3. modul – 4. téma: Kötvény

A kötvények létfontosságúak gazdaságunkban, mivel megkönnyítik a vállalkozások számára a tőkéhez jutást. Ez teszi ezeket pénzügyi rendszerünk egyik alapvető építőkövévé. Emellett sokan figyelmen kívül hagyják ezeket, és nem értik eléggé, mert általában kevés szó esik róluk. Ugyanakkor legtöbbünk valamikor közvetlenül vagy közvetve, befektetési vagy nyugdíjalapokon keresztül befektetett már kötvénybe. 

Általában egyből belemerülünk az egyes eszközök előnyeibe és hátrányaiba, de mivel a kötvények kevésbé ismertek, ejtsünk most szót néhány kötvényekkel kapcsolatos alapismeretről. A kötvények kölcsönök. Ha egy kormány vagy egy vállalat pénzt akar kölcsönözni, általában nem megy el egy bankba, és kér jelzáloghitelt, mint egy magánszemély, hanem kötvényt bocsát ki, mely által a befektetőktől (intézményektől vagy magánszemélyektől) vesz fel hitelt. 

Kötvénybefektetőként mi vagyunk a hitelezők, akik a kormánynak vagy egy vállalatnak ajánlják fel a tőkéjüket kamatért, más néven kamatszelvényért cserébe. Ezt a kamatszelvényt a kötvény futamideje (lejárata) alatt járulékosan fizetik. Ha a kamatok csökkenni kezdenek, szerencsés kötvénytulajdonosok vagyunk. A kötvényünk most értékesebb, mivel a piaci kamatnál magasabb kamatszelvényt (kamatot) kapunk. Ilyenkor eldönthetjük, hogy a lejáratig tovább gyűjtjük a kamatszelvényt, vagy idő előtt eladjuk a kötvényt és nyereséget realizálunk. Ha azonban a kamatok emelkednek, akkor az egykor kedvező kötvényünk elkezd leértékelődni, mivel a piaci kamatnál kevesebbet hoz. E forgatókönyv esetén a nekünk fizetett kamat remélhetőleg nagyobb, mint az infláció mértéke, különben garantált vásárlóerő-veszteségre vagyunk ítélve.

A kötvények a jelenlegi alacsony kamatkörnyezet miatt lassan kiszorulnak a lakossági befektetők kegyeiből. Hacsak a kamatok nem csökkennek tovább, ami a kötvényünk értékének felértékelődését eredményezné, olyan eszközt vásárolunk, amely az infláció figyelembevételével garantáltan pénzt veszít. Ez nominális és reálhozamként ismert. Ha a kötvényünk kamatszelvénye 3% (nominális hozam), míg az infláció 5%, akkor a reálhozamunk -2%, vagyis nominális kamat mínusz infláció.

A legkiegyensúlyozottabb befektetési portfólió egykor kedvenc befektetési eszközének tekintett kötvényeket a portfólió védelmezőjeként, a pénzügyi nehézségek idején megmentőként, kiszámítható hozamot biztosító, alacsony kockázatú eszközként ismerjük. Vajon ez még mindig igaz? Derítsük ki!

Előnyök

Alacsonyabb kockázat

A kötvények a kötvénykibocsátótól függően általában alacsonyabb kockázatú eszközosztályként jelennek meg, mint a részvények, néhány fenntartással. A kötvényeket a nemteljesítési kockázatuk alapján osztályozzák. Egy rossz jövedelemmúlttal rendelkező, pénzügyileg felelőtlen vállalat magas kockázatúnak minősül. Másrészt ha a kibocsátó az amerikai kormány, amely a kötvény alapjául szolgáló valutát (pl. az USD-t) nyomtathatja, akkor ezek a kötvények “kockázatmentesnek” minősülnek. Nem hagyhatjuk szó nélkül, hogy míg ezeket “kockázatmentes”-nek hívják – mivel a kapott dollár összeg garantált -, a valós hozamot csökkenti az az infláció, amely a kötvény befektetés ideje alatt fejtette ki hatását.

A kötvényeket azért tekintik alacsonyabb kockázatúnak, mert a kötvénytulajdonosok az elsők, akiket kifizetnek, ha a kibocsátó felszámolás alá kerül. Ha egy vállalat kötvényei számunkra nem vonzóak, akkor a részvényeit sem érdemes megvennünk. 

Jutalom

Sok nyugdíjas használja a kötvényeket jövedelemszerzésre, mivel kiszámíthatóak, miközben biztonságos cashflow termelési módnak is tekinthetők. A részvényekkel ellentétben, amelyek az értéknövekedésre támaszkodnak, a kötvények kiszámíthatóak, mivel a kötvénytulajdonosnak a kötvény futamideje alatt előre meghatározott időközönként kamatot fizetnek. Egy 10 000 dolláros, 10 éves kincstárjegy 1%-os hozamú, negyedévente fizetett kötvény 10 éven keresztül negyedévente 25 dollár rendszeres jövedelemkifizetést biztosít a kötvénytulajdonosnak. 

Emellett a kötvények fenomenális hozamot biztosíthatnak, ha rendelkezünk a megfelelő ismeretekkel ahhoz, hogy oda-vissza kereskedjünk ezekkel a kötvényekkel, a kamatok ingadozását időzítve ahelyett, hogy a kötvényt a lejáratig tartanánk. Ehhez azonban nagy tudásra van szükség, és ez általában meghaladja a legtöbb kisbefektető képességeit. 

Likviditás

A legtöbb befektetésre alkalmas kategóriájú kötvény (az alacsonyabb kockázatú kötvények) nagyon likvid, és könnyen és gyorsan lehet velük kereskedni brókereken keresztül. Nem mellesleg, ha nem akarunk közvetlenül kötvényekkel kereskedni, befektethetünk egy tőzsdén kereskedett alapba (ETF), amely befektetői nevében kötvényekbe fektet, és a részvényekhez hasonlóan kereskednek velük. Megvesszük az ETF részvény(eke)t a tőzsdén, és az alap elvégzi helyettünk a nehéz munkát (természetesen díj ellenében). 

Mivel a kötvények alkotják pénzügyi piacaink alapját, a kötvénypiacok és ezek a kötvény ETF-ek más befektetésekhez képest “likvidnek” számítanak. Ezzel kapcsolatban természetesen vannak fenntartások, általánosságban mégis likvidnek tekinthetők. 

Diverzifikáció

A kötvények lehetőséget biztosítanak a befektetőknek a kockázati kitettség diverzifikálására és a befektethető eszközök korrelációjának elkerülésére. Korreláció egy portfólióban akkor tapasztalható, ha az összes befektetésünk hasonlóan teljesít különböző piaci körülmények között. Ezt a gondolatot továbbfűzve, jó befektetői gyakorlat, ha kockázatainkat elosztjuk, és nem teszünk fel mindent egy lapra. Ha túlságosan magas a korreláció, portfóliónk egy piaci visszaesést meg fog szenvedni. A különböző eszközosztályok, például a kötvények közötti diverzifikáció hagyományosan kiváló módja a korreláció és ezáltal a kockázat csökkentésének.

Korábban gyakran előfordult, hogy a kötvények akkor virágoztak, amikor a részvénypiacok zuhantak, illetve épp fordítva. A jól ismert 60/40-es portfólió (60% részvény, 40% kötvény) ennek a gondolatnak a jegyében épül fel, ahol a részvények jó időkben jól teljesítenek, míg a kötvények cashflow-t biztosítanak. Ugyanakkor nehéz időkben általában jobban teljesítenek a kötvények, miközben a részvények küzdenek, így minimalizálva a portfólió leépülését. Az utóbbi időben azonban ez a részvények és kötvények teljesítménye közötti ingadozás kevésbé működik úgy, ahogy korábban, elsősorban a nyomott kamatok következtében. 

Hátrányok

Zűrzavar és elkötelezettség

A sikeres kötvénykereskedéshez a makrogazdaság olyan szintű tanulmányozására van szükség, amely lehetővé teszi, hogy magabiztosan megjósoljuk a kamatok irányát. Sok lakossági befektető számára, hacsak nem vagyunk hajlandóak a kötvények futamideje alatt vásárolni és tartani, a kötvények megértése kihívást jelenthet, és még nagyobb kihívás piac feletti hozamot elérni. Ráadásul a kötvények matematikája nem mindenki asztala, mivel rendkívül összetett és könnyen összezavar. A kötvény értéke csökken, amikor a kamatok emelkednek. Ez elsőre ellentmondásosnak tűnik. Mindezt szem előtt tartva a legtöbb lakossági befektető számára általában a buy-and-hold stratégia, azaz a hosszútávú tartás ajánlott.

Reálhozamok kontra nominális hozamok

Amikor kötvényt vásárolunk, és a lejáratig tartjuk, ki vagyunk téve a kamatoknak. Mint fentebb említettük, ha a kamatok emelkednek, a kötvényünk leértékelődik. Ez nem jelent problémát, ha azt tervezzük, hogy megtartjuk a kötvényünket. Problémák akkor merülnek fel, ha a kötvényünk kamatszelvénye az inflációnál alacsonyabb. Hacsak nem adjuk el a kötvényt veszteséggel, és szállunk ki a pozíciónkból, akkor most garantáltan vásárlóerő-veszteséget szenvedünk. 

Jelen környezetünk tökéletesen illusztrálja ezt. Ha veszünk egy 10 000 dolláros, 10 éves futamidejű, 1%-os kamatot fizető kötvényt, de az infláció a következő 10 évben állandó és tartósan 6%-os, amikor 10 év múlva visszakapjuk a 10 000 dollárt, az garantáltan veszít addigra a vásárlóerejéből.

A névleges hozam évi 1%. Ha levonjuk a 6%-os inflációt, az évi -5%-os reálhozamot jelent, vagyis visszafelé sült el a befektetésünk.

Kamatok

Mint korábban említettük, ha a kamatok csökkennek, a kötvényünk többet ér, mivel a piaci kamatnál magasabb prémiumot fizet; ha azonban a kamatok emelkednek, a kötvényünk értéke csökken, mivel most alulteljesít a piaci kamatnál. Ez nagyszerű lehet a kereskedők számára, mivel a kamatok volatilitása és ingadozása fantasztikus kereskedési lehetőségeket kínálhat. Ez azonban fordítva igaz azok számára, akiknek cashflow érdekében szükséges kötvényeket vásárolniuk, mint például a nyugdíjasok. 

Normális esetben, ha a kamatok a történelmi átlag körül mozognának, akkor egyszerűen megvehetnénk és tarthatnánk, tudva, hogy infláció feletti, szilárd hozamot biztosít. Azonban ebben az alacsony kamatkörnyezetben már nem tudunk infláción felüli nyereséget termelni. Szinte garantáltan veszítünk a vásárlóerőnkből. 

Ami még ennél is fontosabb, a kamatok olyannyira le vannak nyomva, hogy ha a kamatok a normálisnak tekintett szintre emelkednének, az a kötvénypiac teljes megtizedelését eredményezné, ami sok más eszközosztályra is kihatással lenne.

Következtetés

Ez a visszacsatolási hurok, melyben a központi banki beavatkozás adósságfogyasztást okoz, ami nagyobb beavatkozást eredményez, a kamatok folyamatos csökkenését eredményezte az elmúlt 40 évben. Ez a lassú kamatcsökkenés tette a kötvénykereskedést az egyik legjobb üzletté ebben az időszakban, viszont ahogy a kamatok a nullához közelednek, szembe kell néznünk egy problémával: 

  • negatív kamatokat fogunk látni, ahol fizetnek nekünk azért, hogy kölcsönt veszünk fel? 

vagy 

  • az adósságfogyasztásunk fel fog zárkózni, ami a kamatok emelkedését és a kötvénypiac teljes megtizedelését okozza?

Hangsúlyoznunk kell, hogy ahogy a reálhozamok a nullához közelednek és negatívba fordulnak, a kötvények tartása már nem jelent előnyt, hacsak nincs időnk, tudásunk és kedvünk kereskedni velük, de még ha van is, akkor is egyre korlátozottabbak ezek a lehetőségek. Mivel ez a helyzet, azt látjuk, hogy az intézmények, nyugdíjalapok és magánszemélyek más befektetési eszközosztályok, például az arany és a bitcoin felé fordulnak, és fokozatosan eltávolodnak a kötvényektől. Bár senki sem tudja megjósolni a jövőt, a legtöbben egyetértenek abban, hogy nehéz elképzelni egy olyan világot, ahol a kötvények továbbra is stabilan ellátják kiszámítható és biztonságos hozamot biztosító feladatukat.

További információkért ajánljuk:

Bonds: What are they and how they underpin finance – Daz Bea

3. modul – 3. téma: Ingatlan

A részvények után ugorjunk fejest a világ egyik legnagyobb, összesen 300 billió dolláros eszközosztályába, ami nem más mint az ingatlan. Számos különböző szektorból áll, mint például lakóingatlan, kereskedelmi és ipari ingatlan, és ezeken belül számtalan alszektor létezik. Történelmileg az ingatlan az egyik legstabilabb eszközosztály, amelybe érdemes befektetni, mivel többen vásárolnak ingatlant személyes használatra, mint befektetési céllal. Ez azt jelentette, hogy a vevők és az eladók között kisebb volt a fluktuáció, ami más eszközosztályokhoz képest kisebb volatilitást eredményezett. Ez korántsem jelenti azt, hogy az ingatlanbefektetés kockázatmentes vállalkozás lenne. Mindezek fényében ugorjunk hát bele az ingatlanok legfontosabb előnyeibe és hátrányaiba:

Előnyök

Tőkeáttétel

A tőkeáttétel egyaránt lehet áldás és átok is. Jelenlegi pénzügyi rendszerünk úgy van kialakítva, hogy az emberek számára megkönnyíti a jelzáloghitelek felvételét akár 5%-os előleggel is. Mindaddig, amíg jövedelmünk alapján kényelmesen megengedhetjük magunknak a havi jelzáloghitel-törlesztést, az adósság alkalmazásának lehetősége arra, hogy megvásároljunk valamit, ami különben anyagilag elérhetetlen lenne, hatalmas előnye lehet az ingatlanoknak. 

Ráadásul, mivel a jelzáloghitelünk a vételáron alapuló fix összeg, az ingatlan értéknövekedése esetén miénk a teljes haszon. Ez lehetővé teszi számunkra, hogy tőkét vonjunk ki az ingatlanunkból portfóliónk bővítése és más eszközök vásárlása érdekében.

Korlátozott partnerkockázat

Ha nincs jelzáloghitelünk, és azok közé a szerencsések közé tartozunk, akiknek az ingatlanuk közvetlenül a tulajdonukban van, akkor abban az előnyös helyzetben vagyunk, hogy nem vagyunk kitéve a partnerkockázatnak. Nem számít, mi történik a gazdaságban, ha a lakáspiac 50%-kal összeomlik, az sem számít. Nem vagyunk senkinek felé elkötelezve. Ezért, amíg olyan pénzügyi helyzetben vagyunk, hogy átvészeljük a vihart, minden rendben lesz… ha a dolgok helyreállnak.

Gyakorlati haszon

Ha elsődleges lakóhelyként vásároljuk meg, az ingatlan egyszerre jelent számunkra vagyontárgyat, míg menedék és melegség formájában értéket is biztosít. Nemcsak egy jövedemező befektetéshez jutunk hozzá, amely vagyonteremtési lehetőséget biztosít számunkra, hanem ennek az eszköznek gyakorlati haszna is van.

Szűkösség

Amennyiben kívánatos környéken vásárolunk ingatlant, a piaci ingadozásokat figyelmen kívül hagyva, ritkasága miatt valószínűleg idővel értéket fog felhalmozni. Mivel véges mennyiségű föld van a világon, nem is beszélve a korlátozott kívánatos helyekről, nincs olyan központi szerv, amely egyszer csak több földet nyomtathatna, mint például a fiat valuták esetében. Ennek köszönhetően az ingatlan az egyik legjobban teljesítő befektetési eszköz volt a történelem során.     

Hátrányok

Helyhez kötöttség

Az ingatlanok helyhez kötöttek. Ez egyrészt kihívássá teszi a kiszakadást és elköltözést abban az esetben, ha máshol adódik egy lehetőség, vagy ha elveszítjük a kormányunkba vetett hitünket, és úgy döntünk, hogy kivándorlunk. Másrészt ki vagyunk téve a gazdaság szeszélyének. Ha a helyi vagy az országos gazdaság nehézségekkel küzd, ingatlanunk értéke nagy valószínűséggel árcsökkenésen keresztül tükrözi ezt.

Kamatok

Az ingatlanok értékbecslése – a részvények értékeléséhez hasonlóan – hihetetlenül érzékeny a kamatingadozásra. A kamatok minden ingatlan értékbecslés középpontjában állnak. Ha a kamatok alacsonyak, olcsóbban felvehető tőke, ami nagyobb ingatlankeresletet eredményez, az ingatlanárakat növelve. A mesterségesen lenyomott kamatoknak köszönhetően az ingatlanárak rekord magasak. Ha a kamatok emelkedését látnánk, akkor az ingatlanárak jelentős csökkenését tapasztalhatnánk.

Ráadásul, amikor olyan alacsony kamatkörnyezetben vagyunk, mint amilyenben most vagyunk, a hitelfelvétel vonzóbbá válik, és több ember hajlandó eladósodni. A nagyobb adóssággal az adósságszolgálatra fordított kifizetések növekedésével kell szembenéznünk. Ez rendben van, amikor a kamatok stabilak és csökkennek, azonban magas inflációs környezetben, mint amilyet most tapasztalunk, ez veszélyeztetheti az adósság kötelezettségeink kiszolgálására való képességünket. Ha a szabad pénzforgalmat a megélhetési költségek emelkedése emészti fel, ez nyomást gyakorolhat az adósságszolgálati képességünkre, ami további nemteljesítési kockázatot jelent számunkra.

Ha ezt a gondolatot összekapcsoljuk a kamatok emelkedésének fokozott veszélyével, akkor biztosnak kell lennünk abban, hogy elegendő tartalék pénzforgalom áll rendelkezésünkre ahhoz, hogy különböző forgatókönyvek esetén is eleget tudjunk tenni kötelezettségeinknek.

Partnerkockázat

Mint fentebb említettük, a partnerkockázat az ingatlanok esetében lehet pozitív és negatív is. Ha jelzáloghitellel terheltük az ingatlanunkat, a bank van az első helyen egy pénzügyi összeomlás vagy recesszió esetén, amikor már nem tudjuk fizetni a jelzáloghitelünket. Ha nem fizetjük a törlesztőrészleteinket, a bank követelheti a házunkat, és eladhatja azt, hogy minimalizálja veszteségeit. Ezenkívül, bár hihetetlenül ritka, de egyes országokban a bankoknak lehetőségük van arra, hogy bármikor részben vagy egészben lehívják a jelzáloghitelünket. Ha nem áll rendelkezésünkre a jelzáloghitelünk kifizetéséhez szükséges tőke, amikor a bank kéri, akkor elvehetik a házunkat. 

Magas belépési korlát

Az ingatlan, még jelzáloghitellel is, magas belépési korlátot jelent. Nemcsak az előleget kell összegyűjtenünk, ami átlagosan az ingatlan értékének 10-20%-a, hanem a finanszírozáshoz is kell jutnunk, amihez háttérellenőrzésre, munkaviszony, hitelképesség stb. igazolására van szükség. Ráadásul az ingatlanár erősen összefügg a helyszín vonzerejével. Ezért, ha egy népszerű környéken akarunk élni, akkor készüljünk fel arra, hogy ezért felárat kell fizetnünk.

Hangsúlyoznunk kell, hogy az ingatlanok még ezekkel a hátrányokkal együtt sem veszítettek népszerűségükből. Ehelyett az ingatlan számos intézmény és magánszemély számára egyaránt vonzó befektetési lehetőséget jelent. A tőkéhez való olcsó hozzáférést teremtő alacsony kamatkörnyezetünk hatalmas keresletnövekedést okozott. Ez remekül hangzik, kivéve azt a tényt, hogy ez a kereslet nem az alacsonyabb jövedelmű vagy fiatalabb generációktól származik.

Illikvid

Ingatlanunk típusától, elhelyezkedésétől és állapotától függően gyorsan stresszessé válhat, ha korlátozott számú vevő van a piacon. Egy nagy keresletű eladói piacon az ingatlanok akár már az első héten eladhatók, de a legtöbb esetben hónapokig is eltarthat, míg eladják őket, és még tovább tarthat, míg a rendezés megtörténik. Ezzel együtt, ha rövid távú befektetést keresünk, vagy költözést tervezünk, akkor az ingatlan nem biztos, hogy a legjobb befektetés.

Mindent egybevetve az ingatlan nagyszerű lehetőséget jelenthet az egyének számára, hogy belépjenek a befektetések világába és vagyonépítésbe kezdjenek. Történelmileg ez az egyik legjobban teljesítő eszköz, ha a jelzáloghitellel történő tőkeáttételt vesszük figyelembe. A mai gazdasági környezetben azonban fontos kiemelni, hogy a fenyegető adósságteher és a kamatok lenyomása miatt a legtöbb befektetési eszköz világszerte, beleértve az ingatlanokat is, minden idők legmagasabb értékén van, és nagy visszaesésnek van kitéve abban az esetben, ha a kamatok normalizálódnának a történelmi szintre. Ha ingatlanunkon jelzáloghitel van, és a gazdaság nehéz időket él át, akkor partnerkockázatnak tesszük ki magunkat. Ezért érdemes alaposan átgondolni, mielőtt minden tojásunkat az ingatlanok kosarába tennénk.

További információkért melegen ajánljuk:

“Buy it, rent it, profit!” – Bryan M. Chavis

“More than cashflow” – Julie Broad

3. modul – 2. téma: Részvény

Kezdjük a lehetőségek vizsgálatát a pénzügyi piacaink középpontjában álló befektetési eszközzel, a részvénnyel. Részvények birtoklásával magánszemélyek befektethetnek és részesedést birtokolhatnak egy vállalatban, amelyről úgy érzik, hogy befektetési potenciált kínál és/vagy értéket közvetít a gazdaság számára az általa kínált termékek és szolgáltatások tekintetében. Számtalan részvénnyel kapcsolatos befektetési mód létezik, legyen szó konkrét vállalatokról, szektorokról, tőzsdén kereskedett befektetési alapokról (ETF) vagy pusztán egy vállalat árfolyama mozgásának elemzéséről (technikai elemzés). Ugyanakkor mint minden befektetési lehetőség, a részvények is rendelkeznek mind előnyökkel, mind pedig hátrányokkal. Ugorjunk bele:

Előnyök

Likvid

Amennyiben a főbb tőzsdéken jegyzett, kiváló minőségű vállalatokba fektetünk be, ezek iránt elegendő kereslet mutatkozik ahhoz, hogy ne legyen gondunk egyes pozíciókba való be- vagy kilépéssel. Ez megkönnyíti a váltást, ha bizonytalanok vagyunk a jövőt tekintve, ha át akarjuk csoportosítani a tőkénket egy másik részvénybe, vagy ha úgy gondoljuk, hogy máshol jobb befektetési lehetőségeket találunk. Ez jelentős előny az olyan befektetésekkel szemben, mint például az ingatlan, mely megvásárlása és eladása időnként lassú tud lenni. 

Alacsony belépési korlát

Mivel a részvények egy vállalatban való részesedést jelentenek, annyi részvényt vásárolhatunk, amennyit csak akarunk. Egyes platformok még azt is lehetővé teszik a felhasználók számára, hogy töredék részvényeket vásároljanak. Ez megkönnyíti a korlátozott induló tőkével rendelkező magánszemélyek számára, hogy belemerüljenek a befektetés világába. 

Diverzifikáció

Mivel a részvénypiac szinte minden piaci ágazatot és országot felölel, könnyen kialakítható egy diverzifikált kockázatú portfólió, ha a piac több különböző szegmensébe is befektetünk. Ezt strukturált termékeken – például egy ETF-en (befektetési alapon) – keresztül is elérhetjük, akár egyetlen részvényt is vásárolhatunk mondjuk az SPY (amerikai szimbólum) részvényből, és az egész S&P500 (az USA 500 legnagyobb vállalatának) kitettségét élvezhetjük. Ráadásul nem csak vállalatokba fektethetünkbe. Könnyen és gyorsan, egyetlen gombnyomással nemesfémek, ingatlanok és nyersanyagok iránti kitettséget is szerezhetünk.

Hátrányok

Kamatok

Amint azt a tanfolyam során hosszasan fejtegettük, egy adóssággal terhelt világban élünk. Emiatt a kormányok világszerte szorult helyzetbe kerültek.
Vajon

  • hagyják, hogy a kamatok emelkedjenek, ami aztán a gazdaság összeomlását okozza,

vagy

  • nyomják le a kamatokat abban a reményben, hogy ez a törékenység csodával határos módon elillan. Viszont ezzel együtt el kell fogadnunk a környezeti pusztítást, a vagyoni egyenlőtlenségeket és az innováció elfojtását, melyek ezzel a döntéssel együtt járnak.

Jelen állás szerint úgy tűnik, hogy az utóbbi lehetőséget választják. Jó hír, hogy a mesterségesen alacsony kamatoknak köszönhetően, amelyek utat engednek az olcsó tőkének, a befektetési eszközárak emelkednek és tovább fognak emelkedni. A rossz hír pedig, hogy a kamatok állnak minden részvényértékelés középpontjában. Minél alacsonyabb a kamat, annál magasabb az értékelés, mivel olcsóbbá válik az adósságszolgálat. Ha a központi bankok abbahagyják a gazdaság ösztönzését és a kamatok leszorítását, akkor a részvényárak valószínűleg meredeken zuhanni fognak.

Partnerkockázat

Amikor részvényekbe fektetünk be, valószínűleg egy harmadik fél, például egy brókercég vagy egy bank közvetítésével járunk el. E harmadik fél közreműködése miatt partnerkockázatnak vagyunk kitéve, mely következtében a részvényeinket birtokló harmadik fél megszegheti szerződéses kötelezettségeit és megakadályozhatja a hozzáférést a részvényeinkhez, vagy elveheti azok tulajdonjogát. Ha nagyobb recesszió/depresszió következne be, semmi sem garantálja, hogy ezek a közvetítő felek fizetőképesek maradnak, és ha nem, akkor a befektetéseinket is magukkal ránthatják. 

Volatilitás

Attól függően, hogy hová fektetünk be a pénzügyi piacokon, nagy volatilitásnak tehetjük ki magunkat, ami hirtelen nagymértékű árfolyam ingadozást jelent. Mivel a részvényárak a vállalat teljesítményéhez és a piaci megítéléshez kötődnek, ami számos mögöttes tényezőtől függ (pl. kamatok, szabályozás, verseny, kínálat és kereslet), a részvényárak történelmileg nagyobb volatilitást mutatnak, mint más hagyományos befektetési eszközök, például az arany, az ingatlan és a kötvények. 

Fizetésképtelenség esetén

Ha kötvényekbe fektetünk be, akkor egy vállalatnak adunk kölcsön pénzt kamatfizetésért cserébe. A kötvény futamidejének végén a kezdeti befektetésünket teljes egészében visszakapjuk. Mivel a vállalatnak kölcsönadjuk a pénzt, mi vagyunk az első helyen, akiket fizetésképtelenség esetén kifizetnek. Ezzel szemben részvénytulajdonosként fizetésképtelenség esetén a kötvénytulajdonosok mögött állunk a sorban. Ha a kötvénytulajdonosokat nem fizetik ki teljes egészében, mi nem kapunk semmit. 

Összefoglalva az ingatlan után a részvény az egyik legkeresettebb befektetés az átlagember számára, mivel alacsony a belépési korlát, könnyen be- és kiléphetünk a pozíciókból, és könnyedén diverzifikálhatjuk portfóliónkat. Ráadásul attól függően, hogy milyen szektorokba fektetünk, a részvények a történelem során a legjobb hagyományos befektetési eszközosztályt képviselik. Azonban mint minden, ez is kockázatokkal jár. A részvények nagyszerű befektetési lehetőséget jelentenek mindaddig, amíg értjük, hogy mit és hová fektetünk be. Ugyanakkor a mai makrogazdasági környezetben világszerte túl sok adósságot vettünk fel, ami a túlélés érdekében nyomott kamatokat eredményezett. Mint fentebb említettük, ha a kamatok normalizálódnak, a részvényárak jelentős csökkenésére számíthatunk, ami jelentős partnerkockázatokat eredményezhet, mint amilyeneket a nagy gazdasági világválság idején láthattunk, és ezek a döntések teljes mértékben csupán néhány ember kezében vannak.

További információkért melegen ajánljuk:

How to blow an asset bubble in 3 easy steps” – Daz Bea

The Warren Buffet Accounting Book” – Preston Pysh and Stig Brodersen

3. modul – 1. téma: Bevezetés a bankrendszerünkbe

Megválaszolt kulcskérdések:

  • Mi az a résztartalékolási bankrendszer?
  • Mik azok a banki hitelezői feltőkésítésről szóló törvények?
  • Mit tehetünk, hogy megvédjük magunkat? (Válaszok a modul során)

Gratulálunk, hogy teljesítetted a második modult!  Nemcsak a pénz evolúciójának és a legfontosabb eseményeknek a megértésével gazdagodtunk, hanem az infláció és az adósság hatásaiba is mélyen beleástuk magunkat. Ha sikerült elérnünk a bevezetőben kitűzött céljainkat, akkor mostanra már világosnak kell lennie, hogy a hosszú távú megtakarítások készpénzben való tárolása a vásárlóerőnk megsemmisítésének egyik módja. Mielőtt belemerülnénk néhány olyan módszerbe, melyek segítségével megvédhetjük magunkat, fontos rávilágítanunk két további módra, ahogy a készpénz tartása aláássa a vagyonteremtésre irányuló erőfeszítéseinket.

  1. Résztartalékolási bankrendszer
  2. Törvények a banki hitelezői feltőkésítésről

Résztartalékolási bankrendszer

Jelenlegi pénzügyi rendszerünk és pénzünk adósságra épül. Hogy egy újabb réteget hámozzunk le arról, hogy mit is jelent ez, bemutatunk egy fogalmat, melyet résztartalékolási bankolásnak nevezünk. Leegyszerűsítve a résztartalékolási bankrendszer maga a hitelteremtés. 

Bár a legtöbben úgy gondolják, hogy a központi bankok és az Államkincstár hozza létre a legtöbb pénzt, ez nem így van. Résztartalékolási bankrendszerünkön keresztül a bankok teremtik a legtöbb pénzt azáltal, hogy megsokszorozzák a központi bankok vagy az Államkincstár által a rendszerhez hozzáadott pénzt. Hogyan lehetséges ez? A bankok a betéteseik nevében tartott betéteket kölcsönadhatják, feltéve, hogy a betét egy részét tartalékban tartják. 

Nézzünk egy példát:

Hazafelé menet János  talál egy 100 dolláros bankjegyet az utcán. Elgondolkodik azon, hogy elviszi a feleségét egy pazar vacsorára… de úgy dönt, hogy inkább befizeti a 100 dollárt a bankjába (János szűkmarkú. Ne légy olyan, mint János!). 

A szabályozó hatóságok szerint a bank a résztartalékolási banki tevékenység révén 10%-os résztartalékkal dolgozhat (ez országonként eltérhet), amit más néven pénzmultiplikátornak, azaz pénzsokszorozónak neveznek. 

A banknak ezen irányelv szerint John 100 dolláros betétjéből 10 dollárt meg kell tartania, de a fennmaradó 90 dollárt kölcsönadhatja.

A bank tehát elveszi ezt a pénzt, és 90 dollár hitelt nyújt Pálnak. 

Pál vesz néhány dobverőt Róberttől 90 dollárért. 

Róbert visszatér a bankba, és befizeti a 90 dollárt. A banknak 9 dollárt meg kell tartania, de utána 81 dollárt kölcsönadhat…, és ez így megy tovább és tovább.

A 10%-os résztartalékolási követelményre vonatkozó egyszerű példával élve, János kezdeti 100 dolláros betétje közel 1000 dollár értékű hitellé alakulhat a rendszerben. 

Mi ezzel a probléma? Amikor a gazdaság törékennyé válik, mindenki pánikba esik, és a bankokhoz és az ATM-ekhez rohan, hogy kivegye a pénzét. A probléma az, hogy mindenki pénzének nagy része hitelben van, amelyet a résztartalékolási bankrendszerben hoztak létre. Nincs elég fizikai készpénz, így “bankroham” alakul ki.  A bankroham a bankárok legrosszabb rémálma, mivel a bankrendszer teljes rendszerszintű összeomlását okozhatja. Ennek oka, hogy több követelés van a fizikai készpénzre, mint amennyi fizikai készpénz van forgalomban. Az alábbi ábra a 100 dollár bővülését mutatja a tartalékolási kötelezettség függvényében.

1. ábra: Pénzmultiplikátor – Példa a betétállomány bővülésére változó tartalékkövetelmények mellett1 .

Törvények a banki hitelezői feltőkésítésről

A banki hitelezői feltőkésítésre vonatkozó törvényeket a világ különböző kormányzati joghatóságaiban vezették be a nagy gazdasági világválság során kibontakozott események eredményeként. Ahelyett, hogy az adófizetők mentették volna ki a csődhöz túl nagynak ítélt nagy pénzintézeteket, a bankok felhatalmazást kaptak arra, hogy a hitelezők – köztük a betétesek – tőkéjét letétbe helyezzék. 

Egyszerűbben fogalmazva, ha egy bank pénzügyi bajba kerül, jogukban áll megtartani (hitelezői feltőkésítés) a megtakarítási betétjeinket, és részesedést adni nekünk ebben az egyébként csődbe jutó intézményben. 

Ezt szem előtt tartva, egy normálisan működő rendszerben azt várnánk, hogy a készpénz bankban való tárolása során vállalt kockázatért bőséges jutalmat kapjunk. Azonban, ahogy azt e tanfolyam során is hangsúlyoztuk, a kamatok lenyomása és az infláció miatt alig kapunk jutalmat a vállalt kockázatért, viszont nagy valószínűséggel csökken a vásárlóerőnk. A kockázatmentes hozam helyett hozammentes kockázatot kapunk, vagy a híres milliárdos, fedezeti alapkezelő Ray Dalio2 szavaival élve :

“A készpénz szemét”

Hogyan védhetjük meg magunkat?

Ha “a készpénz szemét”, akkor máshol kell tárolnunk és építenünk a vagyonunkat. De milyen lehetőségeink vannak?

A modul hátralévő részében egy kicsit visszalépünk a pénzügyi rendszerünk boncolásától, és inkább a rendelkezésünkre álló életképes lehetőségeket tekintjük át, amikor a vagyon védelméről és építéséről van szó ebben a bizonytalan környezetben.

Mielőtt belemerülnénk a lehetőségeinkbe, szeretnénk rámutatni, hogy ez a lista nem teljes körű. Egy egész könyvet írhatnánk a különböző lehetőségekről, de ennek a tanfolyamnak nem ez a célja. A célunk inkább felhívni a figyelmet néhány kihívásra, melyekkel a jövőben szembesülhetünk, valamint bemutatni, hogy milyen eszközök segíthetnek jobban átvészelni a vihart, mint mások. 

A továbbiakban a négy legnépszerűbb lehetőségre fogunk összpontosítani: a részvényekre, az ingatlanokra, a kötvényekre és az aranyra, kiegészítve a Bitcoinnal, egyedülálló jellemzőire való tekintettel. Valamikor az idők során már mindegyiket használták a vásárlóerő védelmére, de mi most azon szemszögből nézünk rájuk, hogy mennyire relevánsak jelenlegi gazdasági környezetünkben.

További információkért ajánljuk:

“How Banks Work & Dictate the Economy” – Danielle DiMartino Booth & Richard Werner

Források:

  1.  LumenLearning. “Pénzteremtés | Határtalan gazdaságtan.” Lumen Learning, https://courses.lumenlearning.com/boundless-economics/chapter/creating-money/. Hozzáférés: 2022. január 31.
  2. Gilchrist, Karen. “Ray Dalio Davosban: ‘A készpénz szemét’, mert mindenki be akar szállni a 2020-as piacra.” CNBC, 2020. január 21., https://www.cnbc.com/2020/01/21/ray-dalio-at-davos-cash-is-trash-as-everybody-wants-in-on-the-2020-market.html. Hozzáférés: 2022. január 31.

2. modul – 4. téma: A nagy trilemma

Megválaszolt kulcskérdések:

  • Fenntartható az utunk?
  • Mi az a nagy trilemma, mellyel szembe kell néznünk?
  • Bízhatunk-e a szakértőkben és a hatalmon lévőkben, hogy megmondják az igazat?

Gazdaságunk működési mechanizmusának és azon események megértése, amelyek oda vezettek, ahol ma tartunk, bizony ijesztő és helyenként száraz téma. Ráadásul könnyen nyomasztóvá válhat, amikor elkezdjük megérteni, milyen kihívások állnak előttünk. De őrizzük meg a reményt! Vannak lehetőségeink! Mielőtt a harmadik modulban rátérnénk a lehetőségeinkre, foglaljuk össze mindazt, amit eddig érintettünk egy tiszta, tömör képbe, amely segíthet megérteni az előttünk álló kihívásokat. 

Fenntartható az utunk?

Amint azt “Az adósságteher” című fejezetben említettük, gazdaságunkat közgazdászok irányítják. Ezzel az a gond, hogy nagyon szűk látókörrel szemlélve a világot, a növekedésre és a maximális foglalkoztatásra összpontosítunk. 

Ezen közgazdászok által kitűzött növekedési és maximális foglalkoztatási célokat boncolgatva világossá válik, hogy van egy feltételezés, mely szerint a Föld nevű kis bolygónkon az erőforrások végtelenek. Ha azonban az erőforrásaink korlátozottak, hogyan tudjuk következmények nélkül fenntartani a folyamatos növekedést?

Most azzal a problémával kell szembenéznünk, hogy nem növekedhetünk a végtelenségig, függetlenül attól, hogy ez a növekedés a népesség, a fogyasztás vagy az energiafelhasználás növekedését jelenti. Ráadásul így, hogy a gazdaságot a folyamatos növekedés koncepciójára építettük, mi történik, ha ezt a növekedést nem tudjuk elérni? A munkahelyek, a lehetőségek és az adósságaink visszafizetésének képessége nem tűnik el csak úgy. Ha semmi más nem változik, akkor ez a folyamatos növekedési igény jelentős gazdasági fájdalmat, nehézséget és zűrzavart fog okozni.

Ezzel együtt egy bizonyos ponton el kell szakadnunk attól a hittől, hogy a növekedés teremti meg a jólétet, és fel kell ismernünk, hogy nem folytathatjuk a növekedést a végtelenségig. Jelen állás szerint úgy tűnik, hogy még nem jutottunk el erre a felismerésre, hanem folytatjuk a növekedési hadjáratunkat. Fel kell hát tennünk magunknak azt a kérdést, hogy mit tehetünk? 

A tévhitek

Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy a világ a kormányok által hozott törvények miatt olyan amilyen. A valóságban azonban a világ olyan szigorú szabályok szerint működik, mint a gravitáció vagy a kevésbé ismert “előbb vetni, mint aratni” szabály. Ráadásul azt hisszük, hogy a kormány szolgálatában állunk. De ismétlem, ez nem is állhatna távolabb az igazságtól. Mi, a lakosság fizetjük a kormány fizetését az adózáson keresztül. A kormánynak tehát az embereket kellene szolgálnia. Ha elég sok ember lép hátra egy lépést, látja a világot olyannak, amilyen valójában, és reformokat követel, akkor a kormányok világszerte nyomás alá kerülnek, hogy változtassanak irányt, különben veszélybe kerül a jövőjük.

Ezt a változást úgy tudjuk elindítani, hogy megváltoztatjuk, hogyan látjuk a körülöttünk lévő világot. Perspektívát kell váltanunk, és véges lencsén keresztül szemlélnünk az előttünk álló utat. Ha felismerjük, hogy világunk véges, és hogy a fenntarthatóságon kell gondolkodnunk, sok régóta fennálló hiedelmünk hirtelen összeomlik. Ezeket nevezzük “a tévhiteknek”. Íme néhány a legismertebbek közül:

  • A pénz és az adósság továbbra is gyorsabban bővülhet, mint a gazdaság, mindenféle negatív következmény és pénzügyi válság nélkül.
  • Egy nemzet többet fogyaszthat, mint amennyit megengedhet magának, miközben gazdag marad.
  • Az ingatlanok mindig felértékelődnek.
  • A kötvény biztonságos befektetés, a kincstárjegyek pedig kockázatmentesek.

Ezek a nézetek figyelmen kívül hagyják azt, hogy a költségvetési felelőtlenségnek nemcsak hogy következményei vannak, hanem a pénz, a termékek és a termelékenység formájában megjelenő tőkének valahonnan jönnie is kell. Ezt nem lehet elsősorban a pénzkínálat bővítése és az adósság növelése révén előteremteni, nem mintha nem próbálkoznánk serényen.

Globális gazdaságunk minden komolyabb következmény nélkül évtizedek óta ezen tévhitek alapján működik. De ez az út nem fenntartható. Valószínűleg hallottad már a mondást: “A múltbeli teljesítmény nem jelzi előre a jövőbeni hozamokat”. Ez nem is lehetne pontosabb. Olyan fordulóponton vagyunk, ahol kezdjük látni, hogy tévhiteink számos mellékterméke a gazdaság felszínére tör és figyelmet követel. Sajnos ezek a melléktermékek aránytalanul kedvezőek azok számára, akik vagyonnal rendelkeznek, míg hátrányosan érinti a vagyonnal nem rendelkezőket.

Mi az a “nagy trilemma”, mellyel szembe kell néznünk?

Mindent egybevetve, a jövőre nézve egy nagy trilemma előtt állunk. Kormányaink három különböző útra léphetnek. Egyik sem különösebben kellemes, de minél jobban képben vagyunk egyénileg, annál jobban fel tudunk készülni arra, ami előttünk áll. Vessünk egy pillantást a lehetőségeinkre:

1. út: Adósságunk kifizetése

Felismerjük, hogy véges világban élünk és hogy lehetőségeinket meghaladóan fogyasztunk. Felelősséget vállalunk tetteinkért, és lassan megpróbáljuk visszafizetni azt a tőkét, amelyet adósság formájában a jövőből hoztunk előre.

E során szembe kell néznünk adósságszokásunk következményeivel. Emelni kellene az adókat, és hagynunk kellene, hogy a kamatok normalizálódjanak, hogy figyelembe vegyük a gazdaságban lévő valós hitelkockázatot. Ez egy rendszerszintű deflációs sokkot eredményezne a gazdaságban, hasonlóan a nagy gazdasági világválsághoz, csak nagyobb léptékben. A befektetési eszközárak (részvények, ingatlanok stb.) zuhanását és a munkahelyek megsemmisülését tapasztalnánk, mivel a fenntarthatatlan vállalkozások kénytelenek lennének bezárni.

Rövid távon a munkanélküliség, a bezuhanó árak és fogyasztásunk drasztikus csökkenésének szükségessége miatt igen szerényen kell élnünk. Ez fájdalmas lesz, és a lakosság boldogságszintje csökkenni fog, de hosszú távon a szegénység lassan csökkenni fog, ahogy a megélhetési költségek normalizálódnak, és a javakhoz egyre könnyebben hozzá lehet jutni. Ezenfelül a gazdaságban jelenleg érlelődő rossz befektetések nagy részét el fogjuk törölni, és kiváló precedenst teremtünk a jövő generációi számára, hogy tetteikért felelősséget vállaljanak.

2. út: Adósságunk nem fizetése

Hosszú, nehéz út elé nézünk, ha úgy döntünk, hogy visszafizetjük adósságunkat. Ugyanakkor felismerjük, hogy a további beavatkozás és az elkerülhetetlen valóság elfojtása felerősíti gazdasági törékenységünket. Ezért úgy döntünk, hogy nem teljesítjük adósságfizetési kötelezettségeinket. 

Sajnos ezzel a döntéssel az a probléma, hogy globális gazdaság vagyunk, amely a nemzetközi kereskedelemre támaszkodik. Ha nem teljesítjük adósságfizetési kötelezettségeinket, az súlyosan befolyásolja hitelképességünket, ami hátrányosan hat a globális kapcsolatokra és a kereskedelmre. Az országok a további fizetésképtelenségtől való félelem miatt igyekeznek majd kilépni a szerződéses kötelezettségekből és a devizapozíciókból, ami a valuta összeomlásához vezet. Ez az ellátási láncok megszakadásával jár, ami gazdaságunk leállását eredményezi.

Végül az ellátási lánc megszakadását és a valuta összeomlását fogjuk elszenvedni, ami valószínűleg az “1. úthoz” hasonló eredményt fog eredményezni, a globális kapcsolatok összeomlásának terheivel megfejelve, ami jelentősen befolyásolni fogja az előrehaladásra és a múlt elfelejtésére való képességünket. Ráadásul azok, akik miatt ebbe a zűrzavarba kerültünk, büntetlenül megússzák. Az elszámoltathatóság hiánya nagyban növeli annak az esélyét, hogy aztán újra az adósság csábításának áldozatává váljunk.

3. út: Még több pénz nyomtatása

A kitaposott ösvényen maradunk, ahol a közgazdászok és a központi bankok világszerte továbbra is lenyomják a kamatokat, miközben abból a feltételezésből indulnak ki, hogy a végtelen erőforrások világában élünk. Valamint továbbra is abból indulunk ki, hogy bármikor, amikor a gazdaságban problémák merülnek fel, jelentős monetáris és fiskális beavatkozással elfedhetjük a repedéseket, ami az adósságszintek növekedéséhez vezet. Ezt sokkal tovább lehet így folytatni, mint azt a legtöbben gondolják. De végső soron csak elfedjük a gazdaság felszíne alatt megbúvó rendszerszintű törékenységet.

Ha ezen az úton haladunk tovább, tetteink következményei előbb-utóbb utolérnek bennünket. A növekvő adósságteher megfékezésére tett kísérlet hevében a központi bankárok egy bizonyos ponton elveszítik az irányítást, és túl messzire mennek a monetáris beavatkozással. Ez a valuta összeomlásához vezet, amelynek következtében a megélhetési költségek elviselhetetlenné válnak, és dollárban kifejezve a befektetési eszközárak az egekbe szöknek, mivel az emberek szabadulnak a valutától.

Amint azt az előző szakaszban tárgyaltuk, ennek következményei a vagyoni egyenlőtlenség, a rejtett adóztatás, a környezetpusztítás és az innováció elfojtása. A szegénység általánossá válik, és ezt gyorsan lázadások és forradalmak követhetik. 

A kormányok gyakran a több pénz nyomtatását részesítik előnyben, mivel így a tettek negatív következményeit kitolják a jövőbe. Ugyanakkor éppen ezért ez a legveszélyesebb út, még akkor is, ha rövid távon ez tűnik a legéletképesebbnek.

Az adósságtörlesztés útjának kezdő lépéseit bizony nehéz megtenni. Fontos azonban megjegyezni, hogy minél tovább halogatjuk, annál súlyosabb következményekkel jár. Rövid távon dönthetünk további pénznyomtatás mellett, de egy bizonyos ponton szembe kell néznünk tetteink következményeivel. A pénznyomtatás csak az időhúzás egy álnok módja. Tehát ha újra virágzó gazdaságot akarunk, és meg akarjuk oldani a problémákat, minél hamarabb szembenézünk a valósággal, annál jobb.

Bízhatunk-e a szakértőkben és a hatalmon lévőkben, hogy megmondják az igazat?

Nagy kihívásokkal kell szembenéznünk most is, és az elkövetkező időkben is. A legégetőbb kérdések egyike, hogy honnan jussunk információhoz, illetve kiben bízhatunk

Olyan társadalmat építettünk, amely arra épül, hogy bízunk ezekben az úgynevezett “szakértőkben” és a tekintélyes pozícióban lévőkben. Hajlamosak vagyunk kritikus gondolkodás helyett bizalomra hagyatkozni. Mindent összevetve, soha nem volt jobb alkalom arra, hogy képezzük magunkat, majd pedig megalapozottabb döntéseket hozzunk. Ez nem jelenti a szakértők figyelmen kívül hagyását, inkább csak annak tudatosítását, hogy mindenki a maga malmára hajtja a vizet.

“Van, amikor szakemberekben érdemes bízni, és van, amikor önmagunkban.”

A legtöbben szeretnék azt hinni, hogy a kormány és a nagybankok őszinték velünk. Ha azonban azt nézzük, hogy mit tesznek, és nem azt, hogy mit mondanak, akkor egészen mást látunk. Elég megnézni a központi bankok kommentárjait, amelyek a nagy pénzügyi válsághoz vezettek, hogy lássuk, a hatalmon lévők nem voltak őszinték és átláthatóak. Ehelyett inkább a könyveikről beszéltek, és félrevezető, rózsás képet festettek a gazdaságról, miközben gyorsan kiszálltak a pénzügyi pozícióikból, hogy megvédjék a veszteségeket. Ennek két oka van:

Először is, a világ kormányai profitálnak abból, ahogyan a rendszerünk felépítése működik. És ritkán, vagy soha nem engednek az irányításból. Ezért mindig arra fogják használni a hatalmukat, hogy a gazdaság olyan területeit manipulálják, mint például a pénzellátás, hogy fenntartsák és növeljék a hatalmukat. Mi tehát érdekellentétekkel nézünk szembe. Az emberek kapitalisták akarnak lenni, míg a kormányok viszont eredendően antikapitalisták1 .

Másodszor, kormányainknak drasztikusan más a céltáblája, mint nekünk, az embereknek. Mi boldogságot és jólétet akarunk. A kormányok viszont maximális foglalkoztatást és növekedést akarnak. Most már nyilvánvalónak kell lennie, hogy tévhit azt hinni, hogy továbbra is elérhetjük a teljes foglalkoztatottságot és a növekedést. 

Ezzel az a probléma, amivel szembe kell néznünk, hogy amikor a kormányok megpróbálják rendbe hozni a rendszert, mindig egy hibás, inflációs, végtelen gondolkodásmód szemszögéből próbálják rendbe hozni a rendszert. Ezért ki kell találnunk, hogy miként változtathatjuk meg a nézőpontunkat, hogy a boldogságra és az életminőségre összpontosítsunk. Így megszüntethetjük a gazdaságot tápláló foglalkoztatottságtól és növekedéstől való függőségünket. Ha nem változtatunk azon, ahogyan a világot látjuk, mindig ugyanazokat az eredményeket fogjuk elérni.

Most már nyilvánvalónak kellene lennie, hogy ahelyett, hogy ezekben az úgynevezett szakértőkben bíznánk, szembe kellene néznünk azzal a ténnyel, hogy mindenkinek vannak érdekellentétei, beleértve a politikusokat és a központi bankárokat is. Ezért nincs jobb alkalom arra, hogy az önképzés útjára lépjünk. Törekednünk kell arra, hogy fejlesszük kritikus gondolkodásunkat, hogy csökkenthessük a Wall Streetre és az úgynevezett szakértőkre való hagyatkozásunkat.

A tanfolyamnak ez a szakasza valószínűleg nehéz volt. A szándék azonban nem az, hogy túlterheljen, hanem inkább az, hogy megváltoztassa a világ szemléletét. Szeretnénk felvértezni Önöket azzal a tudással, amivel szembenézünk, hogy megalapozottabb döntéseket hozhassanak. Így megvédheti magát és szeretteit, miközben a gazdaság jobb jövőjét szorgalmazza. 

Az utolsó modulban az eddig tanultakat vesszük alapul, és megvizsgáljuk, hogy milyen lehetőségek állnak rendelkezésünkre az új szemszögből. A cél az, hogy képesek legyünk lebontani az egyes eszközosztályok előnyeit és hátrányait, hogy megalapozottabb döntéseket hozhassunk, amelyek remélhetőleg megvédhetnek bennünket a jövőben ránk leselkedő számos veszélytől.

További információkért ajánljuk:

“The Crash Course” – Chris Martenson

“Why Nations Fail” – Daron Acemoglu

“The Ultimate Macro Framework” – Raoul Pal on The What is Money Show with Robert Breedlove

“Facing the Chasm” – Seb Bunney

Források:

  • Acemoglu, Daron és James A. Robinson. Miért buknak el a nemzetek: A hatalom, a jólét és a szegénység eredete. Crown Publishers, 2012.

2. modul – 3. téma: Az infláció és az adósság melléktermékei

Kulcspontok:

  • Hogyan fokozza az infláció a vagyoni egyenlőtlenségeket?
  • Miért nehezebb most házat vásárolni, mint 40 évvel ezelőtt?
  • Hogyan adózom a jövedelemadón és a forgalmi adón túl?
  • Hogyan fokozza az adósság és az infláció a környezetpusztítást?
  • Miért vezet az adósság és az infláció az innováció elfojtásához?

Most, hogy megértettük az adósságot és az inflációt, térjünk rá a melléktermékeikre! Mint az élet sok más területén, itt is mérlegelnünk kell a kockázat és a nyereség arányát, legyen szó akár egy kockázatos mountain bike ugratással kapcsolatos döntésről, vagy hogy felmondjunk-e új karrier keresése céljából, vagy egy törött csontunk megműttetésével kapcsolatos döntésről. Nem meglepő módon az infláció és az adósságvállalás sem különbözik ettől. 

A közgazdászok és a politikusok rendszeresen hangoztatják az infláció és az adósság pozitívumait: fellendítik a gazdasági növekedést, segítik a reálbérek növekedését, és lehetővé teszik, hogy olyan termékekhez, szolgáltatásokhoz és eszközökhöz jussunk, amelyeket egyébként nem engedhetnénk meg magunknak. Ezen közgazdászok és politikusok hajlamosak figyelmen kívül hagyni az infláció és az eladósodás nem túl nagyszerű mellékhatásait. Ugorjunk hát fejest az infláció és az adósság négy legfőbb, nem túl nagyszerű mellékhatásába!

Vagyoni egyenlőtlenségek

Ha követed a közösségi médiát, és hallgatsz híreket, megfigyelhetted, hogy világszerte gyakori téma a fokozott társadalmi nyugtalanság és a vagyoni egyenlőtlenség. A társadalmi nyugtalanság növekedésének egyik oka az, hogy ma lényegesen nehezebb házat vásárolni, mint negyven évvel ezelőtt. Ez könnyen belátható, hiszen az 1980-as években a házárak és a éves bérek aránya alig haladta meg a négyet1 . Ma már hét fölött van. Ez azt jelenti, hogy egy átlagos ház ára az amerikai átlagember éves bérének hétszeresébe kerül. 

Miért sokkal nehezebb házat vásárolni? Két okból is jelentősen nehezebbé vált az ingatlanvásárlás. Először is az infláció csökkenti valutánk vásárlóerejét. Értéktelenedő valuta mellett az emberek nem éreznek késztetést a megtakarításra. Ez az okos pénzt a befektetési eszközök felé, az átlagembert pedig a fogyasztás felé kényszeríti. Mivel a fogyasztás a gazdagok által birtokolt nagyvállalatok felé irányítja a pénzt, az okos pénz pedig a befektetések felé áramlik, a megnövekedett kereslet miatt a befektetési eszközök felértékelődésének tovagyűrűző hatását látjuk. Mindezt úgy, hogy közben az infláció megtépázza a valuta vásárlóerejét.

Másodsorban a mérhetetlen adósságteher következtében a kormányok a kamatok lenyomásában érdekeltek. A kamatok lenyomásával azonban csábítóvá válik az adósságfogyasztás, különösen a vagyonnal rendelkezők számára. Mivel a tőkeköltség nagyon alacsony, az emberek a lehetőségeiket meghaladó mértékű kölcsönt vesznek fel, több tőkét áramoltatva a befektetési eszközökbe, felhajtva az árakat. Ez az oka annak, hogy a kamatok csökkenésével a házárak egyre elérhetetlenebbé válnak.

Hogyan fokozza az infláció a vagyoni egyenlőtlenségeket? Tekintettel arra, hogy a felsőbb osztályok befektetési eszközöket, az alsóbb osztályok pedig inkább valutát tartanak, egyre nagyobb vagyoni egyenlőtlenségek alakulnak ki, mivel a valuta vásárlóereje csökken, a befektetési eszközök értéke pedig folyamatosan emelkedik, és egyre inkább elérhetetlenné válnak. Ezt mutatja be az 1. táblázat. Remekül szemlélteti a befektetési eszközök és a bérek felértékelődése közötti jelentős különbséget. 

Teljes növekedés
2010. január –2021. január
Éves szintre vetített növekedés
2010. január –2021. január 
tőzsde (részvények)236.84%11.67%
ingatlanok66.38%4.74%
arany73.10%5.11%
átlagos órabér33.37%2.65%

1. táblázat: A befektetési eszközárak és az órabérek növekedésének összehasonlítása2345

A béreknek a befektetési eszközárakhoz viszonyított lemaradásával a közelmúlt történelmének egyik legnagyobb vagyonátcsoportosítását láthattuk az alsó osztálytól a felsőbb osztályok felé (amint azt az 1. ábra mutatja).

1. ábra: A teljes nettó vagyon aránya67

Rejtett adóztatás

Amikor adóról beszélünk, többnyire a jövedelemadóra és a forgalmi adóra szoktunk gondolni, mivel ez a két fő adótípus a mindennapi életünkben. Sokan közülünk nem tudják, hogy létezik néhány rejtett adóforma is, melyek kevésbé ismertek, de legalább annyira fontosak. Milyen adót fizetek a jövedelemadón és a forgalmi adón kívül?

Infláció

Az inflációról már hosszasan beszéltünk a tanfolyam során, ezért nem fogjuk újra átvenni az egész témát, de azt  érinteni fogjuk, hogy az infláció egy rejtett adó. De előbb menjünk csak vissza az időben! A történelem során  amikor egy ország több pénzt akart nyomtatni, több aranytartalékot kellett szereznie. Ez biztosította a vásárlóerő megőrzését, mivel a valuta értéke mögött arany fedezet volt. Amikor azonban az USA 1971-ben kilépett az aranystandard rendszerből, a dollárt már nem az arany, hanem az adósság fedezte. Az arany fizikai fedezete nélkül a pénzkínálat tetszés szerint bővíthető volt, anélkül, hogy az aranytartalék növelésére támaszkodtak volna. Ez azt jelenti, hogy ma a pénz összmennyiségének növelése nem hozza magával a pénz összértékének növekedését. 

Amikor bővítjük a pénzkínálatot, új érték nem jelenik meg csak úgy a semmiből. Az új forgalomba kerülő pénz értéke a korábban kibocsátott pénz hígításával jön létre. Ez egy kicsit zavarosnak hangozhat, ezért íme egy példa: Ha egy négy szeletes pizza jelképezi a pénzkínálatot, a pénzkínálat megduplázása nem egyenlő a pizza mennyiségének megduplázásával, hanem inkább azzal egyenértékű, mintha mind a négy szeletet kettévágnánk, hogy nyolc szeletet kapjunk. Nem nyerünk plusz pizzát, csak több szeletünk van.

Ez azt jelenti, hogy ha a pizza egy szeletét felvágás előtt (a pénzkínálat bővítése előtt) birtokolnánk, ami a pizza ?-ének felel meg, a felvágás után még mindig egy szeletet birtokolunk, de már csak a pizza ? része van a tulajdonunkban. Amikor a kormány bővíti a pénzkínálatot, az értéknek valahonnan származnia kell, és ez az érték a kollektív valuta tulajdonosoktól származik, beleértve téged is. Összefoglalva az infláció a vásárlóerőnk rejtett adóztatása, mivel ugyanazért az 1 dollárért idővel kevesebbet kapunk. 

Pénzügyi elnyomás

Az 1973-ban Edward S. Shaw és Ronald I. McKinnon stanfordi közgazdászok által bevezetett fogalom, a pénzügyi elnyomás8 a kamatoknak az infláció szintje alá szorítása, ami lehetővé teszi a kormány számára, hogy rendkívül alacsony kamatokon vegyen fel hitelt a műveletek finanszírozására. Ez nagymértékben előnyös az adósoknak (hitelfelvevőknek) és hátrányos a hitelezőknek (kölcsönadóknak), ami összhangban van azzal a ténnyel, hogy az USA a legnagyobb adósággal rendelkező  nemzet a maga 28,1 billió dolláros teljes államadósságával9

A kamatoknak ez az lenyomása nem természetes, és lehetővé teszi a kormány számára, hogy a működés finanszírozásához szükséges tőkét az inflációnál alacsonyabb kamatokon kibocsátott kincstárjegyek révén szerezze meg. Ez közvetve áthárítja a hitelfelvétel költségét a hitelezőre, amely ebben az esetben végül maga a gazdaság lesz.

Normális kamatkörnyezetben a megtakarítók jutalmat kapnának ésszerű kamatok formájában (azaz lényegesen több hozamot kapnának a tőkéjükre). Ehelyett a megtakarítókat nyomott kamatokkal büntetik, és ezt a teljesítménykülönbséget az államra hárítják, hogy finanszírozza adósságát. Lényegében, amikor a Fed mesterségesen lenyomja a kamatokat, az a valutabirtokosok rejtett megadóztatása, mivel negatívan érinti a megtakarítókat.

Hogyan hat ez ránk? Már nem igazán jövedelmező, ha megtakarítási számlán, nyugdíjalapban vagy fix jövedelmű termékekben tároljuk a pénzünket – ezek mind a kamatokra támaszkodnak a jövedelemtermeléshez. Ez azt jelenti, hogy hacsak nem vállalunk kockázatot, a vásárlóerőnk az infláció miatt idővel garantáltan csökkenni fog.

Erre a gondolatra építve a nyugdíjalapoknak megtérülési kötelezettségeik vannak, amelyeket teljesíteniük kell annak érdekében, hogy biztosítani tudják nyugdíjasaik támogatását. E kötelezettségek teljesítéséhez be kell fektetniük a nehezen megkeresett megtakarításainkat. Ha a kamatok mondjuk 4%-osak, egy nyugdíjalap képes lehet teljesíteni minden fizetési kötelezettségét, ha egyszerűen “biztonságos” államkötvényekbe fektet – ezek alacsony kockázatú, rendszeres kamatfizetést biztosítanak. Amikor azonban a kamatok nulla közelébe süllyednek, ugyanez a nyugdíjalap már nem tudja teljesíteni kötelezettségeit, és máshol kell hozamot keresnie. Ez kétféleképpen hat ránk: 

  • A kamatok lenyomása a befektetési eszközárak emelkedését okozza, mivel a nyugdíjasok megtakarításaiból több billió dollárnyi pénznek kell kockázatosabb eszközökbe áramlania a hozam keresése érdekében, ami növeli a vagyoni egyenlőtlenségeket. 
  • Azáltal, hogy a hozamkeresés érdekében a kockázati görbén kifelé kell mozogniuk, a nyugdíjalapoknak nagyobb kockázatot kell vállalniuk, hogy eleget tegyenek kötelezettségeiknek. Nem kell zseninek lenni ahhoz, hogy rájöjjünk, hogy a nagyobb kockázat a fizetésképtelenség nagyobb lehetőségét jelenti, és ebben az esetben a fizetésképtelenség az emberek megtakarításainak és nyugdíjuknak az elvesztését jelentené. 

Figyelmen kívül hagyva az adósság és az infláció összes többi negatív melléktermékét, amikor a kormányok az adósságteher csökkentése érdekében lenyomják a kamatokat, akkor nemcsak a megtakarítókra hárítják a felelősséget, hanem az emberek megélhetésével játszanak.

Környezetpusztítás

Nehéz lehet belátni, hogy az infláció és a kamatok fontos szerepet játszanak abban, hogy milyen ütemben fogynak a világ erőforrásai és pusztulnak természetes élőhelyeink. Ezért arra a kérdésre fogunk válaszolni, hogyan ösztönöz környezetpusztításra az adósság és az infláció?

Hogy jobban megértsük, miért játszanak fontos szerepet a környezetpusztításban az infláció és a kamatok, először is meg kell értenünk, hogyan hatnak a fogyasztói költekezésre. Kössünk hát össze két fontos pontot:

  • Amikor mesterségesen csökkentjük a kamatokat, csökkentjük a tőkeköltséget, olcsóbbá és könnyebbé téve a hitelfelvételt.
  • Mivel az infláció a valutánk vásárlóerejének pusztulását okozza, ez megfoszt minket a megtakarításunktól, mivel valutánk egyik napról a másikra kevesebbet ér. 

A tőkéhez való könnyebb hozzáférés és a vásárlóerő romlása együttesen olyan lakosságot eredményez, amely nem a megtakarításban érdekelt, hanem a fogyasztásban. Hogy kielégítsük ezt a mesterséges fogyasztói igényt, elpusztítjuk a természeti erőforrásokat azzal, hogy megpróbálunk minden energiát kitermelni, amit csak tudunk. Ez nem fenntartható. Jelenlegi inflációs rendszerünk nem működik egy véges erőforrásokkal rendelkező bolygón. 

Mi a válasz? Mindenkinek van egy elképzelése arról, hogyan lehetne változtatni. Mi úgy gondoljuk, hogy egy olyan világra kellene törekednünk, melyben kevesebbet fogyasztunk, és ezt sokkal könnyebb elérni, ha elfogadjuk a deflációs világunkat. Ez olyan valutát eredményezne, melynek vásárlóereje idővel növekszik. Mit értünk ez alatt? Amint azt az “Infláció” című fejezetben kifejtettük, egy olyan világban élünk, amely telis-tele van technológiai fejlődéssel. Ennek idővel csökkentenie kellene megélhetési költségeket, mivel olyan termékeket, szolgáltatásokat és technológiákat fejlesztünk ki, amelyek lehetővé teszik, hogy kevesebb pénzért többet kapjunk. Ahhoz, hogy ezt elfogadjuk, meg kell változtatnunk azt, ahogy pénzügyi rendszerünket kezeljük, meg kell haladnunk a növekedésre törekvést és a hibás inflációs kilátásokat. Ezáltal nem fog növekedni a pénzkínálat – ami a valuta leértékelődését okozza -, és megragadhatjuk minden technológiai vívmányunkat, növelve a vásárlóerőnket. 

A legfontosabb, hogy ha olyan valutánk van, amelynek vásárlóereje növekszik, akkor az megtakarításra ösztönöz bennünket, mivel egyik napról a másikra többet ér. Ez visszaveti a fogyasztást! Ez az a világ és az a pénzügyi rendszer, amelyre törekednünk kellene. 

Az innováció elfojtása

Amikor az infláció és az adósság kellemetlen mellékhatásaiba mélyedünk, az egyik kevésbé emlegetett melléktermék az innováció elfojtása. Miért vezet az adósság és az infláció az innováció elfojtásához

A legtöbben még nem hallottuk a “zombi vállalat” kifejezést. E kifejezés megértése kritikus fontosságú, mivel óriási szerepet játszik az innováció elfojtásában. Egy zombi vállalat lényegében egy olyan vállalat, amely nem képes magát anyagilag fenntartani10 . Ez azt jelenti, hogy vagy nincs elég kereslet a vállalkozás által kínált termékre vagy szolgáltatásra, vagy a vállalkozás pénzügyileg felelőtlen volt, és nem képes adósságát törleszteni. Ennek a vállalkozásnak ezért szerkezetátalakítást kell végrehajtania vagy be kell zárnia a boltot. 

Amikor a kormány lenyomja a kamatokat annak érdekében, hogy a vállalatok számára olcsóbbá és könnyebbé tegye a tőkéhez jutást, növeli a zombi vállalatok számát a gazdaságban. Ahelyett, hogy a fenntarthatatlan vállalatokat támogatnánk, hagynunk kellene, hogy a vállalkozások természetes életciklusa végbemenjen. Ha egy új vállalkozásnak egyre több zombi vállalkozással kell versenyeznie, egyre nagyobb kihívást jelent az új vállalkozás számára a siker és a boldogulás. Ahelyett, hogy az innovációra összpontosítana, a vállalkozásnak erőforrásai egy részét a versenyzésre kell fordítania. 2020 júliusában az Egyesült Államokban a tőzsdén jegyzett vállalatok 19%-a11 zombi vállalat volt, és ez a szám egyre nő. Ez egyre nehezebbé teszi az újonnan belépő vállalkozások számára bármilyen téren a növekedést és a prosperálást, mivel olyan vállalatokkal kell versenyezniük, amelyeknek pénzügyi szempontból már nem kellene létezniük.

Következtetés

Remélhetőleg az infláció és az adósság néhány kulcsfontosságú melléktermékének feltárását követően jobban mérlegelni tudjuk a kockázat és a jutalom arányát, hogy vajon folytassuk-e az infláció és az adósságfogyasztás útját. Mielőtt azonban belevágnánk az utolsó modulba, ahol a vagyon védelmére és építésére vonatkozó lehetőségeinket fontolgatjuk, a következő részben összefűzzük mindazt, amit eddig tanultunk.

További információkért ajánljuk:

“The Illusion of Reality” – Seb Bunney

Források:

  • Beaufoy, Will. “Lakásárak és jövedelmek aránya (USA és Egyesült Királyság) – 73 éves grafikon.” Longtermtrends, 2020, https://www.longtermtrends.net/home-price-median-annual-income-ratio/. Hozzáférés: 2022. január 29.
  • Yahoo Finance. “S&P 500 (^GSPC).” Yahoo Finance, 2021, https://finance.yahoo.com/quote/%5EGSPC/history/. Hozzáférés 28 4 21.
  • K, P. “Történelmi lakásárak: Havi mediánérték az Egyesült Államokban 1953-2020 között”. DQYDK, 2020, https://dqydj.com/historical-home-prices/. Hozzáférés: 2021. 4. 28.
  • GoldPrice. “Történelmi aranyárak.” Gold Price, 2021, https://goldprice.org/. Hozzáférés: 2021. 04. 28.
  • Közgazdaságtan, kereskedelem. “Egyesült Államok átlagos órabérek.” Tradingeconomics, 2021, https://tradingeconomics.com/united-states/wages. Hozzáférés: 2021. 4. 28.
  • FRED. “A felső 1% birtokában lévő teljes nettó vagyon aránya (99-100. vagyonpercentilis)”. FRED, 2021, https://fred.stlouisfed.org/series/WFRBST01134. Hozzáférés: 2021. 4. 28.
  • FRED. “A teljes nettó vagyon 50-90. vagyoni percentilisek által birtokolt hányada”. FRED, 2021, https://fred.stlouisfed.org/series/WFRBSN40188#0. Hozzáférés: 2021. 4. 28.
  • Hayes, Adam. “Pénzügyi elnyomás.” Investopedia, 2021, https://www.investopedia.com/terms/f/financial-repression.asp#:~:text=Financial%20repression%20is%20a%20a%20term,cost%20funding%20for%20government%20expenditures. Hozzáférés 16 7 21. 16.
  • FRED. “Szövetségi adósság: Teljes államadósság.” FRED, 2021, https://fred.stlouisfed.org/series/GFDEBTN. Hozzáférés 16 7 21
  • Bunney, Sebastian. “Miért nem jobb a több”. Bitcoin Magazine, 2021, https://bitcoinmagazine.com/culture/when-more-isnt-better-money-inflation. Hozzáférés: 2021. 5. 24.
  • Sharma, Ruchir. “A kapitalizmust tönkretevő mentőakciók”. The Wall Street Journal, 2020, https://www.wsj.com/articles/the-rescues-ruining-capitalism-11595603720. Hozzáférés: 2021. 4. 28.

2. modul – 2. téma: Az adósságteher

Megválaszolt kulcskérdések:

  • Rászoktunk az adósságra?
  • Ki tudunk-e szabadulni az adósságból? 
  • Valóban aggódnunk kell az adósság miatt?

Most, hogy már jól ismerjük az inflációt és annak vásárlóerőre gyakorolt hatását, belemerülhetünk az infláció fő társába, az adósságba. Azért írjuk hivatkozunk rá, mert általában kéz a kézben járnak. Adósság nélkül nehéz lehet tartós inflációs környezetet teremteni. Ezen kívül azért mutattuk be a főkönyv feltalálását a “Kulcsfontosságú események” című részben, mert a főkönyv nélkül nem létezne számunkra ez a keserédes fogalom, amit adósságnak hívunk.

Mielőtt szétválasztanánk az adósságot és azt, hogy rászoktunk-e, fontos kiemelni, hogy az adósság nem eleve rossz. Összefoglalva azt, amit korábban a “Kulcsfontosságú események” alatt tárgyaltunk, az adósságot az teszi olyan hatalmassá, hogy lehetővé teszi számunkra, hogy a jövőbeli vásárlóerőnket időben előrehozzuk, hogy azt ma elköltsük. Ha helyesen használjuk, lehetővé teszi számunkra, hogy többlet termelőképességet és vagyont teremtsünk a még meg nem szerzett tőkéből. Ezért felelősségteljes felhasználás esetén és tiszteletben tartása esetén nagy értéket képviselhet, de ez csak a fiskális felelősségvállalás révén valósulhat meg. A másik oldal az, hogy az adósság gyorsan teherré válhat, ha nem produktívan használják, amikor a kamatfizetések gyorsan összeadódnak, és felemésztik a tőkét, amelyet produktív felhasználásra lehetne fordítani. Tehát, csak hogy megismételjem, a tisztelet a legfontosabb, amikor az adósságról van szó.

Rászoktunk az adósságra?

Bár számos gazdasági elmélet és modell létezik, központi bankáraink és közgazdászaink elsősorban a keynesi közgazdaságtan alapján működnek. E szerint meggyőződésük, hogy a kormányok fontos szerepet játszanak a piacokon, és hogy az állami beavatkozás, az árképzés és a politikai ellenőrzés alapvető eszközök a piaci viszonyok ellenőrzéséhez, megértéséhez és előrejelzéséhez.  

A keynesi közgazdaságtannal az a probléma, hogy az állami beavatkozás támogatása érdekében gyakran figyelmen kívül hagyjuk a szabadpiacot. Ezzel eljutottunk a kérdéshez: vajon egy maroknyi közgazdász tudja-e, mi a legjobb a gazdaságunk számára? Jelenlegi gazdasági célkitűzéseink – a teljes foglalkoztatás és a gazdasági növekedés – állandósítják az adósságot és az inflációt. Ráadásul a növekedési célok kitűzésével figyelmen kívül hagyjuk azt a tényt, hogy egy véges világban élünk korlátozott erőforrásokkal. A technológia fejlődésével és korlátozott erőforrásainkkal nem tudunk a végtelenségig növekedni és továbbra is teljes foglalkoztatottságot elérni. 

Történelmileg a kormányok csak korlátozottan tudták ösztönözni a növekedést, mivel a gazdaság élénkítéséhez szükséges tőke megszerzéséhez több aranyat kellett felhalmozniuk. Ez akadályozta a növekedési képességüket. Nem is beszélve a korlátlan növekedésről – a fizika törvényei szerint kellett játszaniuk. 

Ugyanakkor a Nixon-sokkot követően – amikor az USA lemondott valutája arany fedezetéről – a kormányok és a központi bankok számára világszerte könnyűvé vált a pénzkínálat tetszés szerinti bővítése, mivel valutáik mögött már nem állt fizikai eszköz. Az USA-ban ez kezdetben lehetővé tette a központi bank számára, hogy könnyebben ösztönözze a gazdaságot. Azonban ami a gazdaság nehéz időkben való ösztönzési módszerének indult, hamarosan normává vált, és már inkább a mesterséges növekedés ösztönzésére használták. Idővel az USA és a világ kormányai általánosságban véve teljesen rákattantak az adósságra, ami ehhez vezetett, ahol ma tartunk. Az USA az utóbbi 21 évből 20 évben többet költekezett, mint amennyit adóztatással és más bevételi módokon visszanyert1. Személyes pénzügyeinkből tudjuk jól, hogy megy ez amikor krónikusan többet költünk, mint amennyit keresünk.

De ami ennél is fontosabb, az Egyesült Államok az amerikai álomtól – melyben bárkinek komoly esélye van családot és vállalkozást alapítani valamint házat vásárolni – napjainkra eljutott oda, hogy sokan irreálisnak tartják az amerikai álmot. Az USA ma egy olyan ország, ahol a lakásárak szinte elérhetetlenek, a vagyoni egyenlőtlenségek egyre nőnek, a megélhetési költségek pedig az egekbe szöknek.

Ha virágzó, fenntartható gazdaságot akarunk építeni, akkor a hangsúlyt a fenntartható és produktív növekedési kezdeményezésekre kell helyeznünk, amelyek a valóság talaján állnak. Hitelfelvétellel rövid távon megkerülhetjük a természetes növekedést, mivel így előrehozzuk a jövőbeli vásárlóerőt. De egy bizonyos ponton szembe kell néznünk ezen adósság következményeivel.

Mostanra a központi bankok meglehetősen szorult helyzetbe kerültek. Az országok annyira eladósodtak, hogy a túlélés érdekében a központi bankoknak le kell nyomniuk a kamatokat. Ha a kamatok emelkednének, valószínűleg a kamatfizetés nyomása alatt összeomlana a gazdaság. Ráadásul a kamatok leszorításának az a mellékhatása, hogy a tőke szabadabban hozzáférhetővé válik, mely következtében az emberek, a vállalatok és a kormányok még több adósságot vesznek fel, ami tovább növeli az általános adósságterheket. 

Jelenlegi gazdasági környezetünkben a történelmi túlkapások és a rövidlátó beavatkozások miatt törékeny állapotban vagyunk, és óriási nyomás alatt állunk. A következő részben tovább vizsgáljuk a súlyos gazdasági recesszió kockázatát és annak a globális életminőségre gyakorolt hatásait.

Ki tudunk-e szabadulni az adósságból?

Jelenleg az úgynevezett adósságspirált tapasztaljuk, és nem csak az USÁ-ban. Egyszerűen fogalmazva matematikailag kimutatható, hogy szinte lehetetlen, hogy az USA visszafizesse az adósságát. Ez világszerte sok más országra is igaz. Hogyan számítható ki az adósságspirál?

Adósságteher

2. ábra: Adósság vs. GDP2

A szövetségi, vállalati és háztartási adósságok együttesen 55,26 billió dollárt tesznek ki, szemben a 21,49 billió dolláros bruttó hazai termékkel (GDP) (amint azt a fenti táblázat mutatja). Ez az USA teljes adósságának 257%-át jelenti a GDP-hez viszonyítva. Egyszerűen fogalmazva, a GDP minden 1 dollárjára 2,57 dollár adósság jut. 

55,26 / 21,49 = 257%

Tételezzük fel óvatosan, hogy az adósság átlagos kamata 3%.

3% * 257% = 7.71%

Ez azt jelentené, hogy ahhoz, hogy az Egyesült Államok egyáltalán az adósságának a kamatát tudja törleszteni, 7,71%-kal kellene növekednie évről évre, mielőtt a GDP reálnövekedése bekövetkezne. Az USA átlagos GDP-növekedése az elmúlt több mint 70 év során3 3,13% volt.

7.71% – 3.13% = 4.58%

A legjobb esetben is, ha az Egyesült Államoknak nem lenne többé deficitje, és sikerülne egyensúlyba hoznia a könyvelését, az adósság még mindig 4,58%-kal nőne évente. Ez az a többletkamat, amelyet a GDP növekedése nem fedez.

Ráadásul az USA helyzete nem egyedülálló, és más országokban ennél sokkal szörnyűbb a helyzet – beleértve az USA kereskedelmi partnereit és szövetségeseit is. Íme néhány további kiemelkedő ország GDP-hez viszonyított adóssága:4

  • Japán: 505%
  • Kanada: 422%
  • Olaszország: 336%
  • Spanyolország: 332%
  • Egyesült Királyság: 308%
  • globális:5 356%

*A szerzők megjegyzése: a következő bekezdést azért tettük hozzá, mert úgy éreztük, hogy ez egy fontos mozzanat, melyet a pénzügyileg kíváncsibbaknak érdemes megemlíteni. Szóval ne aggódj, ha nem érted!

Szeretnénk kiemelni, hogy ez a “konzervatív” 3,13%-os GDP-növekedési érték az infláció utáni érték. Más szóval, ez figyelembe veszi azt a CPI értéket is, amely elfojtásában a kormányérdekelt (amint azt az “Infláció” című fejezetben említettük). Ezt figyelembe véve, ha a valóságban az infláció az idézett 2%-5%-os fogyasztói árindex helyett közelebb van a 10%-hoz vagy akár 15%-hoz, akkor a GDP már nem 3,13%-kal nőne, hanem inkább -2% és -7% közötti mértékben zsugorodna. Ez pedig messze van attól, hogy a 7,71%-os kamatainkat visszafizessük.

Valóban aggódnunk kell az adósság miatt?

Ha magánszemélyként pénzt veszünk fel, és nem fizetjük vissza, akkor “hitelképességünk” csökken, ami növeli a hitelfelvételi költségeinket (megnövekedett kamatok). Ez figyelembe veszi a megnövekedett nemteljesítési kockázatunkat. A kamatok a hitelkockázat mérőszámai. Ha azonban a globális adósságot nézzük, úgy tűnik, hogy a kormányok a saját szabályaik szerint játszanak. 

Az 1980-as évek eleje óta a kamatlábak a tizenjónéhányas szintről nullához közelítő szintre csökkentek, miközben az adósságállomány robbanásszerűen megnőtt. Ha a globális adósságot úgy kezelték volna, ahogy kellene, akkor az adósságot a kamatok emelkedésével kellett volna kordában tartani. Ehelyett mesterséges kamat lenyomásnak lehettünk tanúi. Ez az elfojtás csak annyit tett, hogy elfedte gazdaságunk valódi törékenységét, és a növekedési célok elérése érdekében lehetővé tette a folyamatos pénzügyi bővítést. A kockázatot nem szüntették meg vagy távolították el.

Úgy néz ki, néhány közgazdász ma azon az állásponton van, hogy nem kell aggódni az adósság miatt. De ha vetünk egy pillantást a történelemre, egészen más képet kapunk. Amikor nem veszünk tudomást a fenyegető adósságteherről, az mindig nemkívánatos következményekkel jár. Ráadásul azzal, hogy megpróbáljuk megelőzni vagy tompítani a gazdaságban jelentkező rövid távú fájdalmat azáltal, hogy nagyobb mennyiségű adósságot halmozunk fel a kamattörlesztésre, vagy a kamatok leszorításával a kamatfizetések csökkentése érdekében, csak késleltetjük a fájdalmat, és felerősítjük annak jövőbeli hatásait. Ehelyett el kellene fogadnunk a gazdaság természetes tendenciáját, hogy bővül és zsugorodik, mivel ez segít szabályozni a rossz befektetéseket és az adósságfogyasztást.

Reflexiós kérdések:

Most, hogy mélyebben megértettük adósságunkat, gondolkodjunk el:

  • Hogyan viszonyul a te országod adóssága az USÁ-éhoz?
  • Tényleg aggódnunk kell az adósság miatt?
  • Hogyan növelheti az adósság az innováció elfojtását, a vagyoni egyenlőtlenségeket és a környezetpusztítást?

További információkért ajánljuk:

“Big Debt Crisis” – Ray Dalio

“When More Isn’t Better” – Seb Bunney

Források:

  1. usaspending. “Federal Deficit Trends Over Time.” usaspending, 2020, https://datalab.usaspending.gov/americas-finance-guide/deficit/trends/. Accessed 16 7 21.
  2. Frank, Silvan. “US Debt to GDP.” Longtermtrends, 2020, https://www.longtermtrends.net/us-debt-to-gdp/. Accessed 28 4 2021.
  3. TradingEconomics. “United States GDP Annual Growth Rate | 2022 Data | 2023 Forecast.” Trading Economics, 2021, https://tradingeconomics.com/united-states/gdp-growth-annual. Accessed 29 January 2022.
  4. TradingEconomics. “United Kingdom Indicators.” Trading Economics, 2021, https://tradingeconomics.com/united-kingdom/indicators. Accessed 29 January 2022.
  5. Rabouin, Dion. “Global debt soars to 356% of GDP.” Axios, 18 February 2021, https://www.axios.com/global-debt-gdp-898959ed-f96a-4c4d-85a3-5d3cc419631f.html. Accessed 29 January 2022.

2. modul – 1. téma: Infláció

Megválaszolt kulcskérdések:

  • Mi az infláció?
  • Hogyan hat ránk az infláció?
  • Hogyan mérik az inflációt?
  • Mi okozza az inflációt?
  • Hogyan profitálnak a kormányok az inflációból?

Az első modullal a hátunk mögött készen állunk arra, hogy megvizsgáljuk az infláció hatásait, és azt, hogy a pénzkínálat olyan módon történő manipulálásának lehetősége, amely csökkenti a valuta szűkösségét, hogyan vezet inflációhoz.

Egy rövid megjegyzés, mielőtt belevágnánk: a tanfolyam során sokszor fogunk hivatkozni az Egyesült Államokra, mivel a legtöbb ember ismeri az amerikai dollárt. Ráadásul az USA dollár a világ tartalékvalutája, és pénzügyi rendszere az egész világ gerincét képezi. Az Egyesült Államokat érintő bármilyen monetáris vagy pénzügyi zavar általában visszahat az egész nemzetközi közösségre és a világgazdaságra, mivel az USA dollár a globális tartalékvaluta.

Amint azt ebben a részben látni fogjuk, és ahogy a kurzus során többször visszacseng majd, az infláció a folyamatos növekedésre való törekvés eredménye. Az inflációt gyakran nevezik “rejtett adónak” – mert csökkenti a vásárlóerőnket (idővel a pénzünk kevesebbet ér, lényegében fosztogatva a megtakarításainkat), miközben csökkenti az államadósság terheit. Ez a monetáris politikánk egyik legfontosabb mellékterméke, és oktatási rendszerünknek feladata lenne ezt tanítani. Elsősorban azok érzik a leginkább az infláció hatásait, akik a vagyonteremtésben  a leginkább akadályozottak.

Az infláció definíció szerint “a fogyasztói árszínvonal tartós emelkedése, vagyis a pénz vásárlóerejének tartós csökkenése”. Könnyebben felfogható úgy, hogy “túl sok dollár jut túl kevés árura, az árak emelkedését okozva”.

Hogyan hat ránk az infláció? 

*Egy gyors megjegyzés, mielőtt belemerülnénk:  amikor az inflációról százalékban beszélünk, olyankor az éves inflációs rátára utalunk, azaz a 3%-os infláció évi 3%-ot jelent.

Íme egy kitalált történet példaként arra, pontosan miként okozza idővel az infláció a vásárlóerő csökkenését. 

Józsi bá régi szokása szerint az ágy alatt egy bőröndben őrizgeti egész életének megtakarításait. Ebben a nagy bőröndben 500 000 dollár készpénz van. Odaadja a bőröndöt az unokájának, Gyurinak, és azt mondja: “Ígérd meg, hogy 30 évig nem nyúlsz ehhez a pénzhez”. Gyuri teljesíti nagyapja kérését, de Józsi bá nem tudta, hogy Gyuri tartós inflációs időket fog megélni.  

Tegyük fel, hogy az inflációs ráta ebben az időszakban 3% volt. Az alábbi táblázatban láthatjuk, hogy ennek az inflációnak milyen hatása volt Gyuri örökölt vagyonának vásárlóerejére a 30 során.

3%-os infláció

1. táblázat: A 3%-os infláció hatása 500 000 dollár vásárlóerejére 30 év alatt 

Láthatjuk, hogy az első év után, amikor Gyuri megtartotta a bőröndben lévő pénzt, a vásárlóereje 485 436,89 dollárra csökkent. Első pillantásra ez nem tűnik túl drámainak. 

Ha azonban távolabbra tekintünk, a 3%-os infláció lassan elemészti a vásárlóerejét, és a kamatos kamat következtében minden egyes év elteltével egyre rosszabb a helyzet. Mire Gyuri végre elköltheti örökséget, már csak annyit kap érte, amennyit 205 994,38 dollárért kapott volna aznap, amikor az örökséghez jutott.  

A 3%-os infláció lassan leépítette Gyuri vásárlóerejét, és megtakarításainak közel 60%-át megsemmisítette.

Mi lenne, ha az infláció sokkal magasabb lenne? Összehasonlításképpen nézzük meg 10%-kal . Ugyanez az 500 000 dollár 30 évvel később 28 654,28 dollár vásárlóerővel lenne egyenértékű. Ez értékének közel 95%-ának elvesztését jelenti. A házvásárlástól odáig jutottunk, hogy már egy autót is alig tudunk megvenni. 

10%-os infláció

2. táblázat: A 10%-os infláció hatása 500 000 dollár vásárlóerejére 30 év alatt 

Elgondolkodtató, hogy vajon milyen lehet a jelenlegi inflációs szint, nem igaz? Az Egyesült Államokban 2021 októberére közzétett konzervatív számok 6,2%-ot mutattak. Más szóval, ha ez a tendencia folytatódik, akkor a ma félretett pénzünk körülbelül 75%-kal kevesebbet fog érni, amikor 30 év múlva, nyugdíjasként szükségünk lesz rá. Ez arra kényszerít bennünket, hogy befektetéseken keresztül takarékoskodjunk, ami különböző kockázatokat hordoz, mint például piaci visszaesés, vállalati fizetésképtelenség, politikai kockázat stb.

Miért használtunk ilyen nagy számokat ebben a példában? Elvégre az 500 000 dollár legtöbbünk számára egy elérhetetlen álomnak tűnik. Azért választottuk ezt a számot, hogy szemléltessük, mit tehet az infláció egy egész élet megtakarításával, illetve a különbséget az otthonvásárlás és a között, hogy alig tudunk megengedni magunknak egy új autót. Ugyanakkor fontos kihangsúlyozni, hogy az infláció a kiindulási összegtől függetlenül ugyanúgy fejti ki a hatását. Például 500 dollárról mindössze 28 dollárra romlik (egy tévétől egy hamburgerig és egy sörig). 

Hogyan mérik az inflációt?

Legtöbbünk számára valószínűleg ismerősen cseng az alábbi kifejezések legalább egyike: 

  • fogyasztói árindex (CPI) 
  • maginfláció 

Ezeket a kifejezéseket felváltva használjuk, mivel lényegében ugyanazt jelentik. Az egyértelműség kedvéért azonban a továbbiakban a “CPI”-t fogjuk használni bármelyikük és mindegyikük jelölésére. 

A fogyasztói árindex a legfontosabb mérőszám, amellyel a legtöbb központi tervező (központi bank/jegybank/kormány) a gazdaságban az inflációt méri. A monetáris politikára (“pénznyomtatás”) és a fiskális politikára (kormányzati kiadások) vonatkozó döntéshozatali folyamatok egyik legfontosabb alapjául szolgál. 

A CPI lényegében egy árukosár, amelyet a központi tervezők arra használnak, hogy nyomon kövessék az árak alakulását (ha valaminek az árát hosszú távon nyomon lehet követni, akkor az infláció hatásait is meg lehet figyelni). Az a probléma, hogy ez az árukosár nem állandó, hanem folyamatosan változtatják, hogy milyen áruk vannak a kosárban.

Olyan, mintha egy olyan vonalzóval próbálnánk házat építeni, amelynek a hossza minden alkalommal megváltozik, amikor ránézünk. 

Továbbá az infláció különböző dolgokat jelent a különböző emberek számára. Egy kisgyermekét egyedül nevelő anya személyes fogyasztói kosara egészen másképp néz ki, mint a korábbi példánkban szereplő Józsi bá fogyasztói kosara. 

Egy egyedülálló anya fogyasztói kosarában olyan dolgok szerepelhetnek, mint 

  • élelmiszer,  
  • elektromos áram,  
  • tankönyvek,  
  • tandíj,  
  • ruházat,
  • bérleti díj, 
  • utazási költségek és 
  • üzemanyag 

… csak hogy néhányat említsünk. 

Józsi bának lehetnek egészségügyi és orvosi kiadásai, míg oktatási kiadások nem szerepelnek a fogyasztói kosarában.

A lényeg az, hogy az infláció minden egyes ember számára egyedi, mivel mindenkinek különbözőek a költési szokásai, a preferenciái, az életmódja és a személyes helyzete.

Vegyük figyelembe, hogy néhány fent említett kiadás univerzális, mint például az élelmiszer és az energia. Ezért feltételezhetjük, hogy a kormányzat ezeket a kiadásokat szorosan nyomon akarja követni, hogy jobban nyomon követhesse az inflációt. Lassan a testtel! Ahogy mi, úgy te is megdöbbenhetsz, ha megtudod, hogy a kormány monetáris politikájának meghatározásához használt CPI nem tartalmaz élelmiszert és energiát. 

Megbocsátható, ha ezt újra kellett olvasnod, de biztosíthatunk róla, hogy ez igaz, legalábbis az Egyesült Államokban. A legtöbb kormány világszerte hasonlóan jár el, mivel a CPI saját verziójának nyomon követéséhez használt fogyasztói kosár nem tükrözi azokat a kiadásokat, amelyek gyakran a legtöbbet jelentik a polgárok számára.

Akkor miért tűnik ez olyan pontatlannak?

Először is, a CPI befolyásolja a monetáris és fiskális politikát (kormányzati kiadások). Minél alacsonyabb a CPI szám, annál jobban ösztönzi a kormányokat a gazdaság ösztönzésére. Másodszor, az adókulcsok, a társadalombiztosítás a CPI-hoz vannak kötve. Más szóval, ha a CPI csökken, az adóbevételek nőnek, a társadalombiztosítási kiadások pedig csökkennek. Ha a kormány azt állítja, hogy a CPI 1,1%-kal túlbecsült1 , akkor tíz év alatt 1 billió dollár adó- és egészségügyi megtakarítást ér el.

Tegyük fel például, hogy Józsi bá nyugdíjas, és teljes társadalombiztosítási ellátásban részesül. Minden évben a CPI-vel lépést tartva kiigazítják a juttatásait. Minél magasabb a CPI értéke, annál jelentősebb “emelést” kap évről évre. Most már nyilvánvalónak kell lennie, hogy a szövetségi kormány abban érdekelt, hogy az inflációt aluljelentse. Minél jobban el tudják mesterségesen nyomni a CPI-t, annál nagyobb megtakarítást érnek el a költségvetésben. Fel kell tennünk a kérdést, hogy vajon a CPI megfelelő mérőszáma-e az inflációnak? 

A fogyasztói árindex hibás voltát példázza a www.shadowstats.com oldal, ahol a szerző az inflációs adatokat ugyanazzal az árukosárral követi nyomon, mint amit a 80-as és 90-es években jelentettek. Az alábbi grafikonon látható, hogy az USA inflációs adatai 2021-ben inkább 9-14%-osak voltak, az elmúlt négy évtizedben pedig 2-15% között mozogtak, ha az 1980-as árukosarat nézzük. 

Ha visszautalunk a Józsi bával kapcsolatos példánkra, ahol 10%-os inflációval számolunk, nem csoda, hogy sokan közülünk olyan nehezen jutnak előre.

infláció ábra

1. ábra: 1980 és 2021 közötti fogyasztói infláció2

Mi okozza az inflációt? 

Az inflációnak számos oka lehet, de a legfontosabb, amire most összpontosítani kell, az a pénznyomtatás.  

Talán észrevették, hogy a kormányok világszerte egyre több pénzt nyomtatnak. Amikor 1971-ben elhagytuk az aranyszabályt, amint azt a “Kulcsfontosságú események” alatt említettük, ez volt a “nyomtassuk ki magunkat a bajból” rendszer kezdete. A 2008-as Nagy Pénzügyi Válság óta a monetáris expanzió (pénznyomtatás) riasztó ütemben növekszik, és a COVID-19 járványra adott válaszunk csak tovább rontott ezen. 

Számos kifejezést használnak ennek leírására, mint például: “mennyiségi lazítás” és “gazdasági ösztönzés”. Ezek mind divatos kifejezések, amelyek ugyanazt a dolgot írják le: a forgalomban lévő pénzmennyiség növelését. 

Hogyan okoz ez inflációt? Egyszerűen fogalmazva, több pénz van forgalomban, amely ugyanannyi árura és szolgáltatásra jut, és ez növekvő árakat eredményez.

Tekintsd meg az alábbi ábrát az M2 pénzkínálatról! Az M2 az amerikaiak számára bankokban tartott fizikai készpénz és takarékbetétek összessége. Figyeld meg a 2008 és 2020 körüli drámai emelkedést! Ez azt jelzi, hogy több pénz jut ugyanarra az áru- és eszközmennyiségre, ami a ma tapasztalható árnövekedéshez vezet.

M2 pénzkínálat

2. ábra: M2 pénzkínálat3

Ha nem Amerikában élsz, próbálj meg hasonló mérőszámot találni az országodban. Valószínűleg nagyon hasonlóan néz ki, mivel a legtöbb kormánynak az USA-val egy ütemben kellett nyomtatnia, hogy ne okozzon változást a valuta erősségében/gyengeségében. A valuták változása pusztító hatással lehet a gazdaságra, ezért mindenkinek követnie kellett az USA példáját.

Hogyan profitálnak a kormányok az inflációból?

A Fed (az USA “központi bankja”) nyíltan 2%-os éves inflációs rátát céloz meg. “A Szövetségi Nyíltpiaci Bizottság (FOMC) megítélése szerint a 2 százalékos infláció hosszabb távon – a személyi fogyasztási kiadások árindexének éves változásával mérve – a leginkább összhangban van a Fed… árstabilitásra vonatkozó megbízatásával.”.4 Laikusan fogalmazva: a Fed az áruk árának évi 2 százalékos emelkedésére és az árstabilitásra törekszik.

Ahelyett, hogy ezeket a célokat kinyilatkoztatásként fogadnánk el, azt a kérdést kellene feltennünk magunknak, hogy van-e értelme inflációt és árstabilitást megcélozni? Olyan világban élünk, ahol a hatékonyság és a termelékenység növelésével folyamatosan arra törekszünk, hogy kevesebbért többet kapjunk. Például:

  • Az autókat azért találták fel, hogy csökkenjen az utazással töltött idő.
  • A tömegtermelés bevezetésével csökkentették az áruk fogyasztói költségeit.
  • Az internet azért született, hogy segítse a kommunikációt, valamint növelje az információmegosztást és a fogyasztást.
  • A zene streaming azért jött létre, hogy a zenét egy könnyen hozzáférhető térbe tömörítse.
  • A film streaming segítségével bárki hozzáférhet a műsorokhoz anélkül, hogy el kellene utaznia a moziba.

És a lista folytatódik. Az emberi leleményességet soha nem használták arra, hogy kevesebbet kapjanak többért, kivéve az inflációs célkövetést. 

Előfordulhat, hogy a strukturális demográfiai változások vagy a kereslet-kínálat egyensúlytalansága miatt emelkedő árakat látunk (természetes infláció), de hosszú távon az árak általában csökkennek. Az inflációs céllal azonban a Fed aktívan törekszik arra, hogy az árak idővel folyamatosan emelkedjenek. Ezt a pénzkínálat bővítésével tudják elérni, ami a valuta vásárlóerejének lassú csökkenését, és ezáltal az áruk, szolgáltatások és eszközök árának növekedését eredményezi. Ez nem természetes. Ezzel szemben a technológia fejlődésével és a termelékenység növekedésével az áraknak természetes módon csökkennie kellene, a valutának pedig erősödnie kellene, lehetővé téve, hogy kevesebbért többet vásároljunk.

Ha az infláció árt a mindennapi polgároknak, akkor logikus lenne feltenni a kérdést, hogy miért célozzuk meg egyáltalán az inflációt? Nem az lenne a cél, hogy ne legyen infláció? 

Bár a kormányok számos okból célozzák az inflációt, az egyik fő ok az, hogy ha a dolláradósságukat olcsóbbá tudják tenni, hogy idővel visszafizessék (az infláció révén), akkor többet tudnak költeni és befektetni. Amikor az adósságállományuk olyan jelentős, hogy már lehetetlen visszafizetni, akkor a valuta leértékelésével igyekeznek csökkenteni az adósságterheket. Az alábbi választási lehetőségeik vannak:

  1. Adóemelés (az emberek észreveszik, hogy csökken a jövedelmük).
  2. Kiadások csökkentése (néha nem lehetséges a rendszer összeomlása nélkül).
  3. Infláció okozása (a felelősség és a hibáztatás felhígul, mert az infláció “mindenhol” ott van, és a terhet a “kapzsi vállalatokra” lehet hárítani).

Találd ki, melyiket választják? Ne feledd, hogy az infláció az adósoknak kedvez, a bérből élőknek pedig árt, mivel az infláció a valuta vásárlóerejének rovására a növekedés mesterséges látszatát kelti. Ráadásul a rendszer úgy van kialakítva, hogy a politikusok csak határozott ideig (3-4 évig) vannak a helyükön. Ez kényszerhelyzetbe hozza a politikusokat, mivel időnként nehéz a gazdaság hosszú távú virágzását legjobban szolgáló megoldást választani, ha az a mérleg rövid távú rovására megy. Ezeket a problémákat és megoldásokat a kurzus hátralevő részében jobban meg fogjuk érteni. 

De nem fog a mi összes személyes adósságunk is elszállni? Az infláció valóban olcsóbbá teszi az államadósság visszafizetését. Az is igaz, hogy a személyes adósság visszafizetése (hosszú távon) megfizethetőbbé válik. De fontos kihangsúlyzni, hogy az infláció rövid- és középtávon jelentősen befolyásolja adósságtörlesztési lehetőségeinket, megnehezítve ezzel az életünket. Az infláció a mindennapi termékek – például az üzemanyag, az energia és az élelmiszerek – megemelkedett árain keresztül terheli a pénztárcánkat. Ez közvetlenül befolyásolja adósságaink és pénzügyi kötelezettségeink kiszolgálására való képességünket, nehéz áldozatok meghozatalára kényszerítve bennünket, ami alacsonyabb életminőséghez vezet. Ráadásul az adósságteher csökkentésével egy fiskálisan felelőtlen, fogyasztáson alapuló gazdaságot ösztönöz, de erről majd később.

Ahhoz, hogy egyénileg talpon maradjunk, arra van szükség, hogy fizetésünk lépést tartson az inflációval. Ha az infláció fennállásának bármely évében elmarad a bérnövekedésünk az inflációtól, megfosztanak minket a vásárlóerőnktől. Ha például remek évet zárunk, és a főnökünk 5%-os béremeléssel jutalmaz minket, miközben az infláció 7%-os, akkor bizony a valóságban 2%-os vásárlóerő-veszteséget szenvedtünk el. Szóval arra kell törekednünk, hogy béremelkedésünk meghaladja az inflációt.

Az alábbi ábra a reálbérek elmaradását szemlélteti más kulcsfontosságú gazdasági mutatókkal szemben. 

A termelékenység és az órabérek növekedése

3. ábra: A termelékenység és az órabérek növekedése5

Összefoglalva, az infláció elemészti a bérből élők vásárlóerejét, és a megtakarítók kárára az adósoknak kedvez. Az inflációt kevesen értik, és gyakran tévesen számolnak be róla. Ahhoz, hogy felülkerekedj az infláción, elsőként arra ügyelj, hogy béred növekedése meghaladja az inflációt!

Reflexiós kérdése:

  • Az országodban jelenleg hivatalosan közölt inflációs ráta megfelel az ott tapasztalható áremelkedésnek?
  • Az infláció előnyeit és hátrányait mérlegelve, szerinted előnyös vagy sem?

További információkért ajánljuk:

“The Truth Behind Bitcoin’s Opposition” – Seb Bunney

“The Price of Tomorrow” – Jeff Booth

Források:

  1. Rogan, Joe. “Eric Weinstein on The Power Structure of Harvard Burying His Work.” YouTube, 2 April 2021, https://youtu.be/l1jTUhwWJYA. Accessed 29 January 2022.
  2. Unknown. Shadow Government Statistics, 2021, http://www.shadowstats.com. Accessed 29 January 2022.
  3. FRED. “M2 (WM2NS) | FRED | St. Louis Fed.” FRED, 17 December 2020, https://fred.stlouisfed.org/series/WM2NS. Accessed 29 January 2022.
  4. Federal Reserve. “Why does the Federal Reserve aim for inflation of 2 percent over the longer run?” Federal Reserve, 2020, https://www.federalreserve.gov/faqs/economy_14400.htm. Accessed 16 7 21.
  5. Unknown. WTF Happened In 1971?, https://wtfhappenedin1971.com/. Accessed 29 January 2022.

1. modul – 3. téma: Kulcsfontosságú események

Megválaszolt kulcskérdések:

  • Mi az a főkönyv?
  • Hogyan játszottak kulcsszerepet a főkönyvek az emberiség fejlődésében? 
  • Milyen előnyökkel járt a főkönyv létrehozása a mindennapi életben?
  • Mi történt 1971-ben?
  • Miért volt a Nixon-sokk fontos történelmi esemény?
  • Hogyan hat rám a fiat valuták elterjedése?

A pénz és a csere különböző formáinak tulajdonságait megalapozó ismeretek birtokában nézzük meg közelebbről néhány kulcsfontosságú eseményt, amelyek kulcsfontosságú szerepet játszottak a mai pénzügyi rendszer kialakulásában. Egy egész kurzust írhatnánk kizárólag a pénz evolúciójáról, és csak a felszínt karcolgatnánk, ezért ennek tudatában két kulcsfontosságú eseményre fogunk összpontosítani, amelyek véleményünk szerint kiemelkedően nagy hatással voltak a nemzetközi pénzügyi keretrendszerre, és amelyek az infláció és a vagyoni egyenlőtlenségek jelenlegi kihívásaihoz vezettek – egyéni és nemzeti szinten egyaránt. Ezek az események a főkönyv feltalálása és a Nixon-sokk. 

Azért ezt a két eseményt választottuk, mert ezek jelentős változásokat idéztek elő a globális gazdaságban. Nagy jelentőségű események, melyek hatása gazdaságunk minden területére visszahat.

A főkönyv feltalálása

Mi az a főkönyv?

Legegyszerűbb formájában a főkönyv egy olyan nyilvántartás, amely két vagy több fél közötti összes tartozást és követelést nyilvántart. Ami meglepő, hogy ez a kevésbé ismert főkönyv akár az emberiség egyik legnagyobb találmánya is lehet, mivel lehetővé tette a hitel és az adósság létrehozását. Összevethető a kerékkel vagy az ivóvízzel, mivel ezek mind jelentősen megkönnyítették az életet.

Az első ismert főkönyvek i. e. 3000 körül keletkeztek. Ezek a főkönyvek agyagból készültek, és lehetővé tették az egyének számára a tranzakciók rögzítését. Az első főkönyveket a mezopotámiaiak használták a termények egymás közötti átadásának rögzítésére. 

1. kép: Kr. e. 2900 – 3100 közötti agyag főkönyv.1

Hogyan játszottak kulcsszerepet a főkönyvek az emberiség fejlődésében

A főkönyvek megkönnyítették a tranzakciók rögzítését, így a hitel és az adósság születési helyévé váltak. A főkönyvek lehetővé tették az egyének, vállalkozások, kormányok stb. számára, hogy könnyebben bonyolíthassák tranzakcióikat, mivel megkönnyítették a kereskedelmet. A tranzakciók egyszerű rögzítési módjának megteremtésével létrejött a “mérleg” vagy más szóval a:

ki mivel tartozik?

és

ki kinek tartozik?

Ez hatalmas lépés volt a cserekereskedelem meghaladásában. Most már van egy elegáns, egyszerűsített és átfogó módszerünk arra, hogy nyomon kövessük, ki mivel tartozik, és kinek mije van. Emellett a főkönyv feltalálása megalapozta a ma ismert adósságalapú valutákat.

A főkönyvek segítségével a civilizációk képesek voltak terjeszkedni és újítani, a tőke könnyebb hozzáférhetőségének köszönhetően. Az adósság lehetővé teszi számunkra, hogy időben előrehozzuk jövőbeli vásárlóerőnket, hogy azt már ma elkölthessük. Például:

  • A gazdák eladhatják a még be nem takarított terményeket. Ezt a tőkét aztán termelési lehetőségeik bővítésére fordíthatják. 
  • A vállalkozók… vagy országok a jövőbeli hozamok reményében kölcsönt vehetnek fel, hogy új vállalkozásba kezdjenek vagy bővítsék birodalmukat. 

Milyen előnyökkel járt a főkönyv létrehozása a mindennapi életben? Főkönyvek nélkül nem lenne hozzáférésünk hitelhez és adóssághoz; nem lennének hitelkártyáink, jelzáloghiteleink, finanszírozott járműveink, ajándékkártyáink stb. Ezek mind valamilyen főkönyv különböző formái. A világ, amelyben ma élünk, egészen más lenne, ha nem lenne lehetőségünk olyan tranzakciók rögzítésére, melyek lehetővé teszik számunkra a hitelfelvételt és a hitelezést. 

Végső soron a hitel és az eladósodás felgyorsította az emberiség növekedését, mivel ez azt jelentette, hogy többé nem kellett vetnünk, mielőtt aratnánk, hanem képesek voltunk tőkét és/vagy erőforrásokat kölcsönözni, hogy felgyorsítsuk növekedésünket és technológiai fejlődésünket. Az adósságvállalás azonban költségvetési felelősséget igényel, így a hitel- és adósságalapú gazdaság működtetésének megvannak a maga akadályai. Ráadásul aki a főkönyvet kontrollálja, mérhetetlen hatalommal rendelkezik, mivel ő szabja meg, hogy ki mit birtokol. Egyelőre ennyiben hagyjuk a dolgot, de a tanfolyam következő részében mélyebben belemerülünk az adósságba, és megvitatjuk néhány buktatóját.

Ezzel elérkeztünk a második jelentős eseményhez, a Nixon-sokkhoz. 

1971 és a Nixon-sokk

Mi történt 1971-ben?

1971 előtt az amerikai dollár (USD) az úgynevezett Bretton Woods-i rendszerben működött. A Bretton Woods rendszerben számos külföldi ország vállalta, hogy rögzített árfolyamot tart fenn valutája és az amerikai dollár között. Cserébe az USA vállalta, hogy minden forgalomban lévő dollárt aranyban kifejezett súlyával fedez, és azt aranyban kifejezett súlyára át lehet váltani. Ez a megállapodás adta az USA-dollár értékét, és tette azt globális tartalékvalutává. Az USA azonban 1971-ben felhagyott a Bretton Woods-i rendszerrel, és áttért a ma is használt fiat standard rendszerre. Ahelyett, hogy a dollár mögött aranfedezet lenne, most nincs mögötte más, mint adósság. Több oka is volt annak, hogy az USA felhagyott a Bretton Woods-i rendszerrel. Az egyik fő ok az volt, hogy a valuta aranyhoz való rögzítettségének megszüntetésével a kormány jobban ellenőrizhette a kiadásokat, és így könnyebben tudta finanszírozni a vietnami háborút. 

Ezt az eseményt Nixon-sokknak nevezték el2 , mivel Nixon elnök volt az, aki bemutatta azokat a terveket, amelyek végül a fiat valuták elterjedéséhez vezettek. A fiat egy olyan valuta, melynek értéke adósságból és a valuta tulajdonosának a kormányba vetett bizalmából és hitéből származik.

Miért volt a Nixon-sokk fontos történelmi dátum? Miután az USA-dollár elvesztette az aranyhoz való rögzítettségét, sok más globális valuta is elvesztette azt. Azáltal, hogy az USA átállt fiat valutára, sokkal nagyobb befolyást tudott gyakorolni a pénzkínálat felett. 1971 előtt a kormánynak nagyon kellett figyelnie arra, hogy költségvetési szempontból felelős legyen. Ha további háborút, növekedést, technológiai fejlődést stb. akartak, előbb megtakarítaniuk kellett. Az aranyfedezet megszüntetésével nem kellett többé megtakarítaniuk, és könnyebben jutottak tőkéhez eladósodás és a pénzkínálat bővítése révén. 

Hogyan hat rám a fiat valuták elterjedése? Ugyebár egy valuta egyik fő tulajdonsága, hogy értékmegőrzőként képes funkcionálni. Amikor pénzt takarítunk meg, szeretnénk bízni és hinni abban, hogy egyik napról a másikra megmarad a vásárlóerőnk (és még jobb, ha növelni is tudjuk). A Nixon-sokk ezt a valutába vetett bizalmat és hitet rombolta le, mivel a valuta többé már nem működött értékmegőrzőként.

Egyesek azzal érvelhetnek, hogy a fiat valuták elterjedése – amely a kormányok kezébe adja a pénzkínálat tetszés szerinti bővítésének lehetőségét – jóléthez és növekedéshez vezetett. Ahogy azonban egyre mélyebbre ásunk az infláció és az adósság témájában, úgy fogjuk lebontani, hogy a fiat rendszer hogyan járul hozzá a vagyoni egyenlőtlenségekhez, a rejtett adóztatáshoz, a környezetpusztításhoz és az innováció elfojtásához.

Amit röviden már említettünk, de ki kell emelni, hogy a fiat valuta értékét tulajdonosának a kormányba vetett bizalmából és hitéből nyeri. Ez megmagyarázza, hogy miért az USA rendelkezik az egyik legerősebb valutával világszerte, mivel a közhiedelem szerint az USA soha nem lépett fizetésképtelenségbe. Ez azonban sajnos nem is állhatna távolabb az igazságtól. A Nixon-sokk az ellenkezőjét bizonyítja. Maga a Nixon-sokk egy nyilvánvaló nemteljesítés volt a kormány részéről, mivel megakadályozták, hogy a dollárral rendelkező országok aranyra válthassák a dollárjukat. Ráadásul az USA nem csak 1971-ben, hanem a történelem során négy másik nevezetes alkalommal3 is fizetésképtelenné vált:

  1. 1862 elején az Egyesült Államok nem teljesítette fizetési kötelezettségeit, mivel a polgárháborút nehezen tudta kifizetni. Ezek a nehézségek azt jelentették, hogy a kormány papírpénz vagy “zöldhasú” nyomtatásához folyamodott.
  2. 1933-ban az USA nem fizette ki az arany kötvényeit. Az USA megígérte a kötvénytulajdonosoknak, hogy aranyérmékért kiválthatják a kötvényeiket, majd ezt megtagadta, és leértékelődő papírpénzt ajánlott nekik.
  3. 1968-ban az Egyesült Államok ismét nem teljesített, mivel nem volt hajlandó engedélyezni az ezüst tanúsítványok birtokosainak, hogy ezüstdollárra váltsanak.
  4. A legutóbbi fizetésképtelenség 1979 tavaszán történt4, amikor az USA nem tudta teljesíteni a lejáró kincstári kötvények kifizetéseit. Később teljesítették ezeket a kifizetéseket, de ha a nemteljesítést “egy kötelezettség nem teljesítésének” minősítjük, akkor ez azt jelentené, hogy az USA mint nemzet eddig ötször vált fizetésképtelenné, beleértve a Nixon-sokkot.

Végezetül a Nixon-sokk fontos történelmi esemény volt, mivel nemcsak a fiat valuták elterjedéséhez vezetett, hanem a fiat valutát választó kormányok számára sokkal nagyobb ellenőrzést biztosított a pénzkínálat felett. A keynesiánus közgazdászok például azzal érveltek, hogy a pénzkínálat ilyen kormányzati ellenőrzése kockázatkezelési előnyökkel járt, amelyek tompították a nagyobb gazdasági eseményeket. Más közgazdászok, például a szabadpiaci és osztrák közgazdászok szerint ez az intervencionizmus korlátozta a gazdasági növekedést és a személyes szabadságot. Meghagyjuk neked, hogy ezen elgondolkozz.

Miért olyan fontos ez a két kulcsfontosságú esemény? 

Mind a főkönyv feltalálása, mind a fiat valuták elterjedése, amelyet a Nixon-sokk nemzetközi szinten felgyorsított, két olyan elsődleges esemény volt, amely a mai pénzügyi rendszerhez vezetett. A folytatásban jobban megérthetjük, hogy az adósság miért nem olyan kedvező, mint amilyennek beállítják, és mit tehetünk, hogy megvédjük magunkat a fiat valuta és az adósság által kiváltott hatásoktól. 

A következő részben az inflációval és az adóssággal, valamint az ezekhez kapcsolódó melléktermékekkel foglalkozunk.

További információkért ajánljuk:

“A Brief History of Ledgers” – LLFOURN

“The End of Super Imperialism” – Alex Gladstein

Források:

  1. LLFOURN. “A Brief History of Ledgers. Before starting my investigation into… | by LLFOURN | Unraveling the Ouroboros.” Medium, 14 February 2018, https://medium.com/unraveling-the-ouroboros/a-brief-history-of-ledgers-b6ab84a7ff41. Accessed 29 January 2022.
  2. Kenton, Will. “Nixon Shock.” Investopedia, 2021, https://www.investopedia.com/terms/n/nixon-shock.asp. Accessed 16 7 21. 
  3. Pollock, Alex J. “The US has never defaulted on its debt — except the four times it did.” TheHill, 7 October 2021, https://thehill.com/opinion/finance/575722-the-us-has-never-defaulted-on-its-debt-except-the-four-times-it-did. Accessed 29 January 2022.
  4. Marron, Donald. “Actually, the United States Has Defaulted Before.” Forbes, 2013, https://www.forbes.com/sites/beltway/2013/10/08/actually-the-united-states-has-defaulted-before/?sh=2f2e68326021. Accessed 29 January 2022.

1. modul – 2. téma: A pénz evolúciója

Megválaszolt kulcskérdés:

  • Hogyan jutottunk ide?

A legtöbben egyszerűen csak elfogadjuk a pénzt mint fizetőeszközt. Sosem állunk meg elgondolkodni, hogyan jutottunk idáig, nem is beszélve arról, hogy a pénz, amit használunk, azt teszi-e, amit tennie kell? Mitől van a pénznek értéke? Miért csökken a vásárlóereje az idő múlásával? Ki döntse el, hogy mi számít pénznek? Nézzük csak meg, hogyan jutottunk idáig!

Az előző részben bemutatott jellemzők és tulajdonságok alapján értékelni fogjuk az egyes pénzformákat “gyengé”-től “kiváló”-ig. A “gyenge” értékelés azt jelenti, hogy az adott tulajdonság igénye egyáltalán nem teljesül, a “kiváló” pedig azt, hogy az adott tulajdonság igénye teljes mértékben teljesül. Továbbá a pénz különböző formáinak osztályzása lehetővé teszi, hogy képet alkossunk egy olyan elvont fogalomról, mint az egészséges pénz. Nyilvánvalóvá válik, hogy a tökéletes pénzforma megtalálása érdekében mindig is ezt az állandó egyensúlyozó játékot játszottuk. Példáink során látni fogjuk, hogy a pénz különböző megnyilvánulási formái gyakran úgy képesek egy adott igényt kielégíteni, hogy az közben egy másik követelmény rovására megy.

Hogyan jutottunk ide?

Egy rövid megjegyzés: Fontos kiemelni, hogy ez a rész nem feltétlenül a pénz evolúciójának időrendi bemutatása. E csereeszközök közül sok egyidejűleg létezett, és némelyikük még ma is létezik valamilyen módon, alakban vagy formában. Ez sokkal inkább egy a pénz különböző változatait övező előnyök és hátrányok megértését szolgáló tanulságos utazás.

Cserekereskedelem

Áruk és szolgáltatások közvetlen cseréje más árukra és szolgáltatásokra, amennyiben ezek az áruk és szolgáltatások azonos értékűnek tekintendők.

Teljesen hozzászoktunk ahhoz, hogy értéket érmék és bankjegyek formájában cserélünk, de ez nem volt mindig így. A kijelölt csereeszközök használatát megelőzően kisebb vadászó-gyűjtögető csoportok árukat és szolgáltatásokat cseréltek egymás között. Ez volt az első széles körben elfogadott csereeszköz, azaz maga a cserekereskedelem.

A cserekereskedelem kialakulásához a közösségben az egyének értékeinek egymással való megosztása, cseréje vezetett. Bár kezdetleges volt, a cserekereskedelem lehetővé tette a közösség tagjai számára, hogy szakosodjanak valamilyen készségre, majd az alapvető javaikat és szolgáltatásaikat elcseréljék bármire, amire szükségük volt. Ez a munkaterhelés elosztásával hozzájárult a közösségek életminőségének javulásához, ami végül a speciális készségek kialakulásához vezetett, mivel az embereknek több idejük maradt, hogy arra fókuszáljanak, amihez a legjobban értettek. 

Például egy íjkészítő több időt tudott mestersége tökéletesítésére fordítani, és elcserélhetett egy íjat és néhány nyilat a helyi vadásszal némi húsra. Vagy egy helybeli anyuka a gyermekei oktatásáért cserébe bőr lábbelit készíthetett a tanítók számára.

Ugyanakkor a cserekereskedelem hiányossága abban állt, hogy mivel nem volt előre meghatározott csereeszköz, amelyet az emberek használtak volna, fennakadást okozott, amikor az íjkészítőnek szüksége volt húsra, de a vadásznak nem kellett másik íj, vagy az anya taníttatni akarta a gyermekeit, de a tanítóknak már volt cipőjük.

A cserekereskedelem ezen hiányossága arra ösztönözte az embereket, hogy valami általánosan elfogadott dolgot keressenek a csere közvetítésére, valamit, amiben “parkolhatják” az értéküket egy esős napon. Így jelentek meg az árucikkek mint csereeszköz.

Cserekereskedelem

Árucikkek

Különféle, néha szűkös árucikkek használata, melyek a csere közvetítőjeként szolgáltak. 

Az árucikkek csereeszközként való megjelenésével a kereskedelemhez már nem kellett megtalálni a “tökéletes egyezést”, mint ahogy azt a cserekereskedelemnél láttuk. Azáltal, hogy előre definiáltunk egy olyan árut, amelyről mindenki elismerte, hogy értéket képvisel, és a cserék közti időben megtartja értékét, már rendelkeztünk a pénz első formájával, amely közvetítőként működött, mely nagymértékben csökkentette a kereskedelmi súrlódásokat. 

Az előre meghatározott csereeszköz kiválasztásának előnye az volt, hogy a közösség választhatott olyat, ami nem romlott meg. Ez a kereskedés tartósságának érzetét keltette. Így aztán olyan dolgok váltak elsődleges értéktárolóvá, mint az üveggyöngy, a só, a kagyló stb.

Az áruk gyorsan kapóssá váltak, különösen azok, amelyek tartósabbak és ritkábbak voltak, mint mások. A pénz ezen korszakában alkalmazott árucikkre talán a só volt a legjobb példa. Népszerű volt, meg lehetett számolni (mérni), viszonylag tartós volt (amennyiben szárazon tudták tartani), zsákokban hordozható volt (bár nehéz), és haszna is volt (hústartósítás stb.).

Mégis voltak eltérések, mivel a közösségek hajlamosak voltak azon termékre hagyatkozni, mely a területükön a legritkább volt. Az árucikkek használata akkor kezdett problémássá válni, amikor könnyebbé lett az utazás, és a világ elkezdett kinyílni. Az erőforrások, amelyek egyes területeken szűkösek voltak, máshol bőségesen rendelkezésre álltak. Ez kizsákmányoláshoz vezetett. Az Afrikát felfedező európai telepesek például látták, hogy a helyi közösségek üveggyöngyöket használnak pénzként. Mivel Európában már egyszerű volt üveggyöngyöt gyártani, a telepesek nagy mennyiségű ilyen gyöngyöt vittek magukkal Afrikába, felhígítva ezzel az értéküket. Ez fellobbantotta a rabszolga-kereskedelmet1, mely végül az afrikai gazdaság összeomlásához vezetett.

A fent említett okok miatt az emberek azonnal elkezdték keresni azokat az árucikkeket, amelyek globálisan elismert szűkösséggel rendelkeztek. Ennek a keresésnek lett az eredménye a pénzügyi fémek megjelenése – a nemesfémek csereeszközként való használata, köszönhetően kiváló tartósságuknak, eredendő szűkösségüknek és vásárlóerő megőrzési képességüknek.

Árucikkek

Monetáris fémek

Nemesfémek pénzként való használata, verhetetlen szűkösségüknek köszönhetően.

A monetáris fémek megjelenésével a történelem során először kezdtek teljesülni az egészséges pénz legfontosabb kritériumai, egész konkrétan a pénzérmék használatának kezdetekor.

Ennek egyik lehetséges oka az, hogy gyakran úgy gondolják, hogy a pénz értéke az előállítási költségeihez igazodik. Az arany esetében ez az előállítási költségek vizsgálatával érthető meg. A bányászati létesítmények, utak és berendezések jelentős kezdeti tőkebefektetést igényelnek, és a bányászathoz, válogatáshoz, begyűjtéshez, finomításhoz és tároláshoz szükséges energiával kapcsolatos költségek az arany (és az ezüst) értékét más korábbi pénzformákhoz képest felárral növelik.

Nem szabad megfeledkeznünk arról sem, hogy az arany ritka a természetben. Pontosan a szűkösség az oka, hogy a só, a kövek, a kagylók és az üveggyöngyök kudarcot vallottak mint életképes pénzformák. Mindegyik árucikket kipróbálták… és elbuktak, mint például az üveggyöngyök a fenti példában. Ezzel együtt a szűkösség fontosságát nem lehet alábecsülni egy hatékony pénzeszköz szempontjából. Továbbá a hiány miatt az arany és az ezüst jobban teljesített más fémeknél, mint például az acél és a vas. Az aranyat és az ezüstöt lényegesen nehezebb volt beszerezni.

Amellett, hogy az aranyat ékszerként és monetáris tulajdonságai miatt is kívánatosnak tartották, az arany ipari felhasználási lehetőségei is megvoltak. Az arany monetáris felsőbbrendűségének másik fő oka az volt, hogy az arany a periódusos rendszer egyik leginertikusabb eleme, ami azt jelenti, hogy nem lép kölcsönhatásba más elemekkel. Ez egy olyan egyedülálló tulajdonsággal ruházza fel, amely más nyersanyagoknál nem tapasztalható, ezáltal rendkívül tartós.

A technológia fejlődésével párhuzamosan a monetáris fémek használata is fejlődött. Az aranyat és az ezüstöt meg tudták olvasztani, formázni és pénzérmékké préselni, ami javította elfogadhatóságukat, oszthatóságukat, helyettesíthetőségüket és cseréjüket. A pénzérmékkel való visszaélés viszonylag gyorsan kézenfekvővé vált, egyre elerjedtebbé vált az érmevágás szokása. Mind magánszemélyek, mind pedig kormányok levágták az érmék egyes részeit, hogy csökkentsék a nemesfémtartalmát, miközben próbálták megtartani az érmék eredeti névértékét. Majd ezeket a levágott darabokat beolvasztották és újabb érméket vertek belőlük, ami el is vezetett bennünket egy pénznem inflációjának (leértékelődés) első formájához. 

Mindeközben a világ egyre globálisabbá vált, aminek köszönhetően minden korábbinál nagyobb nemzetközi kereskedelemnek lehettünk tanúi. Bár a globalizáció számos előnnyel járt, a tengerészek számára ez kihívást jelentett, mivel az arany szállítása és az ügyletek lebonyolítása hihetetlenül nehézkes volt. Ezen okok miatt az arany és az ezüst kezdett veszíteni népszerűségéből, míg egyre nőtt az igény egy könnyebben kezelhető fizetőeszköz iránt. A szállítás jelentős költségei és az elvesztés kockázata elleni fedezetként megjelentek a fémfedezetű papírok.

Monetáris fémek

Fémfedezetű papírpénz

Központi hatóság által kibocsátott papírpénz, amely nemesfém fedezettel rendelkezik, és nemesfémre cserélhető.

A történelem során először a monetáris fémek korában rendelkeztünk szilárd, stabil értéktárolóval, és a fémfedezetű papírpénz korában tapasztaltunk igazán jelentős javulást a pénz helyettesíthetősége, oszthatósága és hordozhatósága terén.

A megnövekedett globális kereskedelem mellett a pénz fokozott helyettesíthetősége, oszthatósága és hordozhatósága rendkívül jótékony hatással bírt, és a tranzakciók lebonyolításának újragondolása által a fémfedezetű papírpénz feltalálásához vezetett. A magánszemélyek letétbe helyezhették aranyukat egy raktárban, és cserébe egy elismervényt kaptak a letétről. Ezt követően a fizikai arany kereskedelmével szemben kereskedhettek ezekkel a bizonylatokkal.

Azáltal, hogy aranyunkat letárolva papírelismervényre cseréltük, megfigyelhettük az átmenetet egy decentralizált pénzügyi rendszerből – amelyben az egyéneknek rendelkezési joguk volt a pénzük felett, mivel vagyonukat személyesen tárolták és kezelték – a pénzügyi rendszer központosítása felé – ahol az egyének vagyonuk tárolását egy központosított szervezetre ruházták át. Bár a papíralapú bizonylatok javították pénzünk védelmét a lopással szemben és a nemzetközi tranzakciós képességünket, ez csak addig előnyös, amíg a bizonylatokat ténylegesen aranyra tudjuk váltani.

A fémfedezetű papírpénz széleskörű elterjedésével a nemzetközi kereskedelem jelentősen könnyebbé vált, és ebből következett a Brit Birodalom terjeszkedése a fejlett haditengerészetnek és a globális kereskedelmi útvonalak hatalmas hálózatának köszönhetően. Végül 1812-ben2 Nagy-Britannia lett az első ország, amely bevezette az úgynevezett aranystandardot – bárki átválthatta aranyra a nagy-britanniai fontot. Bár az átállás kezdetben segítette a lakosságot, mivel többé nem kellett az aranyukat hurcolniuk, és bankjegyeket tudtak váltani, ez az aranykészletek további központosításához vezetett egyetlen szervezeten, a Bank of England-en belül. A Brit Birodalom fellendülésével ez megnyitotta az utat a fémfedezetű papír elterjedése előtt.

A jólét megteremtésének és a viszonylagos békének majdnem 120 évében az arany standard uralkodott… míg nem kezdtünk problémákkal szembesülni:

  1. A fémfedezetű papír megjelenésével egy jelenséget figyeltek meg a betétesek között. Mivel a papíralapú bizonylatokkal lényegesen könnyebb volt kereskedni, mint a fizikai arannyal, ritkán fordult elő, hogy az ilyen bizonylatok tulajdonosai visszatértek volna kiváltani az aranyukat. Mivel senki sem jelentkezett az aranyáért, bizony túl nagy volt a kísértés, és elkezdtek aranyfedezet nélküli bizonylatokat kibocsátani. Végül a bizonylatok több aranyra hivatkoztak, mint amennyivel ténylegesen rendelkeztek. Mivel erre nem volt precedens a jogban, nem emeltek vádat, és ebből jött létre akaratlanul az első résztartalékolási valutarendszer.
  2. Annak érdekében, hogy a valuta megőrizze értékét, az országoknak egy fémhez, például aranyhoz kellene “kötniük” valutájukat, rögzített árfolyamon, például 1 uncia arany 20 USD valutáért (az aranyfedezetről a következő fejezetekben bővebben fogunk szólni, de itt érdemes megjegyezni, hogy a dollár aranyra történő fedezetére tett kísérletek egy unciánként rögzített árfolyamon sikertelenek voltak). A probléma az volt, hogy az országok gyakran visszaéltek ezzel a rögzítéssel, hogy a gazdasági vagy geopolitikai körülményeknek megfeleljenek. Néha teljesen felhagytak ezzel. Ha például egy ország háborúzni akarna, de nem lenne hozzá tőkéje, egyszerűen nyomtathatna több pénzt, csökkentve ezzel az aranyhoz való kötöttséget. A végén a valutatulajdonosok veszítenének, mivel nem tudnák többé aranyra váltani a pénzüket, mivel nem lenne elég arany.

Ilyen kimeneteleket látva, azt várhatnánk, hogy visszatérünk egy decentralizáltabb pénzformához, hogy biztosítsuk, hogy nem lesz mesterséges pénzkínálat bővítés, de úgy tűnt, az emberek értékelik ezt a fokozott helyettesíthetőséget, oszthatóságot és hordozhatóságot, ami a ma használt fiat valuták kialakulásához vezetett.

Fémfedezetű papírpénz

Fiat valuta

Papírpénz és érme, amelynek értéke a felhasználónak a központi kibocsátóba vetett bizalmából és hitéből származik.

A Fiat szó latinul annyit jelent, hogy “legyen meg”, és parancs, rendelet vagy határozat értelmében használatos. Eredetileg ezt a parancsot a király adta volna, ma azonban az állam. Mit jelent ez? A pénzt már nem a közösség választja ki, és nem fedezi valami érték, például arany. Ehelyett rendelet alapján történik. A pénznek azért van értéke, mert az állam azt mondja, hogy van.

A fiat valuták akkor jöttek létre, amikor az országoknak csalódniuk kellett a fémfedezetű papírpénzben – ahhoz, hogy több papírpénzt nyomtathassanak, a kormányoknak több aranyat kellett beszerezniük. Ez akadályt jelentett, ezért amikor egy országnak tőkére volt szüksége, átmenetileg felhagyott ezzel a kikötéssel, és bővítette a pénzkínálatát. Ezt az új valutát semmi más nem fedezte, csak a kormány ígérete, hogy valaki elfogadja azt áruiért és szolgáltatásaiért cserébe, mivel ez volt a törvényes fizetőeszköz. Ez az új valuta nem csak azt eredményezte, hogy a pénzkínálat felduzzasztásával leértékelte a forgalomban lévő valutát, hanem mivel több dollár jutott változatlan mennyiségű árura, az árak emelkedtek.

A fémfedezetű papírpénzek hanyatlása a második világháború végén kezdődött. Mivel az USA-ban sokan bíztak, a világ vezetői a New Hampshire-i Bretton Woodsban találkoztak, és elhatározták, hogy az USA a dollárját az aranyhoz, a világ többi része pedig a dollárhoz köti a valutáját. Ez azt jelentette, hogy a világ aranyának nagy része az USA-ba ömlött megőrzésre, és sok ország hazai aranytartalékát kimerítette. 

A 60-as évek végén és a 70-es évek elején az Egyesült Államok, amely úgy érezte, hogy az aranyhoz való kötöttség korlátozza, elkezdte bővíteni pénzkínálatát, hogy finanszírozza a vietnami háborút. Franciaország nem örült ennek, és visszakövetelte a saját aranyát. Ez rohamot váltott ki az aranyért, és mivel az USA lényegesen több dollárt nyomtatott, mint amennyi arany a rendelkezésére állt, hamarosan teljesen megszüntette ezt a rögzítést. Az USA nem teljesítette azt a kötelezettségét, hogy lehetővé tegye az egyének és országok számára, hogy dollárjaikat aranyra váltsák be. Ez az esemény a Nixon-sokk néven ismert, és ez pénzügyi történelmünk egyik kulcsfontosságú eseménye. A következő fejezetben részletesebben foglalkozunk ezzel, de egyelőre elég, ha megértjük, hogy ettől a naptól kezdve a fiat valuták elterjedésének lehettünk tanúi – amely olyan valuta, melyet semmi más nem fedez, csak adósság és a kormányba vetett hitünk.

Ahogy a számítógépek, hálózatok és az internet bevezetésével a technológia tovább fejlődött, a fizikai papírpénz iránti igény egyre csökkent, és ezzel együtt a fiat valuta is fejlődött. Mai digitális korunkban egyre inkább hozzászokunk az internetes banki tranzakciókhoz és más – például a Visa, Mastercard, Paypal, Square és Venmo által nyújtott – digitális szolgáltatásokhoz. 

A fiat valuta és adósság képezi a ma ismert és használt valutarendszer alapját. De ami még ennél is fontosabb, hogy a kormányok és a bankok számára óriási kontrollt biztosít, mivel képesek szabadon bővíteni és szűkíteni a pénzkínálatot, amiről a következő fejezetekben bővebben is szó lesz.

fiat valuta

Bitcoin (BTC)

Egy bizalom és engedély nélküli, decentralizált digitális valuta, központi kibocsátó vagy irányító testület nélkül.

A fiat valuták használatának növekedésével együtt járt a valutánk értékmegőrző képességének összeomlása is. A kriptográfusok – egy olyan csoport, amely a technológián keresztül a magánélet védelmére összpontosít, és a digitális szűkösséget keresi, amely nem kötődik semmilyen központi egységhez – elindultak, hogy felfedezzék szeretett pénzfémjeink új és jobb digitális változatát. Digitális aranyat kerestek. Valamit, ami értéket tárol, tartósságot kínál, és digitális tranzakciókra használható. Ebből a keresésből született meg a Bitcoin, mint az első sikeres, digitálisan natív és szűkös pénzeszköz.

2009-ben Satoshi Nakamoto (a Bitcoin – álnevet használó – alkotója) létrehozta a Bitcoint. Bár nem a Bitcoin volt az első digitális valuta, ez volt az első olyan kriptovaluta, amely az egészséges pénzt alkotó tulajdonságok többségének megfelelt. Ez azért volt lehetséges, mert digitálisan programozható volt, és csoportos konszenzus alapján működött – úgy lehetett programozni, hogy felülkerekedjen elődei hibáin, és a közösségnek adjon hatalmat. A Bitcoin valóban szűkös, hamisíthatatlan eszköz, nyilvánosan látható kínálattal, amelyet senki sem tud megváltoztatni. Ezért lehetetlen felhígítani vagy manipulálni olyan módon, ahogy a korábbi pénzformáknál népbetegségként tapasztaltuk.

A Bitcoin egy digitális hordozható eszköz, ami azt jelenti, hogy nincs szükség megbízható harmadik félre vagy közvetítőre. A hálózat résztvevői konszenzussal érvényesítik a szabályokat – a monetáris politikát az ökoszisztémában résztvevők irányítják. Ez azt jelenti, hogy nem függünk az aranyraktáraktól vagy a kormányoktól.

Mivel a Bitcoin a kormányok és központi bankok ellenőrzésén kívül létezik, széles körben elfogadják alternatív pénzügyi rendszerként, éppen azért, mert nem manipulálható. A monetáris fémek elhagyása óta most első ízben van egy szuverén pénzformánk, amely visszaadja az egyén kezébe az irányítást.

2009 óta nagyobb technikai hibák, feltörések vagy problémák nélkül, a Bitcoin elfogadottsága, elterjedése és opcionalitása mint monetáris áru folyamatosan növekszik. A Bitcoin jelenleg 137%-kal növekszik3 , szemben az internet 76%-os növekedésével ugyanebben az életkorban.

Meg kell jegyezni, hogy bár az elmúlt években más kriptovalutákat is bevezettek, egyik sem veszélyezteti a Bitcoin mint felsőbbrendű pénzügyi jószág pozícióját. A Bitcoin pártolói szerint ez azért van így, mert:  

  • Kínálata nem hígítható vagy bővíthető – mivel minden felhasználónak bele kellene egyeznie abba, hogy saját pénzét haszon nélkül leértékeli.
  • A Bitcoin hálózat uralásához több milliárd dolláros számítógépes berendezésre, titkosságra és több millió bitcoin felhasználóra lenne szükség világszerte. 
  • Ez rendelkezik a legnagyobb hálózati hatással és felhasználói bázissal.
  • A többi kriptovaluta általában vagy nem rendelkezik állandó készlettel, vagy a felhasználók egy kis csoportja ellenőrzi – éppen ez az oka annak, hogy a korábbi pénzformák megbuktak. 
  • A hálózat növekedésével, a tudással és az elfogadottsággal együtt a hálózat értékpozíciója és biztonsága is tovább erősödik.

Ráadásul a legtöbb más kriptovaluta más problémákat próbál megoldani okos szerződések, tokenek, irányítási modellek stb. segítségével. Ezért nem tekinthetők pénzügyi javaknak.

A Bitcoint gyakran éri olyan kritika, hogy lassú és hogy magasak a tranzakciós díjak. Az olyan fizetési hálózatokhoz képest, mint a Visa, a Bitcoin valóban nagyon lassú. A hagyományos banki átutalásokhoz képest azonban a Bitcoin rendkívül gyors, a tranzakciókat tízpercenkénti dolgozása mellett.

Emellett a Bitcoint gyakran kritizálják amiatt, hogy lassú és időnként drága a tranzakciók lebonyolítása a fiat valutához képest. Az olyan fizetési hálózatokhoz képest, mint a Visa, a Bitcoin valóban rendkívül lassú. Azt azonban gyakran nem említik, hogy a fiat pénzhez hasonlóan a Bitcoin is folyamatosan fejlődik, ahogyan a hatékonysága és a tranzakciós költségei is. A szoftverfejlesztők nagy ipara épít a Bitcoinra, hogy növeljék a sebességét és biztonságát anélkül, hogy aláásnák a pénz szilárd tulajdonságait. Olyan termékeket hoztak létre, amelyek szinte azonnali tranzakciókat kínálnak a hitelkártyák költségének töredékéért. Ezt szem előtt tartva, amikor a Bitcoint a hitelkártyák hatékonyságához hasonlítjuk, akkor almát és narancsot hasonlítunk össze. Ehelyett a hitelkártyákat a Lightning Network-höz (a Bitcoinra épített termék, amely szinte azonnali tranzakciókat tesz lehetővé) vagy a Bitcoint a hagyományos banki tevékenységhez kellene hasonlítanunk a tisztességesebb összehasonlítás érdekében.

Mindezzel együtt a programozható pénz megjelenése felkeltette a kormányok és a központi bankok érdeklődését, hogy közelebbről megvizsgálják saját fiat valutáikat, és megfigyelhettük a digitális jegybankpénzek (CBDC) megjelenését. Mások szerint azonban ezek semmiben sem különböznek más digitális fiat valutáktól, kivéve az ijesztő politikai és társadalmi következményeket, és a Bitcoin még mindig a saját ligájában játszik.

bitcoin értékelés

Digitális jegybankpénz (CBDC)

A fiat valuta olyan digitális változata, amely a központi kibocsátónak sokkal nagyobb ellenőrzést biztosít a valuta felett.

Bár a CBDC-k viszonylag új keletűek, máris láthattuk, hogy olyan országok, mint Kína, az Egyesült Államok, Európa, Ausztrália és számos más ország vezetik a menetet. Meg kell jegyezni, hogy mivel a CBDC-ket még nem tesztelték, nem tudjuk biztosan, hogy milyen előnyökkel és hátrányokkal járnak majd. Azt azonban tudjuk, hogy a CBDC teljes átláthatóságot biztosít a kibocsátónak minden tranzakcióra, és képes eldönteni, hogy ki használhatja és ki nem használhatja a valutát.

A kormányok és a központi bankok nem szégyenlősek a központi banki digitális valuták bevezetésére irányuló törekvéseikkel kapcsolatban. Ezek a valuták központilag kibocsátott digitális, programozható változatai, amelyek fiat valutarendszerünkhöz hasonló tulajdonságokkal rendelkeznek.

A CBDC-k a felelősöknek példátlanul központosított pénzügyi ellenőrzést biztosítanak. Ez lehet pozitív és negatív is. A kormányok például azzal érvelnek, hogy stresszes időkben, mivel a lakosság minden egyes tagjához közvetlen hozzáféréssel rendelkeznek a pénztárcájukon keresztül, gyorsan ellenőrizhetik a pénzáramlást, és ösztönző csekkeket helyezhetnek el a gazdaság nehéz helyzetben lévő területein. Emellett a CBDC-k drasztikus javulást hoznak a tranzakciók sebességében és hatékonyságában. 

Bár a CBDC-k jelentős előnyöket kínálnak a hordozhatóság és oszthatóság tekintetében, ez a szűkösség, a tartósság és a megváltoztathatatlanság rovására megy. Ami azonban még ennél is fontosabb, hogy a valuta digitális ellenőrzésére való képességgel könnyen vissza lehet élni. Például a kormányok képesek lesznek arra, hogy a bankszámlákat önkényesen, megfelelő eljárás nélkül befagyasszák, a fogyasztás ösztönzése érdekében időkorlátokat szabjanak a készpénzünkre, és korlátozzák, hogy kivel lehet és kivel nem lehet tranzakciókat lebonyolítani – hogy csak néhányat említsünk. Emellett könnyebbé válik az átállás a digitális személyazonosság használatára. Kínában ezt már látjuk a CBDC4 és a társadalmi pontrendszer bevezetésével, amelyek bizonyíthatóan hatással voltak a szabadságra az egész országban, mivel megakadályozták a lakhatáshoz, a pénzintézetekhez és az alapvető mobilitási jogokhoz való hozzáférést.

A jövőben is látni fogjuk, hogy a kormányok folytatják a központosításnak ezt az útját, és a valutát a saját hasznukra használják? Vajon több ország követi majd El Salvador nyomdokát, és elfogadja a Bitcoint fizetőeszközként? Vagy a kormányok olyan CBDC-t fognak bevezetni, amely az egészséges pénz számos erősségét utánozza?

digitális jegybankpénz

Következtetés

A pénz a történelem során számos formát és változatot öltött, és a felmerülő kihívások és igények szerint alakult. Az érmevágás elterjedése óta lassan eltávolodtunk a pénz legjobban teljesítő formájának természetes kiválasztódásától, és a könnyebb használhatóságot kínáló, a nagyobb hordozhatóságra és oszthatóságra összpontosító pénzformák felé mozdultunk el. Ráadásul mostanra kialakult bennünk az a meggyőződés, hogy a pénz rendeleti úton (azaz törvény által lett kiválasztva és bevezetve), és nem konszenzus alapján létezik. Ezért fel kell tennünk a kérdést, hogy vajon a központosításnak ez az útja a legjobb út-e? Azon csereeszköz felkarolását kellene előtérbe helyeznünk, amely legjobban megfelel az egészséges pénz tulajdonságainak?

Reflexiós kérdések:

Most hogy megfigyelted a történelem legjelentősebb pénzzel kapcsolatos kísérleteit, gondolkozz el az alábbiakon:

  • Szerinted hogyan befolyásolja a valutamanipuláció a jövődet? 
  • Ha te választhatnád meg a “tökéletes pénzt”, milyen tulajdonságokat/jellemzőket tartanál a legfontosabbnak?

Összefoglaltuk a különböző pénzformákat és azok pontszámait, hogy vizuálisan összehasonlíthassuk őket az alábbi táblázatban.

A pénz evolúciója
A pénz evolúciója

További információkért ajánljuk:

“Bitcoin Standard – A központi bankok decentralizált alternatívája” – Saifedean Ammous

“Layered Money” – Nik Bhatia

“Fiat Money Inflation in France” – Andrew Dickson White

“Fiat Currency” – Daz Bea

Források:

  1. Breedlove, Robert. “Masters and Slaves of Money. Money is a tool for trading human time… | by Robert Breedlove | Medium.” Robert Breedlove, 2020, https://breedlove22.medium.com/masters-and-slaves-of-money-255ecc93404f. Accessed 29 January 2022.
  2. Lioudis, Nick. “What Is the Gold Standard? Why Is It Important?” Investopedia, 2021, https://www.investopedia.com/ask/answers/09/gold-standard.asp. Accessed 29 January 2022.
  3. Bibhu, Pattnaik. “Raoul Pal Declares Crypto Is Growing Far Faster Than The Internet, Says Bitcoin Could Reach $600,000” Benzinga, 2022 https://www.benzinga.com/markets/cryptocurrency/22/03/26114752/raoul-pal-declares-crypto-is-growing-far-faster-than-the-internet-says-bitcoin-could-reach Accessed 29 June2022.
  4. Donnelly, Drew, and Forrest Zhang. “China Social Credit System [Punishments & Rewards] in 2021.” New Horizons Global Partners, 26 October 2021, https://nhglobalpartners.com/china-social-credit-system-explained/. Accessed 29 January 2022.