibocsátója számára, és meghatározhatja, hogy ki használhatja és ki nem használhatja a valutát.

A kormányok és a központi bankok nem szégyenlősek a központi banki digitális valuták bevezetésére irányuló törekvéseikkel kapcsolatban. Ezek központilag kibocsátott digitális, programozható valuták, amelyek fiat valutarendszerünkhöz hasonló tulajdonságokkal rendelkeznek.

A CBDC-k a felelősöknek példátlanul központosított pénzügyi ellenőrzést biztosítanak. Ez lehet pozitív és negatív is. A kormányok például azzal érvelnek, hogy stresszes időkben, mivel a lakosság minden egyes tagjához közvetlen hozzáféréssel rendelkeznek a pénztárcájukon keresztül, gyorsan ellenőrizhetik a pénzáramlást, és ösztönző csekkeket helyezhetnek el a gazdaság nehéz helyzetben lévő területein. Emellett a CBDC-k drasztikus javulást hoznak a tranzakciók sebességében és hatékonyságában. 

Bár a CBDC-k jelentős előnyöket kínálnak a hordozhatóság és oszthatóság tekintetében, ez bizony a szűkösség, a tartósság és a megváltoztathatatlanság rovására mehet. Ami pedig ennél is fontosabb, hogy a valuta digitális ellenőrzésére való képességgel könnyen vissza lehet élni. Például a kormányok képesek lesznek arra, hogy a bankszámlákat önkényesen, megfelelő eljárás nélkül befagyasszák, a fogyasztás ösztönzése érdekében időkorlátokat rendeljenek az elköltéséhez, valamint korlátozzák, hogy kivel lehet és kivel nem lehet tranzakciókat lebonyolítani – hogy csak néhányat említsünk. Emellett könnyebbé válik az átállás a digitális személyazonosság használatára. Ez Kínában már megfigyelhető a CBDC⁴ és a társadalmi pontrendszer bevezetése eredményeként, amelyek országszerte bizonyíthatóan hatással vannak a szabadságra, mivel megakadályozzák a lakhatáshoz, a pénzintézetekhez és az alapvető mobilitási jogokhoz való hozzáférést.

Vajon a továbbiakban azt fogjuk látni, hogy a kormányok folytatják a központosítás ezen útját, és a valutát a saját hasznukra használják? Vajon több ország követi majd El Salvador nyomdokát, és elfogadja a bitcoint fizetőeszközként? Vagy a kormányok olyan CBDC-t fognak bevezetni, mely az egészséges pénz erősségeit utánozza?

Következtetés

A pénz a történelem során számos formát és változatot öltött, és a felmerülő kihívások és igények szerint alakult. Az érmevágás elterjedése óta lassan eltávolodtunk a pénz legjobban teljesítő formájának természetes kiválasztódásától, és a könnyebb használhatóságot kínáló, nagyobb hordozhatóságra és oszthatóságra összpontosító pénzfajták felé mozdultunk el. Ráadásul mostanra kialakult bennünk az a meggyőződés, hogy a pénz rendeleti úton (azaz törvény által lett kiválasztva és bevezetve) létezik, és nem konszenzus alapján. Fel kell tennünk a kérdést, hogy vajon a központosítás ezen útja a legjobb út? Azon csereeszköz felkarolását kellene előtérbe helyeznünk, amely legjobban megfelel az egészséges pénz tulajdonságainak?

Reflexiós kérdések:

Most hogy megfigyelted a történelem legjelentősebb pénzzel kapcsolatos kísérleteit, gondolkozz el az alábbiakon:

• Szerinted hogyan befolyásolja a valutamanipuláció a jövődet? 
• Ha te választhatnád meg a „tökéletes pénzt”, milyen tulajdonságokat/jellemzőket tartanál a legfontosabbnak?

Összefoglaltuk a különböző pénzfajtákat és azok pontszámait, hogy vizuálisan összehasonlíthassuk őket az alábbi táblázatban.

További információkért ajánljuk:

„Bitcoin Standard – A központi bankok decentralizált alternatívája” – Saifedean Ammous

„Layered Money” – Nik Bhatia

„Fiat Money Inflation in France” – Andrew Dickson White

„Fiat Currency” – Daz Bea

Források:

1. Breedlove, Robert. “Masters and Slaves of Money. Money is a tool for trading human time… | by Robert Breedlove | Medium.” Robert Breedlove, 2020, https://breedlove22.medium.com/masters-and-slaves-of-money-255ecc93404f. Accessed 29 January 2022.
2. Lioudis, Nick. “What Is the Gold Standard? Why Is It Important?” Investopedia, 2021, https://www.investopedia.com/ask/answers/09/gold-standard.asp. Accessed 29 January 2022.
3. Bibhu, Pattnaik. “Raoul Pal Declares Crypto Is Growing Far Faster Than The Internet, Says Bitcoin Could Reach $600,000” Benzinga, 2022 https://www.benzinga.com/markets/cryptocurrency/22/03/26114752/raoul-pal-declares-crypto-is-growing-far-faster-than-the-internet-says-bitcoin-could-reach Accessed 29 June2022.
4. Donnelly, Drew, and Forrest Zhang. “China Social Credit System [Punishments & Rewards] in 2021.” New Horizons Global Partners, 26 October 2021, https://nhglobalpartners.com/china-social-credit-system-explained/. Accessed 29 January 2022.